Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. március 2., péntek

Teve ügy update

Ha megkérdezzük a Jancsit, hogy mit csinált vele a teve, bekapja a kezét, vagy ha lusta, akkor csak csattogtatja a fogát.

2012. március 1., csütörtök

Ki?

Ezt a szót mindkét kisfiam tudja mondani, a Miska egész egyértelműen, mindenre, a gorillára, a kenyérpirítóra és a villamos összes utasára. A Jancsi kicsit kevésbé felismerhetően mondja, de megtanultuk, hogy akkor kell mondani, amikor ajtón kopogtatós játékot játszunk, és azért kell mondani, mert mi van, ha a farkas kopog, és ha nem kérdezi meg és csak úgy beengedi, akkor megrágja a kezét, de ezentúl majd a farkast lecserélem tevére. Ezt a játékot imádja a János, a lényeg, hogy van egy kis kartonajtó, amin kopogtat egy vendég, a Jancsi erre megkérdezi, hogy ki (vagy valami hangot ad, de mindig ad, próbálkozik!) és akkor mondom, hogy a mókus/a kisherceg/a Vackor/a csiga, és ha szívesen látott vendég, akkor kinyúl a kis kezével, és kinyitja a kartonajtót a vendégnek, aki aztán megörvendezteti valami kis ajándékkal vagy showműsorral, persze neki eközben is nyújtogatni kell a kezeit, és elvenni meg megfogni meg odaadni, meg megtapogatni és megmutatni mindenféléket. És közben végig vigyorog, és várva várja, hogy ki a következő vendég és mit hoz, és milyen hangja van, és mit énekel majd. Olyan ügyes! és tök motivált.
Most volt szakértői bizottság előtt a látásvizsgálóban, ahol az volt a feladata például, hogy itt ez a csillogó pamacs, fogja meg. Na persze esze ágában sem volt, jó, ránézett, de rágta a kezét, és nem nyúlt érte. Az ilyen helyeken mindig fogyatékosnak tetteti magát... aztán kimentünk a váróba és a kirakós játékban minden figurát megmutatott, és szépen kipiszkálta mindet a helyéről. Aztán a nagyon aranyos pszichológus, minden jót elmondott róla, hogy milyen okos, és észrevette, hogy villant a szeme. Észrevette! Szokott neki tényleg csillanni a szeme, ha valamiért lelkesedik, és ez az asszony már megint egy perc alatt levette, hogy a Jancsi milyen, hogy okos, hogy akar kommunikálni meg, hogy csillan a szeme. Legutóbb, mikor a Jancsi másfél éves korában jártunk ott és addig jobbára csak szánakozó pillantásokat vagy óvatos türelemre intéseket kaptunk, ő már akkor azt mondta, hogy mennyire figyel, hogy reagál és hogy tökre képben van, és ha levonjuk azt a 15 hónapot, amit kórházban volt, épp a korának megfelelő és egyáltalán nem is halmozottan sérült. Imádok hozzá menni, de sajnos ez csak ritkán adatik meg. Kicsit azt hiszem még nálam is optimistább, de ez jólesik.
És még itt kell elmesélnem azt is, mert a kopogás miatt épp ideillik, hogy a Miska eltanulta a Jancsitól, hogy ha valamit nagyon szeretne akkor kopog, vagyis kalimpál a feje mellett. Így mostmár, amikor megkérdezzük, hogy ki akar pokróchintázni mindketten borzasztó lelkesen kopognak a kis szőke fejük mellett. Nincs még két ilyen aranyos kisfiú a világon!