Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. augusztus 31., péntek

Brotherhood

Eljött az az idő, hogy a kisfiaim együtt szórakoznak. Nagyon vártam már, hogy kezdjenek valamit egymással. Eleinte mindig egymás mellett feküdtek, és néha összegabalyodtak, amit örömmel láttam, mert mégiscsak kontaktáltak egymással ha esetlegesen is. Aztán a Miska elkezdett megállás nélkül mászni, meg menni, és tett rá, hogy mi van a Jancsival, a Jancsi meg csak figyelte, hogy milyen ügyekben jár el a testvére. Most viszont már játszanak. Főleg azt, hogy röhögtetik egymást. Például a Miska észreveszi, hogy a Jancsi egy hangon nevet, akkor azt egy darabig ismételgeti, amíg hat, aztán próbál újabb és újabb bohóctréfákkal előállni, amiken én mindig, a Jancsi majdnem mindig nagyon jól mulatunk. A Miska meg azon szórakozik, hogy mi nevetünk. Aztán azt is játsszák, hogy a Miska dolgokat tesz a Jancsi szájába, aki tök ügyes, mert nem hányja el magát feltétlenül, és amikor a Mihály végre kiveszi  a szájából a legóembert vagy a paradicsomot, mindig hálásan mosolyog. De az is nagyon jó vicc, ha a Miska bedugja az ujját a Jancsi orrába.
Van az a játék is, hogy a Miska ráül a Jáncsi lábára, mondja, hogy húz húz, a Jancsi meg kihúzza a lábát, felrúgja a Miskát,és akkor mindketten röhögnek.
De sajnos az élet nem fenékig tejfel, ugyanis a féltékenység és a sárga irígység is életünk részét képezik, a Miska olykor nekiesik a Jancsinak, ha épp rosszkor ül az ölemben vagy rossz játékkal próbál játszani, mire a Jancsi megsértődik, és akkor együtt bőgnek.  Bár ha a Jancsi véletlenül inkább nevetni kezd a Miska felháborodásán, akkor a Miskának megtetszik, hogy akkor most röhögnek és átváltanak a nevettetős játékra. Mondom is mindig a Jancsinak, hogy a nevetés a legjobb fegyver, fiam!
És az is zseniális, ahogy a Jancsi pontosan tudja, hogy a Miska milyen szándékkal közelít, mert ha a legjobb szándékkal átgyalogol fején, vagy a gyomrán ugrál, akkor ugyan húzza a száját, de sose sír, viszont, ha az irígység vagy a féltékenység hangját üti meg vele szemben, rögtön biggyed a szája és keserves sírásban tör ki.
A Jancsi igazi ártatlan lélek, semmi rosszindulat nincs benne, ő mindig örül a Miskának, és mélységesen elszomorítja, ha az öccse nem viselkedik elég előzékenyen. A Miska meg, noha olykor bántalmazza a bátyját, ha a Jancsi sírni kezd, vagy bármi baja van, azonnal aggodalmaskodva szalad a segítségére, és megsimogatja, és vigasztalgatja,  illetve értesít egy felnőttet, hogy baj van a Jancsi hányt vagy sír vagy köhögött vagy bármi.
 Nagyon nagyon szeretem ezt a mozit nézni!

A szavak embere lett

Sokmindent mond a Jancsi a kis klaviatúráján, praktikus dolgokat kevésbé, inkább bölcsességeket szeret megfogalmazni.  Meghökkentő dolgokkal tud előállni, mind tartalom, mind szókincs terén. Egy új világ tárult fel előttünk, ahogy kibontakozik az észjárása és a világról alkotott képe, meg a bölcsessége és a humora. És nagyon velősen tud fogalmazni, hisz a francnak sincs kedve órákon át betűzni. Zseniális kis agyacska:

J: A Mamát szomorítja a zene
(és tényleg szomorított a zene)

A kedvenc mondatom tőle valaha, és azt hiszem, hogy ennél szebben ezt az egészet nem lehetne mondani: 
Én: Jancsi miért nem tornázol mostanában rendesen?
J: A Mama betűzi a lelkem

Én: Jancsi, milyen volt a Mamival a napod?
Jancsi: Buta vagy Mama, a Mamival dal az élet

(A "buta vagy Mama" felütés kb minden második párbeszédünkben előfordult egy időben, de azóta azt hiszem megokosodtam. Mindenesetre ez egy jó bizonyíték arra, hogy nem én adom a kezébe a szavakat.)

