Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2011. június 29., szerda

Mesélünk

Jó ez a mesésdi, nagyon bevált, szemléltetőeszközöstül, mindenestül.
Egyelőre a Sün, akit meg lehet simogatni és az Esztertől és Benedektől kapott Ezüsthegedű című mesekönyv meséit olvassuk. A két kedvencem, így aztán, hogy, hogy nem, a Jancsié is, az, amikor az állatok kezdetben csupaszok, és a mesebeli kis szűcs varr nekik bundát, de a sünnek, csak a tűpárna jut, ami miatt kiröhögik a többiek, de végül minden jóra fordul, mert elrettenti a tüskéivel a rókát. Ezt úgy szoktuk mesélni, hogy különféle szőrös meg bolyhos meg drótszőrös plüssállatokat és prémeket tapogatunk, közben megmutatom az összes állatszereplőt képen, és végül a szúrós hajcsavaróból készült sünt fogdossuk, de mivel szúr jajgatunk, végül pedig János, meghempereg a pokrócon, mint sün a vadkörtékben, és hozzá vigyorog.
A másik legjobb a gombakalapos mese, amiben az engedetlen kalaposinas rosszul osztja szét a gombakalapokat és a legszebb kalapokat a tülkedő, nyomulós, agresszív mérgesgombáknak adja, és a csendes jó gombáknak csak béna barna meg fehér kalap jut. Hát ehhez tegnap végre megfestettük a Jancsival a kalapokat, amit nagyon élvezett, és az mind hagyján, de az összes színt kérésre kiválasztotta a festékek közül, minden színt tudott. Mindet tudta, látta, és megmutatta! Olyan ügyes! Olyan okos!
És még van egy kedvenc meséje, melyben a tigris és az elefánt dalt írnak, és akkor ezt el szoktuk szintetizátorozni, mert szerencsére a mesében le van szolmizálva a dal, miszerint is do-re-mi-do-re-mi-do-re-mi-fá-szó-do-re-mi-do-re-mi-szo-fá-mi-re-dó. Most biztos néhányan a szívükhöz kaptak és felismerték a mesét a Sün, akit meg lehet simogatniból, de biztos másoknak meg fogalma sincs, mit beszélek. Lényeg, hogy ezt a mesét el lehet zenélni és énekelni, és ez meg emiatt menő. Ja és még egy van, amiben csillog a háztető, mert lehet, hogy egy darabka hold esett rá, és ehhez van gyönyörű csillogó tetejű házikónk, hála Csillának. Egyelőre ezek a mesék dívnak nálunk, de szép sorban jön a többi is. Úgyhogy most egy csomó mindent megtanultunk, hogy az állatoknak bundája van, hogy ne fázzanak, hogy vannak mérges és ehető gombák, színes kalapokban, hogy a daloknak van zeneszerzője és szövegírója és meseolvasás közben kézhasználatot is tanulunk és látást is fejlesztünk, úgyhogy ezzel most nagyon elégedettek vagyunk mindahányan. Most csak az a baj, hogy megfázott a Jancsi, és mivel nincs már kanülje, így a bedugult orr probléma életében először komoly gondot okoz neki. Mi meg utáljuk, hogy baja van, mert a Jancsinak csak ne legyen soha semmi baja. De amúgy jó a kedve, de akkor is, hogy képzeli a világegyetem, hogy náthát küld rá?
A Miska viszont teljesen jól van, az a hobbija, hogy áll. Fel tud mászni a domboldalunkon, érti, hogy nem szabad a konnektorba nyúlni, és falevelet enni, de azért mindig újra és újra megpróbálja, hátha azóta már lehet, és, ha kijut az utcára, minden járókelőt az ujja köré csavar a bájos kis küllemével. Az a kis Bohumil!

2011. június 21., kedd

Ecset, festék, szög, kalapács...

