Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. június 12., kedd

Ír olvas, derivál

Senki se hitetlenkedjen, mert ez színigaz, kivéve a deriválást, mert azt én sem tudok, de már hallottam róla.
Kezdem az elejétől. Valamikor réges régen, úgy két és fél éve,  megismerkedtünk Barbarával és a szüleivel, (akik egyébként az egyik  leginspirálóbb bicebóca gyerekes család, akiket ismerek). Tőlük hallottunk először a Doman módszerről, amiről többet az ő blogjukról lehet például megtudni. Most nem mesélem el az ő egész módszertanukat, nem is tudnám, hanem inkább csak azt, hogy nekem mit adott ez a módszer. Nekik az a filozófiájuk egyik sarkalatos pontja, hogy az intelligencia nem függ az agysérülés mértékétől, egyszerűen csak sérül a bemenet is és a kimenet is, és ezért hajlamosak vagyunk szellemileg is tehetetlenek gondolni valakit, aki mozgásában, beszédében tényleg az, pedig! pedig! nem is az. És akkor én elkezdtem elhinni, hogy a Jancsi értheti, amit mondok neki, és akár még válaszolni is tud, ha megtaláljuk a módját. Ezen a ponton nagyon sok minden dőlt el, mert lehet, hogy sokkal később jöttem volna csak rá erre, ha egyáltalán. Onnantól kezdve, hogy én feltételeztem, hogy a Jancsi ért engem, és megkíséreltem vele a kommunikálást, ő egyre jobban kinyílt, mert megkapta a lehetőséget, és én is jobban észrevettem annak a jeleit, hogy ért, pusztán, mert el mertem hinni. Ez az egész önmagát erősítette, és így lett egyre okosabb és kommunikatívabb, és egyértelműbb, és kiegyensúlyozottabb. Az első egyértelmű reakciója egy szóban kifejtett dologra az volt, hogy mondtam, hogy leszívom az orrát, ő meg elbőgte magát. ez olyan egyértelmű volt, hogy több se kellett, gondoltuk, ha ezt érti, miért ne érthetne bármit. És utána fejlesztettem vele tökélyre a feleletválasztós módszert, legalábbis kettőnk közt tökéletesen működik, amúgy beszélgető partnere válogatja. 
Domanék azt is mondják, hogy a gyerekeket olvasni kell tanítani, mert nagyonis fogékonyak rá. Na ez nekem eszembe nem jutott volna, ha születik egy sima gyerekem soha az életben nem dugtam volna szótáblákat az orra alá két évesen, és felteszem később se, de itt más volt a helyzet. És megintcsak Barbaráék esetén felelkesedve elkezdtük  Jancsit olvasni tanítani, ugyanis Barbi már igen igen fiatalon nem is tudom pontosan hogy másfél vagy két évesen már betűtáblán kommunikált, ami igen lelkesítő volt.  Elsőre hihetetlen, aztán az ember egyre inkább látja, hogy igaz. Szóval tanítottuk a Jancsit olvasni, hatalmas szókártyákat mutogattunk neki sokszor rövid ideig, ahogy elő volt írva, aztán persze jó szokásomhoz híven trehányult a munkatempóm, és eléggé esetlegesen, de azért kitartóan az orra alá dugdostam a táblákat. De az volt, hogy sose tudtam, hogy ez most bement-e a szemén, bejutott-e az agyába biztosan, nem éreztem, hogy ez most akkor tutira működik. Így aztán szégyen gyalázat, de kezdődött az ovi, más idők jöttek, sutba dobtam a szókártyákat, most nyáron akartam újrakezdeni. Közben viszont az történt, hogy egyre biztosabb lettem benne, hogy a Jancsi látása javult, mert élvezi a könyvnézegetést, megmutat a könyvekben képeket, nem annyira gáz már a szemmozgása sem, noha még mindig eléggé az, de sokat javult az is. Ezért is gondoltam, hogy újrakezdjük az olvasást. Na és most jön a csoda a hihetetlen, de igaz mesebeli történet, tádádádádádádámmmm: 
A Jancsival épp emailt fogalmaztunk Áron barátjának, amikor is hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem az ő kezével gépelni, leírtuk, hogy szia, és mondtam, hogy most ő, és már vitte is a kezét, és gyors- és gépírta hogy szia (ezt úgy kell elképzelni, hogy én fogom a karját, ő pedig húzza, hogy merre vigyük, mert tartani és irányítani még nem tudja egyszerre). Aztán mondtam hogy most írjuk le, hogy Jancsi, és ő vitte a kezemet, és leírtuk, hogy Jancsi, aztán mondtam, hogy akkor most mondjon nekem valamit, bármit, amit szeretne, és akkor azt mondta, hogy "VINNI A BALATONRA A CSALÁDOT". És nehogy bárki azt higgye, hogy nem kételkedtem, hogy ezt most tényleg ő írta, és nem én vittem igazából a kezét. De egyrészt ott van a kis Hajrá Peti és a Barbi, akik évek óta így beszélnek, másrészt a Jancsi többször bebizonyította, hogy igenis többet tud ő annál, mint bárki hinné, harmadrészt eleinte többször összekeverte az Y-t aV-vel, ami tökre arra utal, hogy látja, hisz ezek hasonlítanak, negyedrészt azóta, százhússzor újrapróbáltuk, és bebizonyosodott, hogy nem csalás és nem ámítás. A Jancsi ír. Mostmár van egy táblája, és azon beszélget. Egyelőre még csak velem, mert azért nem árt, ha az ember ráérez, hogy kb mit akarhat mondani, mert sokszor nem egyértelmű, hogy négy betű közül épp melyiken van a keze. Ha gőzöm sincs, mit akar mondani, olyankor néha vakvágányra futunk, vagy küszködünk mire megvan a megoldás, de a reakcióiból tökéletesen lehet tudni, hogy jó nyomon járok-e az üzenet olvasásában, vagy nem annyira. Meg rá is tudok kérdezni, hogy most tényleg azt mondta-e, hogy  a torna "hála  a Mamának gáz volt" vagy inkább azt hogy "hatalmas" volt, csak valahol elkeveredtem menet közben, és a saját prekoncepcióm szerint néztem, hogy melyik betűn van a keze. Az utóbbit mondta amúgy, szerencsére. Szóval van, hogy nem sikerül, de többnyire sikerül, mert azért annak a képességemnek, hogy gyorsan ráérzek, mi járhat a fejében, hasznát veszem így is.
Szóval a János egy okostojás csudabogár tündér kisfiú, olyan büszke vagyok rá. Büszkék vagyunk rá.
Álljon is  itt néhány sor egyenesen az ő tollából:
Először is, ha bárki (xy) megkéri, hogy mondjon neki valamit azt mondja: "Xy aranyos"
Meg olyanokat ír, hogy "akarok a Miskával játszani" akarok labdán tornázni" akarok! így, ezt mindig eléteszi, milyen cuki már!
Meg hogy "a család hatalmas", meg hogy "akarok a Mamával, a Miskával, Olival, a Mamival, a Marcival, .... lenni a kertben"

