Oltás, álomkór, porszívó

A Miska 15 hónapos lett nemrégiben, és ennek örömére kapott valami kötelező oltást, aminek inkább utána se olvasok, mert kötelező, és jobb nem is tudni, hogy más országokban rég betiltották vagy hogy igazából a magyar népet akarják behelyettesíteni idegenekkel, úgy hogy a magyarokat oltással elteszik láb alól. Mindenesetre amióta megkapta a Miska ezt az oltást, a cumijával és a rongyával mászkál fel alá a lakásban és néha lefekszik kicsit, például a konyhakőre. Remélem nem cserélték ki egy idegenre, és ez csak átmeneti. Mondjuk az oltástól lázas lett, attól meg taknyos, meg amúgy én is úgy érzem magam, mint aki 15 hónapos oltást kapott, szóval lehet, hogy a hidegfronttól vagy mitől is van. Mindenesetre jó lenne már, ha nem lenne ilyen kótyagos, ráadásul ugye taknyos is, ezért naponta többször le kell terrorizálni a porszívóval, amit én nem is tudom, hogy hová tesz egy gyerek magában. Van ugye az anyukája, akit szeret, és aki szereti őt, aki gondoskodik róla, enni ad neki, játszik vele, de naponta párszor átváltozik, leteperi őt, a kezeit hátracsavarja és az orrába dug egy üvegcsövet, és berregve kiszívja a kis taknyocskáját. Aztán hirtelen visszaváltozik, és megint muffint süt a frissenvasalt kötényében. Ez szerintem feldolgozhatatlan. A Miska mostanában verkedős is lett. Lehet, hogy emiatt, vagy mert mivel folyton taknyos, nem mehetünk ide-oda és már halálba unja magát itthon, és még az unokatestvére is Afrikába utazott, pedig vele, mivel takony és bacilusközösségben élnek, betegen is találkozhat. Szóval szegény Miskára rájár a rúd mostanában, pedig olyan cuki!