Akkor most itt az ideje, hogy beszámoljak a barkács eseményről. Az elmúlt másfél hét ritka eseménydús volt, úgyhogy kicsit most olyan, mintha a múlt hétvége három hete lett volna, de azért összeszedem az emlékeimet.
Előszöris, mint rendezvényszervező, elkövettem azt a hibát, hogy egy hosszú hétvégét szemeltem ki időpontnak. (Gőzöm se volt, én nem dolgozom, én a hasamat süttetem egész nap, nem vagyok tisztában azzal se, hogy mikor van szombat.) Emiatt a nyaralni vágyó barátaink és ismerőseink nem tehették tiszteletüket, de szerencsére sokan inkább barkácsolni vágytak, és végül nem volt ilyen ciki helyzet, hogy senki nem jött el a zsúrunkba meg ilyesmi rémálomszerű jelentek. Szép számmal, (de nem túl sokan, hogy aztán senkinek ne jusson olló meg borsóleves) megjelentek az aranyos emberek, és kenték a papírmasét, csavarozták a csavarokat, vágták a papírokat, gyúrták a gyurmát, sütötték a palacsintákat. Nagyon fonóbéli hangulat volt, épp csak nem énekeltünk. Elkészült egy jópár dolog, próbálom felsorolni hiánytalanul: icipici koripálya, icipici korcsolyázóval, kisasztal, gomba kalapok, focikapu, hóember, állatos képek, teknősbéka, bogárka, híd, házikó, kígyó, azt hiszem, ennyi, jaj remélem, nem hagytam ki senki művét! Ezekkel már egy csomó mesét el tudunk mesélni.
Máskor majd kicsit jobban ki kell találni, hogy mit miből lehet megcsinálni, mert az alapanygok végtelen tárháza sem alkamas mindenre, és érdemes sok konkrét feladattal előállni amelett, hogy alkotói szabadkezet biztosítunk, ha valaki magától is tudja hogy csináljon abroszból hóembert.
És ami a legjobb, hogy a Jancsi nagyon élvezte, hogy vendégek érkeztek, és neki készítenek ajándékot, Mihály is imádta, hogy smúzolhat mindenkivel, ezt mi is imádtuk, meg, hogy jöttek a barátaink, és a régenlátott barátaink, és a rokonaink, és újak is jöttek, és sürgés forgás volt és jóidő és együtt krampácsoltunk nagy idillben. Szóval minden szempontból megérte az egész, lesz máskor is, jöjjetek majd megint! Köszönjük szépen!

Alkotómunka:



Klub élet:
Végeredmény:

Igazából többen voltunk, mint négyen, de nem kérdeztem végig, hogy ki nem bánja, ha felteszem az interetre, de ha valaki nagyon szeretne az interneten lenni, szóljon, és közzéteszem, ahogy fest/vág/kapalácsol.

2011. június 16., csütörtök

I. Kanülnélküli János

Az volt a nagy, és babonából titkos esemény, hogy a Jancsinak sikerült megszabadulni a gégekanültől! Hatásvadász módon, mi a különbség a két kép között módra akartam előtárni a hírt, de mivel még hetekig fehér gézzel lesz bekötözve a nyaka, fényképen a szemmel látható különbség igen kicsi. Annál nagyobb a füllel hallható, és a szívből örülhető. Szóval nagyon boldogok vagyunk, mert mégiscsak, hiába is szoktuk meg 2 és fél év alatt, a gégekanül nem egy kényelmes dolog, főleg nem a viselőjének.
A kanüleltávolítás egy nap intenzívosztályon töltött megfigyeléssel telt, azért csak egy , mert a Jancsi nemhogy jól viselte a kanülnélküli légzést, de még szárnyra is kapott, és egyész nap hangosan nevetgélt, viháncolt és bokázott az ágyban, boldogan sóhajtozva (hangosan!).
És mellesleg milyen jó már az is, hogy a kezdetekben hordozható intenzív osztályként funkcionáló utitáskánkból újabb különös orvosi eszközöket vághatunk ki a fenébe. Köszönjük a ránkgondolást!
És most az illusztráció:

Előtte:

Utána:

Éljen! Éljen! Éljen!

