Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. január 30., hétfő

Az ovi

Mondtam, hogy az oviról még fogok írni, akkor hát legyen is így.
Előszöris, az ovi szó hallatán a Jancsi minden körülmények között széles vigyorra vált, és testhelyzettől függetlenül táncolni kezd. Szóval az ovi megkérdőjelezhetetlen részévé vált az életünknek, pedig egy évvel ezelőtt azt mondtam volna, mi van? méghogy a Jancsi oviba? még mit nem!... meg ilyesmik. Aztán ez lett belőle. Most heti 3 napot jár, mert a többi napon a tornára próbálom fektetni a hangsúlyt, ha a Miska hagyja, ugye. Eddig az volt, hogy ebéd után hazahoztam, de most próbáljuk azt, hogy ott alszik, és aztán hozom el, mert ott már mindig pont elalélt, mire jöttem én, amitől totál felpörgött, és örömében, hogy velem lehet, már itthon nem is akart aludni. Akkor tehát, gondoltuk, aludjon ott, és majd frissen kipihenten tettre készen jön haza, de jó lesz. Hát persze, hogy egy szemhunyás nem sok, annyit nem alszik. Mondjuk, ki az, aki úgy emlékszik, hogy valaha is aludt az oviban? Én még ilyen emberrel nem találkoztam, noha nekem, aki szintén így emlékszem, úgy tűnt annak idején, hogy a többiek aludtak, most meg senki sem ismeri be. Na mindegy, szóval nem alszik, remélem majd megszokja és fog, mert tényleg praktikusabb lenne, ezer okból. Ha meg nem, akkor mindegy, akkor majd hazahozzuk aludni. De ez csak egy ilyen kis aktuális ügy, az oviról általában akartam szólni.
Tehát. Van tizenegy gyerek, és azt hiszem 7 felnőtt, de ők nem egyszerre, egyszerre, nem is tudom hányan vannak bent, talán négyen-öten. Még ezt se tudom, na...
De ők mind annyira helyesek, vagányak, kreatívak, nagyon nagyon szeretik a kis tanítványaikat, folyton puszilgatnak valakit, amikor látom őket, arcizmuk se rezdül, ha valaki lehányja vagy összenyálazza őket, mármint, ha a gyerekek közül valaki. És nagyon profik. Minden nap van egy közös csoportos foglalkozás, ami vagy egy mese feldolgozása, megtapasztalása, vagy zenélés, vagy mindenféle érzékszerveknek szóló ilyen-olyan ingerek, vagy mozgós, mondókázós. Ilyenkor nem csak az van, hogy árasztják az ingereket, aztán ők meg fogadják be, hanem csomószor nekik maguknak kell jelentkezni, ha akarják, hogy történjenek velük a dolgok, ki ahogy tud, lehet kiabálni, lelkendezni, nyúlkálni, kopogni, mindegy, csak jelezni kell, hogy te akarsz lenni a következő, akit megnyal a kutya, megszúr a tűpárna, betakar a pokróc, vagy megvilágít a játéknapocska... és akkor vannak napok, amikor azt mesélik, hogy a Jancsi lelkes volt, és aktív és részt vett, és kopogott, máskor meg, hogy inkább csak visszahúzódott, és figyelt. Milyen cuki már, ott ül az ovis csoportban, a gyógyszékecskéjében és kopog, hogy ő akar lenni a hóember legfelső gombóca, és akkor ő lesz, és nyakba veszik. Amúgy nem tudom ám pontosan mi zajlik, mert ezek öt hetente változnak, és én még az elején néztem ezeket végig, azóta már sok víz lefolyt a Dunán.
Aztán vannak egyéni foglalkozások, egy gyógypedagógia, egy torna, és egy látásfejlesztés per hét, de mivel nekünk három nap egy hét, ezért pont minden napra jut egy valami.
A gyógypedagógiai foglalkozásról mindig a beszélgető füzet tájékoztat. Ebben rögzítik ők képekben, tárgyakban, és leírásokban, hogy mi történt az oviban, főleg az egyéni játszáson, és mi is mindenfélét odaragasztunk meg írunk, hogy itthon mi történt, így a Jancsit mindenki megfelelően tudja kérdezgetni a máshol történtekről, és így könnyebben meséli el az élményeit. Tök jó ez a füzet, imádom, bár most egy kicsit szamócás eukaliptusz szaga van, mert az oviban beragasztották a szagos vattákat, amivel a szagolgatni tanultak, és be se tudom csukni, mert egy világító labdát is odacelluxoztak. A Jancsi meg lelkesen mesél, hogy ez volt meg az volt, és megmutatja a dolgokat a füzetében, és mindig megbeszéljük, hogy kit rakjunk bele, mit akar elmesélni az oviban. Na szóval ezen a foglalkozáson mindenfélét tapogatnak, gombot nyomnak, gombnyomással dalt választanak, és énekelnek, festenek és ragasztanak, labdákat hajigálnak, kommunikálnak, beszélgetnek az élet dolgairól. Csuda jópofa dolgok, amiket néha utánuk csinálunk itthon is. Egyszer a gombnyomós kommunikátort is hazaküldték a Jánossal, mert meg akarta mutatni, és azzal játszottunk két napig. Olyan volt, hogy háromféle dolgot rá lehetett mondani, vagy énekelni de csak valami rövidet, és akkor minden gombnyomásra más mondat vagy dal eleje hangzik el. Ez azért vicces, mert akár olyan tud lenni, mintha a Jancsi maga mondaná a dolgokat. Mondjuk elég bizarr volt azt játszani, hogy a Jancsi az én hangomon kiabál, hogy Mama gyere be a szobába és énekelj, szerintem neki is bizarr volt, nem csak nekem, de azért tök jó volt, mert abszolút motiválta arra, hogy akárhogy is, de megnyomja a gombot, mert csak akkor hallom meg, hogy hív. (Persze nem, mert amúgy ott álltam az ajtóban és néztem, hogy mit csinál)
Aztán van a látásfejlesztés, ahol sokszor mindenféle számítógépes figyelős és gombnyomós játék van, ami szintén tök jó, mert nagyon kell, hogy azok a kis kezek jól tudjanak tudatosan működni. Az egy teljesértékű kommunikációt tud eredményezni a jövőben, ha ő tud kezelni valami, akár spéci billentyűzetfélét, és látja, hogy azzal mit csinál a képernyőn. Magyarán tud gépelni vagy karaktereket kiválasztani és ráklikkelni vagy bármi ilyesmi. Szem-kéz koordináció egy szóval. Ez persze bonyolult, és összetett, de valahol itt kezdődik, hogy tudatosan nyúlkál gombok után, aztán majd meg kell tanulnia ügyesen is, hogy azt találja el, amit akar. De amúgy egyre jobban használja a kezeit, mostmár a jobbat is, amit eddig általában ökölben előre behúzva tartott. Most csomót nyúlkál vele és tapogat is, amit eddig csak a másikkal csinált.
Meg aztán van a torna, ami leginkább Bobath, és az ő esetében támaszkodás, gurulás (gyűlöli, utálja, de az oviban, még arra is hajlandó), fejemelés, mindenféle erősítő ügyeskedés. Jókat csinálnak, és nagyon szuper a gyógytornász is. Itthon is ilyesmiket csinálunk, de már nagyon várom a Borsóház megnyíltával járó új hullámot is.
Ezeken kívül pedig esznek vele naponta kétszer, szépen kanállal, oktatólag, fejlesztőleg, ami azt jelenti, hogy heti hatszor nem nekem kell, egy nem evő gyereket enni tanítani, ami azért elég nagy teher levevése a vállamról. És eszik velük ügyesen, és ők meg esznek vele ügyesen, szerintem nálam ügyesebben. Ez persze nem azt jelenti, hogy jelentős mennyiség csúszna le a torkán kanállal, de ez nem is fog egyről a kettőre menni, sőt 3000ről 4000re sem, de apránként egyre jobb lesz, remélem.
Ezeken kívül pedig van a szabadfoglalkozás, amitől eleinte aggódtam, de így már, hogy napi egy csoport és egy egyéni is van, plusz a két evés, még jól megérdemeltnek is tartom. Azt nem tudom pontosan, hogy ilyenkor mi szokott történni, de például olyanok, hogy összetesznek gyerekeket, hogy egymás közelében legyenek, figyeljék egymást, próbálják egymást megfogni, vagy úgy pozicionálják, hogy használja a kezeit vagy kelljen emelgetnie a fejét, vagy állítógépben állítják, hogy terhelve legyenek a csontjai, persze nyilván olyan is van, hogy hanyatt fekve táncol valami muzsikára, de hogy itthon mennyit csinálja ezt, azt el se merem mondani, tiszta ciki, de hát ez a kedvenc időtöltéseinek egyike.
Ráadásul a szabadfoglalkozásoknak köszönhetően barátai is vannak már, sőt állítólag két barátnője is, bár az óvónénik eddig csak egyről számoltak be.
Hát ilyen az ovi, nagyon jó kis ovi, reméljük, hogy megmarad a lelkesedés sokáig!

