Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2011. május 24., kedd

Különféle állatok

Egyszer két hete majdnem írtam egyet, de akkor renoválták a blogspotot, aztán írtam egyet, ami eltűnt. Aztán valamiért nem találtam az internetet, aztán hagytam az egészet a fenébe és inkább elutaztunk a Balatonra.
Végre nyaraltunk! De nekem leginkább az volt az élmény, hogy azt látom, hogy a Jancsi számára mekkora élmény volt az egész ottlét. Pedig a Jancsi amúgy egy konzervatív otthonülő, aki szájhúzással fogad mindent, ami házon kívül zajlik. Na de a Balatonon van a szomszédban tizenkét tyúk és egy kakas, bárányok, mélyhangú kutya, gólya, egymillió ilyenolyan fütyürésző madár, tücsök, és egy struccot is mintha láttunk volna. Aztán van a szomszédos faluban üvöltő szamár, sok ló, szürkemarhák, és a távolban kecskék is. Ezeket mind végigbeszéltük, nagyon megfigyeltük a hangjukat, megnéztük őket, és amit elértünk, és akitől én nem féltem, azt megsimogattuk. Ez kb. egy darab ló volt, meg a szamár, amíg el nem kezdett üvölteni. A Miska is kivette a részét az eseményekből, de ő valamiért szívesebben tömködött füvet a szájába, minthogy a lovakkal foglalkozzon. Mindazonáltal jól érezte magát, nem panaszkodott, a szamarat meg is simogatta. A Jancsi pedig iszonyú lelkes volt, vigyorgott, őrülten kopogtatott, hogy ő akar valamit, akkor mindig megkérdeztem, hogy mit. Mindig kiderült, hogy valami állatot akar megtekinteni. Egy lóval kifejezetten összebarátkozott, vakargatta a fejét, és akkor sem ijedt meg, amikor az a zsebét kezdte rágicsálni és a lábára fújtatott. Ezt a sok gumilovon lovaglásnak tudom be, szerintem a Jancsinak pozitív előítélete fejlődött a lovakkal kapcsolatban. Amúgy a többi állat sem volt újdonság, róluk is tanultunk egy állathangos könyvből, ehhez csináltam neki külön képeket minden állatról, ami gyakorlatilag sziluett, így jól látható, és sokat gyakoroltuk, hogy melyik állat hangja milyen, és melyik hanghoz melyik kép tartozik. Ezt különben tök jól tudja már, például meg tudja mutatni, hogy a két állat közül, amiket mutatok, melyiknek a hangját hallgattuk, meg ilyesmi. Szóval rá volt hangolódva az állatokra, különös tekintettel a madarakra és a lovakra, és szemmel láthatóan nagyon tetszett neki, amikor igazából szembejöttek ezek a lények, és igazából nyihogtak, bégettek, és kukorékoltak. Látszott a kis pofáján, hogy ő mostmár ezt érti és nagyon örül neki, és hogy neki élményei vannak, mint egy sima gyereknek. Sőt, még annál is jobban, mert például a Miska sima gyerek, mégis, mivel még csak egy baba, fittyet hány az egészre, mert lovakat és szamarakat nem tud megrágcsálni, azt meg nem engedjük meg neki, hogy a lábukba kapaszkodva felálljon, akkor meg kit érdekelnek.

7 megjegyzés:

  1. Hahaha...jó már a Jancsinak, én mai napig félek a lovaktól, meg nem is értek hozzájuk! Ja és marad az örök kérdés: hogyan neveljem úgy a gyermekem hogy ő ne féljen bizonyos állatoktól, amiktől én meg igen? Nyeltél egy nagyot és mondtad, hogy na akkor most szamarat simogatunk?

    VálaszTörlés
  2. hát pont erre gondoltam, hogy csak mert én félek, hogy megharap a szamár, miért kell a gyerekeknek is ettől félniük, úgyhogy nagyanyai és apai támogatással sikerüt a szamár simogatás, a lósimogatást már én intéztem, de azért féltem, hogy harap. Ha ott állt volna egy csikós, aki azt mondja: nem bánt, szelíd jószág, meg ilyenek, akkor nem haboztam vona, de ilyen nem volt. amúgymeg előre rettegek, hogy ezek majd milyen állatokat akarnak tartani, ha meglátják, hogy az osztálytársaiknak mijeik vannak. például, ha papagájt, akkor meghalok!

    VálaszTörlés
  3. A madaraktól én is rosszul vagyok;) ezt lehet h nem fogom tudni nem örökíteni, ezek a belgák meg mint az angolok, betelepítik a szarka libákat a jó kis parkjaikba! Nem győzöm mosni a madárszart a babakocsi kerekéről, meg szaladni előlük:DD

    VálaszTörlés
  4. háháhá, fogod te még azt mondani, hogy "akkor inkább egy papagájt!" :D

    VálaszTörlés
  5. Nekem az egyik tanárnő mesélte, hogy retteg a bogaraktól. Már a rovargyűjtemény készítést is ki nem állhatta. Viszont amikor a gyerekei ebbe a korba léptek és hoztak neki mindenfélét, akkor nagyot nyelt és mondta, hogy: Jajj de aranyos cserebogár. Igen? Na hozd ide! Nézzük meg együtt.....
    Azóta sem múlt ez a félelem nála, a gyerekei is kinőtték ezt a korszakot és nem félnek tőle. Valahogy túlélte :)

    VálaszTörlés
  6. Már meg is van a tökéletes válasz: "Nézd anya, milyen cuki cserebogár" "Látom édesem, mutasd meg apának is, biztos szeretné megsimogatni"- Hahaha;)

    VálaszTörlés
  7. most kezdem igazán csodálni a szüleimet, hogy nem bánták se a hörcsögöt, se az egeret, se a botsáskát. de majd biztos kinyílik a szívem az állatok felé, ha újra eljön az ideje. biztos. de azért remélem, hogy nem melengetek egy kis gerald durellt a keblemen.

    VálaszTörlés