" Az ögapám a Mama aputkája"

Én: Jancsi tornázzunk kicsit, milyen meséje legyen a tornának?
J: a Mama nagyon buzgó

Én: Jancsi mit szeretnél csinálni?
J: A Mama nem nyugszik

J: Mamit hívjuk telefonon
Én: És mit mondjunk neki
J: Kurvára hiányzik

Én: Jancsi miért nem tornáztál rendesen?
J: Faságot csináltunk
Én: de akkor mi az amit szeretnél?
J: Mese és muzsika

(helytelen a gyerekek előtt csúnyán beszélni, eltanulják, még akkor is, ha ez az utolsó, amire számítottunk)

" Mamával akarok bújni össze"

J:Oli a Mama zsarelme
J: Oli a Mama szerelme

" A Miska bunkó"

"Szeretem a Miskát "



2012. augusztus 20., hétfő

Nyári minden... vízben futás például

Mindig megszivatom magam ezzel a ritkánírással, aztán szedhetem össze, hogy miminden volt.
Főleg Balaton volt, több fordulóban, egyre csökkenő vízszinttel. Ennek ellenére a Balaton a Riviéra, ez nem is kérdés. Például azért csodálatos hely, mert a Jancsi, akit különféle torna helyzetek során sose sikerül rábírni, hogy járás szerű mozgást végezzen, vagy ha nagyon erőltetjük (bár erről rég letettem), annyira kiakad, hogy betonná feszíti a lábát, amivel egyet sem lehet lépni azután. Na ez a kisfiú a Balatonban üdvözült pofával, sőt fülig érő szájjal rohangál, ha jól megtartom a hóna alatt. Jó, nyilván ez nem igazi futás, de egy olyan mozgás, amit maga indít, hasonlít az igazi járásra, és élvezettel csinálja, szóval ártani nem árthat, sokkal inkább hiszek abban, hogy csupa jót tesz. Ezt még a Balatonon kívül a Dunában hajlandó megcsinálni, illetve a lábamon ülve a levegőben vagy homokozóban. Szóval állíthatom, hogy a Jancsi egész nyáron vízben vagy helyben futott, és ha a szobabicikli sport, akkor ez is az. Lehet, hogy pirosfürdőgatyás vizimentő lehet egy nap. A parton még biceg kicsit, de a vízben megtáltosodik, és kiment mindenkit, aki beborul a csónakjával a cápák közé. Erre majd még eddzünk.
Szóval eljött az a pont, amikor lehet vígan ugrálni a vízben, és teljesen simán nyaralni, nincs lyuk a nyakán, nem vagyok fekvésre ítélt terhes, nincs kórházban,  szóval minden csillag úgy állt, hogy mi strandolhassunk, kivéve olykor a vízszintet szabályozó csillagot, de a kicsike fiaimnak a bokáig érő víz is nagyon mély, szóval ezt ők nem bánták.
A Miska annyira odavolt a sok új élménytől, hogy egész nap megbabonázva rohangált és fontoskodott, és tobozt  (bozo) gyűjtött, és motorozott (poto) és az unokatestvérével rendre szcénát rendezett az üdülő étkezdéjében, ránkhozva a szégyent. Meg is fogadtuk egy este, hogy vége a liberális nevelésnek ezentúl könyvvel a hónuk alatt esznek, de mivel ezzel mégnagyobb lett a hangzavar, inkább hagytuk, hogy egymás széke alól vacsorázzák fel a leesett spagettit, és reménykedtünk benne, hogy nem veszi észre senki. Aztán inkább feltaláltuk a forgórendszerben való étkezést, amiből a gyerekeket kihagytuk. Futtában kaptak enni, amíg gyűjtötték a tobozt és motoroztak. Tudom, hogy helytelen, de nem mindig érdekel.
A nyaralás mellett a nyár másik nagy slágere a locsolás, minden este a kertben a füvet, meg a fákat (fa fa) de egy medencében üldögélni is semmi ahhoz képest, hogy milyen azt vízzel megtölteni. Aztán nagy sikernek örvendtek még a csigák (ga), akik nyomot (monyt) hagynak. A Mihály egész nap fáradhatatlanul jön megy, homokozik, legózik (épi) , a Jancsival (Dzsáni) pedig nagyon sokat járunk a nyomában, amit a Jancsi  nagyon élvez. Mindenből kivette ő is a részét, de megvoltak a maga kedvenc játékai is, például csónakázni a kertben álló gumicsónakban, vagyis hajózni a tengeren a kalózhajónkkal, volt vihar, meg kikötés a szigeten és látogatás a dzsungelbe, delfinekkel és bálnákkal beszélgetés, és tengerészdalok éneklése valamint rumivás a kapitány, nem tudjuk hányadik, születésnapján. Meg egy csomót lustálkodtunk is, pedig elhatároztam, hogy majd nyáron milyen keményen edzünk. Na hát nem edzettünk keményen, kivéve a szobabiciklizést. De a vigyorgó fejek arról árulkodnak, hogy ez nem volt baj. Meg van egy olyan tézisünk is, hogy ez a nyár az okosodás jegyében telt, és kevesebb energia jutott a mozgásra (kivéve a vízben futást). De erről rövidesen írok egy külön esszét, idézetekkel.