Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. április 3., kedd

Isten éltesse!

a Jánokkát, aki a minap négy éves lett! Kénytelen vagyok késve bejegyezni, mert negyedik életévének utolsó hetét lázas, taknyos köhögős betegen töltötte, előtte meg a Miska töltötte ugyanígy az idejét, szóval egy ideig reszkető kisfiúkat dugdostunk hűtőfürdőbe, kúpokat kis fenekekbe, porszívócsöveket kis orrocskákba. De aztán ahogy megbeszéltük, a születése napjára láztalan lett a János, és ünnepelhettünk. Nem sikerült olyan fényesre , mint tavaly, mert ki voltunk nyúvadva, még a csodálatos fő-fő ajándékával sem készültünk el, hiába szabtunk-varrtunk egy hétig minden éjjel, de amint elkészül közzétszem, mert szép lesz. Most is igazából szabnom-varrnom kéne, nem itt netezgetni. De azért nem kell őt sajnálni, kapott rengeteg ajándékot így is. A legjobb a torta volt, amiről valamiért nekünk csak videónk van, (ezt a hülyeséget) ezért nem tudom illusztrálni. De elmesélem. Faggattam a Jancsit, hogy milyen tortát szeretne, közölte, hogy nem érdekli, a torta. Gyorsan rájöttem, hogy biztos, mert nem akar tortát kóstolgatni, nem annyira szereti és ismeri az édességeket, így rákérdeztem, hogy akkor inkább főzeléket kér-e, mondta, hogy igen. Itt akkor kibarkochbáztam, hogy kelbimbós, sütőtökös főzeléket szeretne, amin sokat nevettünk, hisz biztos, nincs sok olyan gyerek a világban, aki kelbimbót kér a szülinapjára, de nekünk azért pont jutott egy ilyen. De azért nem hagytam annyiban a torta dolgot, rákérdeztem, hogy az érdekli-e azért, hogy hogy néz ki egy torta, mondta, hogy az igen. Hosszas profi szintre fejlesztett barkochbázás, anyai ráérzés, kedvenc mesékre való jól emlékezés segítségével az alábbi rendelést vettem fel:
Legyen rózsaszín, kék és piros, és legyen rajta a Bolond Jemelja, a cár, a csuka, és a bábuska ( ők a Csuka parancsára című orosz népmese szereplői, mely mese mostanában a Jancsi kedvence, szerintem teljes dinkaság, de a Jancsinak tetszik, hogy a Jemeljának teljesül minden kívánsága).
Csuka parancsára, szíve óhajára lett is ilyen tortája. És főztem neki egy akó kelbimbós sütőtököt is.
A család muzsikusaitól zenét kért, tudta, kitől mit kell, azt is pontosan körülírta milyen zenét akar, és amikor egy héttel később rákérdeztem, pontosan ugyanúgy elismételte az óhajait, szóval tényleg tudta mit akar. Ezt akarta: legyen benne ének, fiúk és lányok is énekeljenek, legyen benne trombita, dob és gitár, és inkább olyan legyen , hogy subidubi, mint hogy lálálálá (ezt lassan kell olvasni). Kapott ilyen zenét, most végre én is élvezem, amikor zenét hallgat.
És kapott egy Orsi féle Szivárványos zenekönyvet is, amit nagyon szeretünk, és reméljük, hogy a Miska nem fogja titokban lekaparni a színes pöttyöket a metalofonról, (nagyon törtekszik erre, nem tudom, sikerül-e megakadályoznom), mert akkor odalesz a szivárvány és marad a dó, -ré-mi, amit olyan nehéz nekem megjegyezni. És még kapott mindenfélét, de azt most hagyjuk, megyek szabni varrni.