Hogyan csináljunk árnyszínházat, ha akarunk

Kértétek, vagy nem kértétek, akinek nem inge, ne vegye magára. Leírom, hogy aki szeretne ilyet csinálni, megtehesse. Igazából az előző bejegyzést úgy terveztem, hogy beleszövöm a színházkészítés lépéseit is, de elragadott a szentimentális hév, és véletlenül elfelejtettem.
Szóval, Jutak biztos jobban el tudná mondani, de azért én is meg merem kockáztatni.
Kell egy pausz papír vagy valami hasonló homályosan fényáteresztő lap, lehet tejüveg is vagy plexi, az tartósabb. Ha papír, akkor ki kell jól feszíteni egy valamilyen keretre, ez lehet kartondobozból például. Hogy mekkora, az ízlés dolga.
Innentől kezdve pedig mindent, ami szerepelni fog a darabban fekete kartonból kell kivágni, (ahol világos részt akarunk, ott legyen lyuk, pl szemek vagy egy almafán az almák, ilyesmi).
Ha csak egy hátteret szeretnénk, akkor azt celluxszal vagy valami később leszedhetővel kell ráfixálni a vászonra, ha cserélhető díszletet akarunk, akkor minden különböző hátteret egy külön pauszpapírra vagy sütőpapírra kell ragasztani és ezt cakkumpakk kell ráragsztani a vászonra könnyen leszedhetően, és cserélgetni. Mi most úgy csináltuk, hogy egy hosszú sütőpapíron jöttek egymás után a helyszínek, és húzni lehetett, és mindig az aktuális színt odacelluxoztuk gyorsan.
A kivágdosott szereplőket és kellékeket pedig hátulról hurkapálcával vagy gallyakkal érdemes felszerelni, úgy hogy az merőleges legyen a szereplő síkjára (errőlvan kép az előző bejegyzésben), így aztán azt ennél fogva jól oda tudjuk nyomni a vászonhoz és mozgatni is könnyen tudjuk. (Ezt ragasztópisztollyal lehet a legstabilabban odaerősíteni, de kedves Celluxék ha van alternatív ötletetek azt kommentáljátok már ide, kérlek!) Extra tipp: Jutka csinált egy mozgatható kezű sünt is, úgy, hogy a karját jancsiszöggel szerelte rá külön, külön kis hurkapálcával a karon, hogy annál fogva mozogjon.

Aztán kell egy sötét szoba, kell egy lámpa, amivel az egész miskulanciát hátulról megvilágítjuk. Mi elég tákolmány módon oldottuk meg a színpad felinstallálását, két székkel megtámasztottuk a képkeretet, de majd szerelünk rá támasztékot. A bábmesterek pedig a színfalak mögött nyomkodják a vászonhoz a dolgokat és játsszák a mesét. (Minél jobban oda kell nyomódnia cuccoknak a vászonhoz, mert akkor látszanak jól.) Ezen kívül minden a határtalan fantáziátokra van bízva. Ez így érthető, vagy csak nekem, mert én a saját szememmel láttam, hogy készül?

De amúgy meg tök jó lenne egy jó nagy árnyszínházat készíteni, egy szép, jól kigondoltan megrendezett mesével, zenével meg minden, és előadást csinálni a bicebóca társaknak illetve minden kedves érdeklődőnek. Én nagyon benne lennék! Jutakka? Cellux? Bicebócák? Többiek?