Nyári minden... vízben futás például

Mindig megszivatom magam ezzel a ritkánírással, aztán szedhetem össze, hogy miminden volt.
Főleg Balaton volt, több fordulóban, egyre csökkenő vízszinttel. Ennek ellenére a Balaton a Riviéra, ez nem is kérdés. Például azért csodálatos hely, mert a Jancsi, akit különféle torna helyzetek során sose sikerül rábírni, hogy járás szerű mozgást végezzen, vagy ha nagyon erőltetjük (bár erről rég letettem), annyira kiakad, hogy betonná feszíti a lábát, amivel egyet sem lehet lépni azután. Na ez a kisfiú a Balatonban üdvözült pofával, sőt fülig érő szájjal rohangál, ha jól megtartom a hóna alatt. Jó, nyilván ez nem igazi futás, de egy olyan mozgás, amit maga indít, hasonlít az igazi járásra, és élvezettel csinálja, szóval ártani nem árthat, sokkal inkább hiszek abban, hogy csupa jót tesz. Ezt még a Balatonon kívül a Dunában hajlandó megcsinálni, illetve a lábamon ülve a levegőben vagy homokozóban. Szóval állíthatom, hogy a Jancsi egész nyáron vízben vagy helyben futott, és ha a szobabicikli sport, akkor ez is az. Lehet, hogy pirosfürdőgatyás vizimentő lehet egy nap. A parton még biceg kicsit, de a vízben megtáltosodik, és kiment mindenkit, aki beborul a csónakjával a cápák közé. Erre majd még eddzünk.
Szóval eljött az a pont, amikor lehet vígan ugrálni a vízben, és teljesen simán nyaralni, nincs lyuk a nyakán, nem vagyok fekvésre ítélt terhes, nincs kórházban,  szóval minden csillag úgy állt, hogy mi strandolhassunk, kivéve olykor a vízszintet szabályozó csillagot, de a kicsike fiaimnak a bokáig érő víz is nagyon mély, szóval ezt ők nem bánták.
A Miska annyira odavolt a sok új élménytől, hogy egész nap megbabonázva rohangált és fontoskodott, és tobozt  (bozo) gyűjtött, és motorozott (poto) és az unokatestvérével rendre szcénát rendezett az üdülő étkezdéjében, ránkhozva a szégyent. Meg is fogadtuk egy este, hogy vége a liberális nevelésnek ezentúl könyvvel a hónuk alatt esznek, de mivel ezzel mégnagyobb lett a hangzavar, inkább hagytuk, hogy egymás széke alól vacsorázzák fel a leesett spagettit, és reménykedtünk benne, hogy nem veszi észre senki. Aztán inkább feltaláltuk a forgórendszerben való étkezést, amiből a gyerekeket kihagytuk. Futtában kaptak enni, amíg gyűjtötték a tobozt és motoroztak. Tudom, hogy helytelen, de nem mindig érdekel.
A nyaralás mellett a nyár másik nagy slágere a locsolás, minden este a kertben a füvet, meg a fákat (fa fa) de egy medencében üldögélni is semmi ahhoz képest, hogy milyen azt vízzel megtölteni. Aztán nagy sikernek örvendtek még a csigák (ga), akik nyomot (monyt) hagynak. A Mihály egész nap fáradhatatlanul jön megy, homokozik, legózik (épi) , a Jancsival (Dzsáni) pedig nagyon sokat járunk a nyomában, amit a Jancsi  nagyon élvez. Mindenből kivette ő is a részét, de megvoltak a maga kedvenc játékai is, például csónakázni a kertben álló gumicsónakban, vagyis hajózni a tengeren a kalózhajónkkal, volt vihar, meg kikötés a szigeten és látogatás a dzsungelbe, delfinekkel és bálnákkal beszélgetés, és tengerészdalok éneklése valamint rumivás a kapitány, nem tudjuk hányadik, születésnapján. Meg egy csomót lustálkodtunk is, pedig elhatároztam, hogy majd nyáron milyen keményen edzünk. Na hát nem edzettünk keményen, kivéve a szobabiciklizést. De a vigyorgó fejek arról árulkodnak, hogy ez nem volt baj. Meg van egy olyan tézisünk is, hogy ez a nyár az okosodás jegyében telt, és kevesebb energia jutott a mozgásra (kivéve a vízben futást). De erről rövidesen írok egy külön esszét, idézetekkel.