2011. június 13., hétfő

A barkácsbeszámoló késik...

mert most nagyon fontos dolognak nézünk elébe, melyről majd szintén később írok, ha túl vagyunk rajta. Addig csak simán drukkoljon mindenki, hogy minden menjen flottul.
Elöljáróban pedig elárulom, hogy a barkácszsúr nagyon jó volt, készültek szebbnél szebb dolgok és palacsinta. És hogy mindenkinek nagyon köszönjük, aki eljött. Majd jövünk....

2011. június 9., csütörtök

Reklama Reklám

Kedves, gyereküknek nyári táborjellegű programot kereső, olvasók.!Mondok egy tippet: nyáron nagyon jó kis Celluxtáborok lesznek Budapesten és Szentendrén, igazi korabeli rejtélymegoldós és szereplős gyerektáborokon szocializálódott táborvezetőkkel, szóval lesz mesevilág és szakiskodás, alkotás, környezetbarátság. Akit érdekel ide klikkeljen.

2011. június 4., szombat

Barkácsfesztivál

Mivel, amikor este 9kor megszabadulunk a gyermekeinktől, (akik közül amúgy az egyik, mint már említettem, újabban ötkor kel) olyankor nem állíthatom, hogy külnösebben fittek vagyunk. Pedig ilyenkor kéne nekiállni barkácsolni, ragasztgatni, fúrni faragni a jobbnál jobb eszközöket, egyebeket. Mondanom se kell, nem haladunk valami jól.
Úgyhogy! : Azt találtuk ki, hogy barkácsfesztivált rendezünk. Itt a kertben. júni 11. szombat délelőttől júni 12. vasárnap estig, ki mikor jön akkor jön. A Barkácsfesztivál célkitűzése az általunk felhalmozot alapanyagokból minél kitűnőbb szemléltető- és egyéb eszközök készítése a Jancsinak/ minél srtapabíróbb játékok készítése a Mihálynak. Illetve a magunk jólérzése, haverkodás, pogácsa rágicsálás. Szóval, aki szeretne, az jöhet sürögni: lesz férfias szög, kalapács, deszka szekció, lesz tű cérna rongy és sólisztgyurma szekció , Cellux féle szemétből aranyat részleg, és lesz kartondoboz-papírfecni-festék-ecset-ragasztó különítmény. Meg ami még addig eszünkbe jut. Lehet jönni gyerektelenül komoly alkotómunkát végezni veszélyes fűrészekkel, de aki gyerekestül érkezik, annak a biztonságos sólisztgyurma és a festék-ecset szakkör nyújt majd alkotási lehetőséget.
Az alábbi dolgokat kell majd például elkészíteni: mindenféle állatok és egyebek képei kártyán, patakok, hegyek-völgyek, hidak makettjei, kis asztal, rezgőlap, világító izék, bizonyos állatfigurák, színes építőkockák, kishajó dióból, sok méretű gomba, fa, vízirózsa, picike kis rokka, talicska, kerekeskút, vizimalom, hóember, meg még addig még kigondoljuk miminden. Illetve, aki úgy érzi, hogy neki magának is nagy szüksége van szemléltető eszközökre, az is jöjjön bátran (kedves bicebóca kollégák). Akit érdekel a dolog, írjon a fejfeljancsikukacgmailpontcomra, és akkor elárulom hol lakunk. Aki tudja a számom, fel is hívhat, aki azt is tudja, hol lakunk, az csak jöjjön, csak jöjjön!
Mondjuk mind szombaton, mind vasárnap legyen a kezdés 11 óra, a befejezés pedig 7. Szóval ebben az időintervallumban tárva lesz a kapunk. Rablók és egyéb gonosztevők ne jöjjenek, mindenki mást szeretettel várunk. A Jancsi 2 és 4 között általában alszik, a Miska meg ugye nem szokott aludni soha, úgyhogy aki találkozni akar Jánossal, az ne ebben a 2 órában érkezzen. Mi van még? ... nem tudom... szerintem jó lesz, kíváncsi leszek!