... összesen három napot voltunk, de már egy hete nem jártunk arra, mert taknyos lett a János, aztán meg a shuntje rémített minket halálra (már megint), és még kivárunk. Addig nincs ovi.
Részletezem:
A shunt az egy szörnyű dolog, mert azzal bármikor baj lehet. Szerencsére, van az a jó tulajdonságunk, hogy nem aggódunk potyára, mert akkor túl nehéz lenne az életünk.
Viszont, ha nem működik, vagy bármi jel arra utal, hogy valami nem stimmel, mindenki lábremegést, gyomorgörcsöt és idegösszeomlást kap a családban. Éppen ezért, így előfrodult olyan is, hogy sokkal később vettük észre hogy baj van a shunttel, mint ahogy kellett volna, mert azt akartuk, hogy ne legyen vele baj.
Most az történt, hogy nem volt jól a Jancsi, én okulva korábbi hibáimból, hajlandó voltam hamar észrevenni, hogy a shunt miatt, és berohantam vele az idegsebészetre, ahol állítottak a szelepen én meg megtanultam shuntöt pumpálni. Pumpáltam is hősisesen, bár többször magam is sirdogálva, mert a Jancsi közben szemmel láthatóan csillagokat látott, annyira fájt neki... aztán ettől jobban lett némileg. Végül Oli is hazajött az üzleti útjáról, megpumpálta ő is (mindig attól rettegtem, hogy egyszer majd nekem kell shunt ügyben eljárnom, mert ő távol lesz, és lám, megtörtént, és én menedzseltem az ügyet, ígyhát ez a félszem is megszűnhet, pipa) , majd megint állítottak rajta az idegsebészeten, azóta sokkal jobban van, de még mindig nem tökéletes teljesen, úgyhogy most várunk, és pumpálunk, mert feltehetőleg valami részleges dugulás van. Ilyenkor nem értem, hogy ebben a mai modern világban, miért nem küldhetünk be egy nanocsőgörényt, aki kitisztítja a a shunt szárat. Szóval emiatt itthon dekkolunk ovi helyett, és kíméljük a Jancsit, ami tök unalmas. Ma már azért egész jól lehetett vele játszani, de tornázni még nem mertünk, remélem hétfőn mehetünk az oviba ismét. Aki tud transzcendens eszközökkel dugulást elhárítani, az kérem szépen, intézkedjék! Egy kis kő még van a szívünkön, amíg ez meg nem oldódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése