Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. január 24., kedd

A Miska is

Igen igen a Miska is jól van, és nagyon aranyos. Nagyon! A két ünnep között járni is megtanult, ami teljesen döbbenetes, márminthogy csak úgy fogja magát, aztán jár, és kész, semmi különösebb rákészülés, hosszas kézenfogva járás, semmi, hanem először kettőt lépett, aztán harmincat, aztán már a küszöböt is át tudta lépni, végül már a rettenetes csizmájában is el tud jutni ide oda. És kifejlesztett egy nagyon hülye járást is, ilyenkor előre görnyed, hátul vannak a kezei, és kábé olyan, mint a tömbbizalmi bácsi, aki körsétája során ellenőrzi, hogy nem fociznak-e a virágágyás környékén a gyerekek. Szerintem ezzel direkt minket szórakoztat vagy lehet, hogy magát. Érdeklődési körébe tartoznak a konnektorok, elektromos zsinórok, mobiltelefonok, lehetőleg Iphone, a szappan, kutyák, macskák, más babák, kulcsok, a dévédé, amikor benyeli a lemezt, meg a fürdőkád dugója és a mandarin. Az autók és a távirányítók már nem annyira vonzzák, mint egykor, de ez egyáltalán nem baj, az viszont annál inkább, hogy meggyőződése, hogy neki szabad dugókat bedugni a konnektroba, és mindig úgy kell ráüvöltenem, hogy meg ne próbálja. Ilyenkor tovább próbálkozik a lábával, hogy hátha annak szabad, és amikor kiderül, hogy annak se, akkor leborul a földre és kesereg. Néha egy-egy játék is érdekli, de nekem az a gyanúm, hogy azt, hogy egy gyereknek műanyagból fröccsöntött játékokra van szüksége, azt egy gonosz pénzéhes gyáros találta ki.
Kicsit amúgy elkényeztettük, mert én afölötti aggodalmamban, hogy majd nem tudok a Jancsival tornázni és rendesen foglalkozni, vagy ha igen, akkor a kisebbik fiunk elhanyagolt lesz, rászoktattam őt, hogy mindig a rendelkezésére áll egy lelkes nagyszülő. Na ő ezt meg is szokta hamar, most próbálom megértetni vele, hogy a gyerekek néha egyedül is játszanak, szépen az anyukájuk és a bátyjuk mellett ülve. Ilyenkor ő, aki egyébként gyakran odabújik a Jancsihoz és és közben a szeretet hangján szól hozzá, ütlegelni kezdi szegény testvérét, aki semmiről sem tehet, csak nem tud még egyedül ülni, ezért kénytelen az én ölemben tartózkodni elég sokat. Ez a kisöcs pedig féltékeny, pedig neki kora gyermekkorától meg kellett volna szoknia, hogy van egy bátyja. Na mindegy, a helyzet nem vészes, csak, amikor leteszem a Jancsi mindkét kezét, nagy nehezen kinyitom a kis tenyérkéit, hogy támaszkodjon azokon, akkor jön a Miska, és felfejti onnan a Jancsi ujjait, mert szerinte az az izé , amint támaszkodik az az övé, és a Jancsi nem tenyerelgethet rajta csak úgy kedvére, az őt nem érdekli, hogy micsoda munkánk van abban a tenyerelésben. Ilyenek vannak, de amúgy minden egyes tettén csak nagyon vigyorgok magamban, mert annyira tetszik, hogy ezt is tudja, meg azt is, meg van neki kis saját egyénisége és saját kis aranyos arca, és jaj de cuki. De ezt nem kötöm az orrára, meg szoktam neki mondani, hogy nem bánthatja a Jancsit, amin mindig kiakad, nem azért mert csúnyán szólok rá, csak azért, mert nem hagyom verekedni, de aztán mindig rajtakapom, hogy odabújik a Jancsihoz, és búg a szeretet hangján. Mert neki van szeretet hangja, meg van egy koncentrálós búgása is, azt olyankor hallatja, ha dolgokat illeszt össze, vagy valamit lehámoz valamiről. Például, amikor mandarint hámoz, naponta úgy 10-12-t, aztán a a héját ki kell dobni a kukába , végül meg meg kell enni. Oli szerint mandarinná fog változni, de én remélem, hogy nem.
És ami a legjobb, hogy mostanában mindkét gyerek, ha teheti fél 9ig alszik reggel, és éjjel fel se kelnek, akkor is ha valaki, akkor a Jancsi. Soha nem reméltem ekkora szerencsét, pláne olyan kezdet után, amit a Miska diktált. Most ott tartunk, hogy ovinapokon, nekem kell mindenkit felkeltenem, hogy ne késsünk el. Borzasztó érzés, kezdve azzal, hogy én magam sem szívesen kelek fel. Mindig elkésünk. Mondjuk akkor is elkéstünk, amikor a Miska 5kor kelt. Na mindegy.
Szóval a Miska egy csudapofa, ezt tudnám még taglalni nagyon sokáig, de ezek leírva nem olyan érdekesek, mint élő egyenesben.
Még arról is be kell számolnom, hogy csinálunk ilyen igazi babamamás programokat is, mint például tornára járás , amire én azt hittem, hogy babamama , és majd a Miskát kell emelgetnem a fejem fölé amitől én erősödöm, ő meg okosodik, de nem, ez mama torna, csak ott lehetnek a babák is, akik nem hagyják tornázni a mamákat, legalábbis engem az enyim egyáltalán nem hagy, rajtam lóg, és ha meg, ne adj isten, még le is fekszem a földre, emelgetni a lábamat vagy valami, akkor azon teljesen kikészül és csak egy mandarinnal lehet megnyugtatni. Voltunk mondókázós babamama klubban is, de azt én nagyon untam, a Miska meg csak azért nem, mert a konnektor mellett ültünk. Ezt amúgy nagyon élvezem, hogy ilyen is van, hogy mi ketten a nagyvilágban, csak olyan átlagosan. De alig várom, közben, hogy a Jancsit is elvigyük ugyanezekre a helyekre, de majd erre is sort kerítünk.


4 megjegyzés:

  1. Ha Miska már ilyen ügyesen jár, akkor jöhetnétek a Postás babatornára is, nagyon szuper.

    Zita :-)

    VálaszTörlés
  2. jó! erről mondj részleteket kérlek ! és akkor megyünk :)

    VálaszTörlés
  3. MIIIISSSKAAAAAAAAAA! Lavli tömbbizalmi!

    VálaszTörlés