Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2011. március 14., hétfő

Árnyszínház

Hát az árnyszínházról csak a legnagyobb elragadtatás hangján tudok szólni. Az árnyszínház csodálatos volt!
Jó szokásomhoz híven, a Jancsit már egy napja hergeltem, hogy huhúú jön az árnyszínház, hű meg hűha, meg hű, de jó lesz, jaj de várjuk. Úgyhogy jaj de vártuk is. És akkor eljött a péntek délután, és betoppantak végre a csodakezű barátnőim, Jutka, Panni, Zita, és a nagybáttyak Maxi és Ricsi (nem az én nagybátyáim, a fiaimé) és nekiveselkedtünk az árnyszínház készítésnek. Először lementünk a pincébe kartondobozért, hogy majd az lesz a színház, de helyette egy cirádás képkerettel tértünk vissza, az lett a filmvászon kerete. Nem holmi doboz! Aranyozott képkeret! A pincénk olyan, mint egy tök jó padlás. Aztán ebbe a keretbe kellett befeszíteni a pauszpapírt, de már kitaláltuk, hogy a maradandóság és a minőség jegyében, vagy tejüveget vagy valami hományos plexit fogunk beletétetni legközelebbre.

Mindeközben kikérdeztem a Jancsit, hogy mit szeretne megtekinteni az árnyszínházban.
- Jancsi! Mit csináljunk meg neked a vetítésre, egy régi mesét vagy egy újat?
- Régit.
- Melyik mesét a Háromnyulakat, a Sün Balázst, az Gyémántfélkrajcárt vagy valami mást?
- A Sün Balázst.
Tényleg ez a kedvence, nem vitás. Bár a Vackort kifelejtettem, de azt majd a szülinapjára kap meglepetésből.
Úgyhogy gyorsan sorra vettük a helyszíneket, kellékeket, szereplőket.
(Erdőszéli tölgy töve, poros út, szomszéd tölgy, vándorbatyu, ásó, ház és kalyiba, éjre éj és napra nap, Sün Balázs, többi sünök.)
Valamiért eszembe jutott megkérdezni a Jancsit, hogy hogy menjen a Sün Balázs világgá gyalog vagy autóval, de kb. hülyének nézett, és mondta hogy gyalog, viszont a sün testvéreknél már arra szavazott, hogy babakocsin menjenek, úgyhogy az úgy is lett.
Aztán Jutkacsutka nekiállt pauszpapírt feszíteni és rajzolni, mi meg vágtunk.

Közben persze szórakoztatni kellett a fiúkat, de a Jancsi annyira várta, hogy mi fog történni, hogy teljesen felajzva kalimpált és vigyorgott, a Miska pedig szemlélődött, példás karkitámasztással.
Közben megmutattuk a Jancsinak számítógépen, hogy hogy néz ki egy ilyen árnyjáték, na erre teljesen kiakadt, mert azt hitte, hogy ennyi az egész, és ő ennél valami sokkal extrábbra számított (ezt empatikus feleletválasztós módszerrel derítettem ki, először azt hittem, hogy a zenétől ijedt meg, de nem, hanem csalódott volt, és emiatt én nagyon büszke vagyok rá, hogy ő ilyet is tud). Meg kellett nyugtatnom, hogy ez nem az, amire annyira vár, csak várjon tovább türelemmel.
Aztán a fiúkat aranyos tisztára sikáltuk, klakkot-frakkot vettek, kaptak kicsike kis csokornyakkendőt

(ezalatt a szorgos nézőtéri dolgozók a szobát színházteremmé alakították), majd átvettük a tiszteletjegyeket és elfoglaltuk helyeinket. A Miska rögtön közölte, hogy ő fütyül az egészre, adjak neki inkább enni, és háttal az előadásnak tejeszacskót zörgetett a nézőtéren, végig. János viszont ámult-bámult, vigyorgott, különösen a szereplők meghajlása és taps résznél, ez mondjuk már a Miskát is érdekelte. Az előadás varázslatos-csodálatos volt.


A Miska mikor már jóllakott meredten bámulta a színpadot, a Jancsi pedig, az est hátralevő részében, önkívületi állapotban lelkendezett, annyira boldog volt, hogy azt hiszem, zizegett körülötte a levegő. Boldog volt, hogy jöttek emberek és neki csináltak valamit, ami ráadásul ennyire szép volt, és ő is látta, mert megfelel minden szuperlátásfejlesztő kritériumnak, és ráadásul a kedvenc meséje... hát annyira örült, hogy a teljes elragadtatás hangján sóhajtozott álló este. Rengeteg mesét meg kell még így csinálni és időről időre előállni egy előadással. De semmiképp sem akarjuk elcsépelni, maradjon ez ilyen kis csoda, aminek ennyire lehet örülni. Köszönjük szépen nagyon, drága Jutakocska és drága többiek!

11 megjegyzés:

  1. Varázslatossss előadás volt, igazán! Megtisztelő, hogy én lehettem az egyik jegyszedő!

    VálaszTörlés
  2. ez gyonyoru, az arnyjatek, a gyerekek, ti, minden, most bogok

    zs

    VálaszTörlés
  3. csodaszuper!!! és nyilvános szereplést árnyjátszók mikor vállalnak??? :)

    VálaszTörlés
  4. Fruzsiiii! Te olyan de olyan gyönyörűségesen tudsz írni és mesélni! Nagyon jó volt nálatok! Teljesen úgy éreztem magam mint ha én is kisgyerek lennék és szinházasat játszanánk, és aztán elhívnánk a szüleidet is :) És olyan is volt az egész mintha karácsony lenne! Csináljunk még ilyet sokat-sokat! Dobd fel a következő témát és kitaláljuk hogyan valósítsuk meg Jancsimosolyogtatóan :)

    VálaszTörlés
  5. Ez nagyon szépre sikerült, ügyesek vagytok!
    Gratulálok az előadónak!
    Jelentkeznék a következő előadásra jegyszedőnek, popcorn árusnak, ruhatáros néninek, bárminek!:-))))

    VálaszTörlés
  6. tenyleg gyonyoruen irsz fruzsi, es olyan jo otleteid vannak! super mom!
    kovetkezo eloadasra mi is befizetunk! (kekeli vagy alszik majd vagy kap o is tejes zacskot!)sena

    VálaszTörlés
  7. Ha láttatok még a nézőtér mélyén bőgő öregasszonyt, az én voltam, a nagymama. Jancsi utána a legcsendesebb tentebabára is viháncolva táncolt egész este. Miskát még meg kell nevelni, hogy szinházban nem megyünk ki azonnal a büfébe, de erre még lesz alkalom. A sünök mindegyike külön egyéniség volt. Csudás lányok teremnek itt időről időre. Repesek.

    VálaszTörlés
  8. Ez gyönyörű szép volt! Én szívesen vállalok egy diafilmes vetítést, ha kedvetek támad ilyenre.

    VálaszTörlés
  9. Fruzsi!
    A hogyan kell árnyszínházat csinálni? Nem szeretnéd közzé tenni a know-how-t?
    Judit

    VálaszTörlés
  10. Én is megkönnyeztem a bejegyzést, és többször visszatértem a fényképekhez. Jó lehet nálatok gyereknek lenni, ha ilyen csuda dolgok történnek!

    VálaszTörlés
  11. köszönjük:)!tényleg nagyon jó volt. és lesz még, és a többire a válasz a következő bejegyzésben.

    VálaszTörlés