Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2011. február 5., szombat

Kutyák és vendégek

Ma délelőtt, tekintettel a tavasz fuvallatára, a Jancsival újra felfedeztük a kertet, házfalat, kerítést, és kertkaput tapogattunk, és megismerkedtünk a sufnival.
A nap fenmaradó részében pedig ember és kutyavendégeket fogadtunk.
Már napok óta harangoztam a Jancsinak, hogy jön hozzá egy kutya vendégségbe, amit mindig kerekre nyílt szemekkel, és ezt követő széles vigyorral fogadott. Van egy ilyen stratégiám, hogyha azt akarom, hogy valami érdekelje, akkor szinte már túlzó lelkesedéssel beszélek elég sokat az adott dologról. Ez általában beválik. És mivel van egy olyan képzetem, és halvány emlékem, hogy a gyerekek imádják az összes állatot, bármilyen állatot látok, nagy örömmel értesítem róla a Jancsit, és próbálom megmutatni neki az illető élőlényt. Ezzel együtt, reménykedem benne, hogy ha már képes lesz rá, nem hoz haza mindenféle rágcsálókat és csúszómászókat és pláne nem madarakat. Én az állatokat inkább csak nézni szeretem, tisztes távolságból, elmúltak azok az idők, amikor boldogan eljátszottam egy marék gilisztával. De nézni tényleg szeretem őket.
Na de a kutyavendég az más, annak örültünk. Egy nagyon nagy, barna, édes pofájú, ámde gladiátorkutya tette nálunk tiszteletét. Gladiátor, de valójában jámbor. A Jancsi még sose simogatott meg semmilyen állatot ezelőtt, mert a kanülje és a hányattatott múltja miatt voltak ilyen tisztaságügyi paráink. A saját kutyánk túl loncsos és rámorranós, így vele se nagyon érintkezett, aztán ez így maradt. Na de ma! Megsimogatott egy igazi kutyát, megfogta a fülét, megfogta a lábát, megfogta a nedves orrát - ez utóbbi testrészt nem szerette. (A képek vagy bénák lettek vagy homályosak, vagy személyiségi jogokat sérthetnek, maradt ez a kettő, ami szintén homályos, de hát sötét volt, kutya és gyerek szemébe pedig nem vakuzhatunk jó lelkiismerettel.)

A Jancsi egy darabig kifejezetten lelkes volt, aztán szerintem elege lett belőlem, ahogy indokolatanul nagy feneket kerítve az ügynek, lelkendezem, és visszavonult a fejvakargatásba. Először még azt válaszolta a kérdésemre, hogy szeretné, ha máskor is jönne hozzá vendégségbe a kutya, és játszani is szeretne vele, de amikor később megint megkérdeztem, azt mondta, hogy ne jöjjön, nem érdekli. Szerintem az agyára mentem a nyaggatózásommal. Ebből igyekszem okulni. De legalább azt nem mondtam, hogy vau vau. Mindegy, láttam , amit láttam, igenis nagyon érdekelte a kutya, fog még jönni, majd ha nem tetszik neki, az akkor már visszafogott magatartásom ellenére se, akkor újragondoljuk az ügyet.

Volt babavendégünk is, az igen kedves és barátságos Lujzi, aki mindkét fiút szépen megsimogatta, akárhányszor elnégykézlábalt mellettük. Aztán játszottak is, a Jancsival telefont adtak-vettek egymás kezéből, a Miskával meg vigyorogtak egymásra.
És ebédrejövős vendégeink is voltak, úgyhogy végre nem csak egy kartondoboz tövében gimnasztikáztam egész nap, kartonlapokon képeket és szavakat mutogatva, hanem kuszkuszt főztem, mint a sima asszonyok.
Egyik vendégünket pedig távoztakor megharapta a mi, egyáltalán nem gladiátor, ámde rendkívül neveletlen kutyánk. Ezúton is jobbulást kívánunk, és nagyon sajnáljuk! Nem véletlenül nem őt simogattatjuk a gyerekeinkkel, hanem a vendég kutyákat.



10 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    A lábamon 2 hegyes puli-fog karcolása, semmi vész, begyógyul!
    Tanulság: ne közlekedj egy sötét kertben a házigazda nélkül, ha egy puli a házőrző!
    Különben köszönöm a délutánt: sok sok emlékezetes pillanat!
    Eszter

    VálaszTörlés
  2. Remélem, ezt minden betörő elolvasta.Eszter, varrjunk neked új nadrágot?

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, ezt a telet már kihúzom ebben a nadrágban :)
    Szép napsütéses napokat!

    VálaszTörlés
  4. És a kutya nem nyalta arcon a Jancsit?

    VálaszTörlés
  5. nem, akkor tuti azt mondta volna, hogy többet ne jöjjön

    VálaszTörlés
  6. :) ezt megint nagyon jó volt olvasni.

    VálaszTörlés
  7. és milyen jó lenne, ha más kedves kutyája is eljönne hozzátok látogatóba, mert akkor Jancsikoma rájönne, hogy minden kutya más méretű, puhaságú, hangú és természetű, és nem unalmas dolog velük ismerkedni...
    persze lehet, hogy tényleg csak arról szólt a válasza, hogy "jólvanmár, Mama, ne nyaggass"

    VálaszTörlés
  8. Az érdekelne hogy Jancsinak mi a kedvenc állata? lehet készül valami neki...???

    VálaszTörlés
  9. De aranyos vagy Eszter! most azt hiszem a épp a kutya a kedvenc állata, mert más állatot még nem ismer személyesen.

    VálaszTörlés
  10. most olvasom hogy annyi Eszter írt megjegyzést, csak hogy tudd: mi a kedvenc állat? megjegyzést Mihály Eszter írta
    puszi

    VálaszTörlés