Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. szeptember 10., hétfő

Kukurikú Törökcsászár!

Miután elolvastam Boldizsár Ildikó meseterápiás könyvét, sokat gondolkoztam, hogy vajon melyik a kedvenc mesém. Nem jöttem rá. Aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy a Miskának minden este a kiskakas gyémántfélkrajcárját mesélem. Tök sokára jöttem rá, hogy lehet, hogy nem véletlen, hogy miért éppen ezt kapom elő a rövidke mesék tarsolyából és nem a három kismalacot vagy a Piroska és a farkast. Biztos mert ez a tökéletes történet!
Az értelmezésem nyilván szubjektív, de szerintem nekem pont jó:
A kiskakas kincsre lel, de elveszik tőle, mindenféle bajba és veszélybe kerül, amikor visszaakarja szerezni, ő pedig minden bajból okul, tapasztalatot gyűjt, felfegyverkezik, és nem adja fel, továbbra is követeli a kincsét, persze megint bajba kerül, mert a kincsket nem adják könnyen, de nem fegyvertelen, mert az előző feladatból tanult, és van a begyében megoldás egy új problémára. Aztán végül nem csak egy kis kincset, hanem rengeteg kincset szerez meg és boldogan él, amíg meg nem hal. A kiskakas vagány és nagyon tetszik nekem.
A Jancsival is elmeséltük sokszor, aztán kitaláltam, hogy játsszuk el, volt mindenféle szereposztás, Jancsi a törökcsászár, Jancsi a kiskakas, Jancsi a krajcár, minden szereposztásban más feladata volt. És hát rettenetesen élvezte, de az hagyján, hogy élvezte, mint a villám, olyan gyorsan cselekedett mindig, mikor a szerepe megkívánta. Lelkesen taszította a legókakast a vizesedénybe, mint basa, nyomogatta a kukorékolós könyv gombját, amikor a krajcárjáért kellet küzdenie, és kopogott a kincseskamrából, amikor krajcár volt, és a kiskakasnak kellett szólnia, hogy merre van. Nagyon jól szórakoztunk, eljátszottuk hatszor. A Jancsi a legszívesebben törökcsászár volt a mesében, ezt most nem fejtem meg miért, biztos jó oka van rá.
Annyira jó, amikor egyszercsak előpattan egy ilyen a fejemből, hogy na játsszuk ezt, kár, hogy nem minden nap.
Kíváncsi vagyok, hogy a Jancsi korú gyerekek, mennyire szeretik ezeket a klasszikus kis Grimm és egyéb meséket. Sok ilyet olvastunk a Jancsinak egész picike korától, főleg magyar népmeséket, és tudom, hogy a rémségek épp a félelmeket hivatottak feloldani, és nem kell megijedni a horrorisztikus elemektől, nem is ijedek meg, csak kíváncsi vagyok, hogy milyen kérdések szoktak felmerülni az ekkorka gyerekekben, melyikek kedvenc meséik, mi jár a fejükben, ha végighallgatják mondjuk a három kismalacot. Tudtok erre mondani nekem példákat? Tudom, hogy minden gyereknek más a meséje, és más az, amitől fél, csak szeretnék valami kis ízelítőt kapni arról, hogy milyen a többi gyerek észjárása ezügyben. Tetszik ez a mesésdi.

8 megjegyzés:

  1. Szia Fruzsi, mese-ügyben az alábbi tapasztalatokkal rendelkezem :)
    A kisebbik, 2 éves Bánk fiamnak is a Kiskakas a kedvenc meséje (meg a Sün Balázs !), de minden klasszikus mesét nagyon szeret. A mai, modern mesék körül csak a Bogyó és Babóca történeteket kedveli. Nagyon szereti a szörnyeket, sárkányokat, ördögöket (állandóan úgy közlekedik a lakásban, hogy a fejére teríti a kiskacsás plédjét, és huhogva közli, hogy ő egy szörnyeteg) és úgy veszem észre a reakcióiból, hogy egyáltalán nem fél tőlük, sőt, kicsit sajnálja ezeket a "negatív elemeket", amikor a jók legyőzik őket :) Egyszer a Jancsi és Juliskát eredeti verzió szerint úgy meséltem, hogy favágóéknak nem volt mit enni, ezért ott hagyták a gyerekeket az erdőben. Láttam az arcán, hogy ezen nagyon elgondolkodott, következő étkezéskor meg is jegyezte:"nekünk van mit enni, most nem megyünk erdőbe" :D Azóta úgy mesélem, hogy a gyerekek eltévedtek az erdőben, mert nem fogadtak szót a szüleiknek. Ilyenkor mindig megjegyzi, hogy "szót kell fogadni". Úgy vettem észre, hogy a kisgyerekek a jó mesén keresztül értik meg a világ elvontabb dolgait. Pl. a barátság szó jelentését Bogyó és Babóca A barátság c. meséjéből értette meg Bánk. A jó meséből mindig tanul valamit a gyerek. Ha mást nem, új szavakat. Remélem tudtam segíteni. Minden jót Nektek!
    Heni


    VálaszTörlés
  2. köszi Heni! a kétéves Miska még nem beszél ilyen folyékonyan, így a kétévesek csavaros észjárását még mondatokon keresztül nem ismerem, csak máshogy :)
    én is úgy képzelem meg úgy is olvastam, hogy ezek a réges régi mesék jól ki vannak azért próbálva, nem kell félni a horror elemektől.Bogyóbabócát még nem ismerem, de biztos fogom majd. köszi a tapasztalat megosztást! jó mesélést és szörnyezést nektek !

    VálaszTörlés
  3. Szia,
    Márk még csak egy hetes, így azt még nem tudom ő mit fog szeretni. Nekem kiskoromban a Képzeld kórházban voltam volt az egyik mese, amit ezerszer el kellett olvasni. Igaz ez nem egy klasszikus, de tényleg voltam kórházban csecsemőként, meg ovisként is. Szerintem e miatt kellett mindig ezt a mesét olvasni.
    gabi

    VálaszTörlés
  4. GAbi, azt én is imádtam! pedig nem is voltam kórházan , csak már azután, hogy megimádtam.

    VálaszTörlés
  5. Engem a Varázslás és fogyókúra nem győzött meg, de ez a meseterápiás könyv jobbnak tűnik.
    szerintem is tudják a gyerekek, hogy milyen mese jó nekik épp, és hogy úgy jó, ahogy van, vagy szeretnék átirni.
    Anno a 4éves ovisaimnál is a Kiskakas volt az abszolut kedvenc. Persze ennek része volt az is, hogy a fenék szó szerepel a mesében ("a bő bugyogója fenekébe") :D
    Meg arra is emlékszem, hogy mi szerettük a klasszikus meséket, a népmeséket meg a Grimm meséket is, akármilyen horrorisztikusak is voltak (pl amikor Hamupipőke testvérei lábujjakat vagdosnak le, hogy beleférjen a lábuk a cipőbe...) Persze mindig voltak kedvencek, meg olyanok, amiket egy olvasással elintéztünk, meg olyanok is, amik vissza-visszatértek időnként.

    VálaszTörlés
  6. Emmának (2 éves 8 hónapos) most kezdtem mesélni a 3 kismalacot, meg a Piroskát, és egyértelműen fél tőlük. De aztán így is kéri őket, "meséld el az ijesztőt!". Nagy horrorfilm-rajongó lesz...