3 megjegyzés:

  1. Szia Fruzsi!! Jaj de jó, olyan jó ám hogy leveszik ezt az etetős dolgot a válladról.
    Évim is az ovitól tanult meg főképpen darabost enni 1éve már hogy sikerült ez a produkció neki de még nem rág de már rendes kajákkal etethető ez nekem de te is tudod milyen érzés hogy végre már nem kell pepecselni hanem eheti amit mi is..
    Stellám pedig már most ismerkedik a darabosabb kajákkal tejpép és sütőtök ( 7hónaposan ő már itt tart) Miskának jobbulást remélem azóta már nincs az oltásnak semmi jele hogy kapta volna... csak védje be ami ellen kell :D

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Rendszeresen olvasom a blogodat (már amikor sikerül géphez ülnöm egy picit :) ). Engedd meg hogy gratuláljak a szuperédes csemetéidhez, és a kitartásodhoz. Bevallom őszintén, én sokszor merítettem erőt és kreativitást Tőled, egyedülálló anyukaként nevelem 3 éves cc-hiányos kisfiamat, és néha kellett egy "ismeretlen ismerős", aki a nehéz helyzetekben is pár kattintásnyira tőlem kínált valamiféle megoldást. Most a segítségedet szeretném kérni közvetlenül is. Vidéken élünk, a Balaton déli partján, és a környéken semmilyen fejlesztő lehetőség nincs, csak 1 óra autóútnyira. Ezért szeretnénk Budapestre költözni, de ez csak akkor lehetséges, ha Áron oviba járhat, mert nekem anyagi okokból dolgoznom kell, nincs mese. A Pető-ovit céloztuk meg, szerdán megyünk is nyílt napra, de félek, hogy túljelentkezés miatt már nem fogunk felvételt nyerni. Esetleg tudnál valamilyen intézményt javasolni, vagy valamilyen szervezetet, aki segít megtalálni számunkra a megfelelő helyet? A Ti ovitok is nagyon érdekelne, ahogy leírtad, fantasztikus hely lehet :)
    Válaszodat előre is köszönöm :)
    ja, és küldok egy virtuális cuppanóst a csimotáknak :)

    VálaszTörlés
  3. Esztimese! gondolom, te ezt nem fogod már elolvasni, de hátha, ne haragudj, én ezt most látom csak, hogy írtál. írsz nekem egy emailt a fejfeljancsis emailre, ha még aktuális a dolog, és ha mg olvasod ezt, és akkor hátha tudok valamit segíteni, mégegyszer bocsánat! de most is tök véletlenül láttam meg, hogy írtál! Fr

    VálaszTörlés