És hogy igazán fontos dolgokra is használja az új képességét, megüzente a Zita hasában nődögélő kis Pongrácnak, hogy "maradj a mamád hasában".

16 megjegyzés:

  1. Fruzsókám! Olyan jó volt ezeket olvasni, meg az emailedet is, és irok is vissza igérem, de most csak gyorsan kiörömködöm magam itt.
    Jajde várom, hogy menjünk haza, és Hancsi hancúrozhasson az édes kisfiaiddal! De ez valószinűleg csak ősszel lesz :(
    Szuperanya vagy, bizonyám!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagy gratula, tényleg minden elismerésem, Jancsi boldog lehet, hogy ilyen szülei vannak :) Csak így tovább!!!
    L.

    VálaszTörlés
  3. Végre!!! Úgy értem, végre írtál! :-) Mert az nem volt kérdés, hogy milyen okosügyes Jancsi. :-))

    VálaszTörlés
  4. Fruzsi minden szava igaz, Jancsi nekem is azt mondta, hogy aranyos vagyok. Annyira jó ezzel a kisfiúval élni!

    VálaszTörlés
  5. elkepeszto, fantasztikus, meghato! puszi nektek!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon ügyesek vagytok, olyan büszke vagyok rátok! EL is érzékenyültem, bár ez mostanában nem nehéz de ha rólatok olvasok vagy eszembe juttok mindig sikerül.

    VálaszTörlés
  7. Jaj, de szép ez Fruzsi! Szép családnak szép története!

    VálaszTörlés
  8. Mindennek a csodadolognak az elfogult, bókokkal zavarbahozott szemtanúja és tárgyaként, még további bizonyítékkal szolgált nekem, hogy Jancsi a 'mert jó ott'-ot egy 't'-vel írta, amit Fruzsi tudatalattija sem produkálhat, és nem csak elmondja amit reménykedve jól értünk, de a ki tudja honnan származó humorának is határozottan hangot ad: A Mama 'Na, ki akar fürdeni menni?' kérdésére, csak röhögve annyit mond: a Mama.

    VálaszTörlés
  9. Nekem már mondtad telón, de annyira jó volt olvasni, hogy gyarapítjátok a táblán kommunikáló okostojások körét. :-)

    VálaszTörlés
  10. Mi nem ismerjük egymást, de szoktalak olvasni és nagyon a szívembe zártalak Titeket. Ezen a bejegyzésen pedig nagyon meghatódtam. Nagy puszi Jancsinak!

    VálaszTörlés
  11. Képzeljétek amikor Jancsi nálam volt Fruzsival nemezelni, megkérdezte először tőlem, hogy mi a nemez,majd azt hogy nemezeljünk Sári pulikutyát, meg hogy nézzük meg a kristálygombákat(amiről éppen Fruzsinak meséltem)...elképesztő!!!!! Mindent észrevesz!
    Remélem a Sári jól van...pusz

    VálaszTörlés
  12. Egyre sokasodnak a szemtanúk! ugyehogy színigaz minden állításom. köszönjük a lelkesedést!
    Eszter! Sáripuli kicsinyített mását megkapta a nagymama

    VálaszTörlés
  13. És a Jancsi kívánt boldog szülinapot is, meg azt is tudja hogy Imola babájának az apja a Dani szóval szuperjól tájékozott meg remek a humora is. (és ami a legviccesebb hogy már tud csúnya szavakat is pszt...)

    VálaszTörlés