Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2011. november 1., kedd

Mostanában

Mostanában sokminden van, csak ellustulom azt a részt, hogy be is számoljak róla. A Jancsi most két hétig intenzív tornában vesz részt, szörfruhában, lengyelül. Eddig kétszer voltunk, és nagyon ügyes volt, ámde semmire nem hajlandó, ha közben nem adok elő neki minimum egy musicalt, ha viszont összeszedem magam, és hajlandó vagyok énekelni és szavalni, ő is hajlandó emelni a fejét és nyújtózkodni. Ez az alku. Csak nehogy teljesen megbolonduljak a második hét végére. Így is az összes agymunkám az, hogy megjegyezzem az én elmentem a vásárba fél pénzzel-ben, hogy melyik állat következik melyik után aznap, ami egyébként tök nehéz. (ebben a pillanatban találtam ki, hogy a Jancsit ezzel fogom szórakoztatni/nyaggatni, hogy neki kell megmondania, melyik állat jön). Szóval, éppen ezért, hogy ne épüljek le teljesen, azt kértem az egyébként már rég elmúlt szülinapomra, hogy aki azt akarja, hogy másról is tudjak beszélni, mint a két fiamról vagy Dexterről, a kedvenc sorozatgyilkosomról, az vigyen el kulturális eseményekre.
Így esett, hogy az elmúlt hónapban kétszer is voltam színházban, kétszer meg koncerten, ami messze felülmúlja ez elmúlt három és fél év átlagát, így most nemhogy elégedett lennék, de ráéreztem a szabadság ízére, és mehetnékem van úntalan.

Aztán az is van, hogy a Jancsi egyik kis kollegínájának a szorgos és tettrekész anyukája belevágott egy szuper dologba, ami az, hogy egy terápiás központot hoz létre a budapesti belváros kellős közepében. A Borsóházat. Van ennek egy elődje, jártunk is ott párszor, de ez most mivel közelebb lesz, az ovi mellett akár a törzshelyünkké is válhat. Ezen felbuzdulva már voltam is ott port törölni, de a java még hátravan.


Ovi-ügyben a klasszikus forgatókönyv esett meg velünk, az elmúlt 3 hétben takonykór okán, 2 napot volt szerencséje Jánosnak ott tölteni, de amúgy eléggé szereti, és már nem hozza olyan erőteljesen az ovi kezdési trauma tüneteit se, mint eleinte, úgyismint, senki ne merészeljen letenni, mert ijedtemben összerezzenek és üvöltök, illetve ha bárki meg akar etetni, azt elküldöm a pokolba, fürdetni pedig meg se próbáljon senki, ha kedves az élete. Na ezek elmúltak, most János újra vígad és páros lábbal táncol, ezúttal a Kolompos együttes nótáira, melyek kitaszították a nyeregből Gryllus Vilmos Biciklizős lemezét, ami szerintem egy zseniális album egyébként. Szóval most torna van két hétig, de aztán megint ovi. Amivel nem csak a Jancsi elégedett, hanem én is, mert nagyon szeretjük az ott dolgozó mindenkit, és tetszik, ahogy figyelnek a gyerekekre, ahogy kommunikálnak a Jancsival, és komolyan vesznek mindent, amit mond, és kér, és nagyon jópofa gyógypedagógiai foglalkozások vannak, amiből én is tudok sok ötletet meríteni, és olyan türelmesen etetik kanállal, mint én még soha, és nagyon nagyon kedvesek még mindennek a tetejébe, szóval szeretem az ovit én is. És azért is szeretem, mert ilyenkor a Miskával mehetek a játszótérre, és bárhová ahová akarok, persze csak ha nem folyik neki is az orra rettentőn, de ha meg folyik akkor itthon hempergünk a párnákon.
A Miska egyébként megtanult két hangeffektet, ha meglát egy bármilyen állatot, pl. macskát, azt mondja vavavavavava, ha meg egy gépet, azt mondja brrrrrrrrr, és ha egy telefont, akkor a füléhez veszi és azt mondja hálló. És nem ő az egyetlen baba, akitől ezt látom, kb. minden baba tudja, hogy telefon a fülre, és "hálló", az eszem megáll, szegények ezt látják. De az hagyján, tud érintőképernyőn képet görgetni azokkal a kis egyéves ujjaival. Bezzeg bolhát kiszedni a társai bundájából vagy vizet hozni a kútról vagy libát legeltetni, azt nem tud, igazi xxi. századi homo technicus. Ja és jön a távirányítóval, hogy kapcsoljuk be neki a tévét, pedig mi egyáltalán nem akarjuk bekapcsolni, de olyan szépen kéri, hogy azt hiszem ezt már cseszhetjük. Bezzeg engem úgy neveltek, hogy napsütésben tévét nézni isten ellen való vétek, azóta se merem nappal bekapcsolni a tévét, este is csak félve, és hamar ki is kapcsolom. Hogy fogom ezt a szép hagyományt továbbörökíteni így?
Hát ilyen problémáink vannak mostanában. Ha vége a tornának, lehet belevágunk egy Mikulásos-Karácsonyos tematikájú őrültetbe, évtizedek óta szeretnék ádventi koszorút fonni, de lehet, megkérem inkább a Miskát, hogy töltsön le egyet a netről.