    VálaszTörlés
  7. A mesékbe beépített rémisztő dolgoknak nagyon is megvan a maguk funkciója, természetesen kell a katarzis a végén, és így segítenek a kölköcskéknek. Nekem 2 fiam és 1 lányom van, gyökeresen más karakter mindhárom. A fiaim is azokat a meséket kedvelik, amikben van valami nagy és gonosz, amit persze le lehet győzni ha elég okosak/ügyesek/stb. vagyunk, a lányom nagyon lepkelelkű, rajzfilmben soha nem bírta a kicsit is ijesztő vagy rossz történéseket, de nagyon nem, ha Thomas mozdony összeráncolta a szemöldökét, neki már görbült a szája. Mesélt mesében viszont elképesztő módon jól fogadja ezeket, amiktől pedig eleinte próbáltam védeni, kicsit tompítani, a magyar népmesék és a klasszikus mesék néha iszonyat brutálisak. Aztán kiderült, hogy a kedvenc meséje a Rózsát nevető királylány, aki ha nevet, rózsák potyognak a szájából, ha sír, igazgyöngyök jönnek a szeméből, ahova lép ott arany terem, és persze a gonosz boszorkány a saját ronda lányát akarja a helyére ültetni, ezért - elrabolja - és kivájja a szemét, amit az árokba dob, a királylányt meg otthagyja szem nélkül az árokparton. Namármost nekem ez olyan mértékű horror, hogy ihaj, sokáig kihagytam ezt a szem-sztorit a meséből, de most már 6 éves a leány, és a múltkor belevettem, és - semmi nem történt, csillogó szemmel hallgatta, teljesen evidensnek vette, hogy a kivájt szemet megtalálják, visszarakják, és halleluja. Szóval érdekesen van tekervényezve a kis agyuk. :-)
    Amit még megfigyeltem - de csak a fiaimon, hogy marhára nem tűrik, ha valami nem tökéletesen igazságosan zárul, és minden apró részletre gondolnak. Van egy magyar népmese, amikor a király nem tudja, hogy a 3 lánya miért koptat el minden éjszaka 12 pár cipőt, és akkor a szegénylegény kideríti mindenféle bonyodalmak közepette, hogy a 3 lány minden éjjel az ördögökkel táncol borotvapengéken, ezért kopik el a cipőjük, Visszamegy a királyhoz, beköpi a lányokat, mire a király a 2 nagyobbik lányát börtönbe vetteti, a legkisebbet pedig hozzáadja a legényhez, és boldogan élnek, stb, stb. Ezen a mesén konkrétan mindkét fiam tövig kiakadt, merthogy: 1. Milyen apa az, aki börtönbe zárja a saját gyerekeit??? 2. Ha már sittre vágja őket, miért csak kettőt, miközben a legkisebb, aki ugyanúgy táncolt az ördögökkel, boldogan élhet és virulhat??? És teljesen igazuk van :-))
    A fiúk amúgy meg imádják a hülye meséket, a bolondmeséket, amin lehet röhögni, a kisgömböcöt, az aranyszőrű bárányhoz ragadó népeket, a rátóti csikótojást, a csalimeséket, plusz bármit, amiben szerepel fenék, vagy hányás ahogyan azt egy előző kommentelő írta. :-)
    A nagyfiam mindig analizálta a meséket belefeledkezés helyett, ő ilyen, volt, hogy megjegyezte, hogy a farkasnak biztos nem volt elég gyomorsava, különben a nagymamát meg piroskát már elkezdte volna megemészteni, mire a vadász kiszedte belőle :)))))) A lánykám a nőcis irányvonal képviseletében mindig a szelíd tündéres-állatos dolgokat preferálta, a kicsifiú, (most négy) meg azokat a meséket szereti, akikkel azonosulni tud, lehetőleg kisfiú legyen a főszereplő, és győzzön, ez szerintem genetikai. :-))))

    Jancsi meg elképesztő, kábé nyolcadszor olvasom újra a meséjét, és mindig libabőrös leszek, a csúnya beszédétől meg röhögőgörcsöt kaptam :-) hihetetlen, mennyire okos, és milyen jó humora van. Én még az indexes idők óta vagyok zugolvasótok, mindig is nagyon drukkoltam a halálfejes pólós villamoson hányásnak :-)))
    Hajráf!
    Írjatok még sok mesét a babán innen és túl!

    VálaszTörlés
  8. Köszi a támpontokat! köszi szépen!
    Chipie a halálfejes pólós ügyért külön kösz, mindig örülök, ha valaki felemlegeti, mert tudnom kell hová tartunk. mondjuk, a szint, ahogy beszól nekem, a szülőanyjának, az már elég halálfejes pólós, még a mozgáson kicsit javítani kell. elő fogom venni a népmeséket újra, eddig is tudtam, hogy őt nem zavarják a horror elemek, de most majd még dumálunk is róla, de jó lesz. nálunk a Miska a galambszívű, és kétségbeesik, ha a kisvakond beüti a fejét egy cseppkőbe. de majd megeddzük.

    VálaszTörlés