Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2013. január 19., szombat

A 25. hét

Az egész úgy kezdődött, hogy egy szép nyári napon János a tábláján a következőt találta mondani:
"Szeretnék új testvért!" majd ezt:  "Gyorsan dugjatok Olival", majd másnap reggel ezt: "Van testvérem?" Majd az ezt követő pár hétben minden nap többször  ezt: "van baba?" majd egyszercsak ezt: "van baba!" és akkor nem sokára kiderült, hogy a kis orákulum egyáltalán nem tévedett.
Én meg annyira rohadtul babonás vagyok, hogy azért az internetre nem mertem addig kirakni, amíg a nyavalyás 25. héten túl nem vagyunk. Most is kopogok a fán, meg kecskebékákat dobálok a hátam mögé, nehogy az univerzum megbüntessen elbizakodottságomért.
Részben ezért is írtam olyan keveset, mert ez most elég meghatározó elem mind a Jancsi lelkivilágát, mind az életmódomat tekintve, szóval nehéz volt úgy írni, hogy ezt kikerüljem, de mostmár nem titkolózom tovább, lehet végre együtt drukkolni, hogy áprilisnál előbb színét se lássuk ennek a kis új gyereknek. Amúgy nagyon jól viselkedik (kecskebékák, fakopogás), ha nem lennék rovott múltú terhes, szerintem még szánkózni is elmennék bátran, így persze csak csodálom a gallyakon pihenő hópelyheket, éppen elég nagy kaland az nekem manapság. Ha valakit bővebben érdekelnek a terhességi komplikációim, a koraszülött.com-on nyilatkoztam a témában, de a világért sem szeretnék ezzel untatni senkit, aki inkább tartózkodna a nőgyógyászati részletektől. Legyen annyi elég, hogy most, mintha nem lennének komplikációk (kopogás, stb). Akinek viszont  elkélne a biztatás koraszülés utáni újabb gyerekvállalás témakörben, bártan írjon nekem emailt, és mindent elmondok, amivel segíteni tudok.
Most pedig mesélek inkább a fiaim és a hasam viszonyáról:.
Én: Jancsi, és fiú vagy lány testvért szeretnél?
Jancsi: lányt
Én: és mi legyen a neve?
Jancsi: Hecsi

A gyermek neméről és becsületes nevéről majd április n+4-én nyilatkozom.

A Jancsi egyébként teljes bűvöletben él, a korábban közzétett meséje is egész más értelmet kap, ha az ember tudja, hogy ő már tudta, hogy van egy új testvére (én is tudtam, csak nem mondtam el, mert ez anélkül is szép volt, és ugye a babona). Olyan, mintha ő ezzel legalább a kis lelkében újraélhetné a mama hasban levést, gyakorlatilag nem is nagyon akar mást csinálni mostanában, mint hozzánkbújni. Fekszik a hasamon, és vigyorog. Én meg nem nyúzom nagyon mással, mert hiszek abban, hogy tényleg van köztük valami nagyon fontos kis kapocs, amit hagyni kell érvényesülni, úgysem nagyon pattoghatok, nem emelhetek, nem ugrálhatok, így mi sem egyszerűbb, mint hagyni a kis testvéreket köteléket fonni, egymást támogatni. De hogy a Miskát se hagyjam ki: ő pedig, amióta megtudta, hogy van benne egy baba, gyöngéd érzelmeket táplál a hasam iránt. Engem, önmagamért nem nagyon szokott abajgatni, de most, hogy nem vagyok egyedül, puszilgatja a hasamat, játékokat hord oda neki, és napjában többször megtekinti, valamint mindenkit megkérdez, hogy "ki van hasadban?" Szóval a báttyak nagy szeretettel övezik láthatatlan testvérüket, a Miska gyakran  közli is, hogy "Hecsi kibújik", úgyhogy ilyenkor nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy tavasszal jöhet ki legkorábban, (de legjobban tenné, ha azon belül is április közepét célozná meg), így a Miska már tökéletesen tudja a választ a kérdésre, hogy mikor bújik ki. Hát tavasszal.
A Jancsi egyébként tényleg teljesen beleéli magát a helyzetbe, mert nagyon sokszor emlegeti, hogy neki búja van, baba búja, mert hamarabb született, és hogy Hecsi milyen csodásan van a csodavárban (Jancsi szóhasználata az anyaméhre), és ilyenkor tudom, hogy tényleg szomorú, hogy neki nem adatott meg, hogy letöltse ott a kiszabott időt, de már sokat beszélgettünk erről, és sokat bújt lélekben a csodavárba, és még mennyit fog!  ezért többnyire, ha valaki megkérdezi tőle, hogy hogy vagy Jancsi, azt feleli, hogy "búm a múlté", mert ő egy költő, és nem mond olyanokat, hogy "kösz jól".
Összefoglalva, és röviden így vagyunk, és ez foglalkoztat minket mostanában. Az azért hozzátartozik az igazsághoz, mert nem akarok túl idillinek tűnni, még megtévesztene valakit, hogy a 25. hét pocsék volt. Előszöris, a fiúk mind a hárman influenzásak lettek, aztán a  Jancsi fülgyulladást kapott, a Miska takonykórt, alig aludtunk, én pedig a fáradtságtól és a 25. heti emelkedett aggodalom szintem miatt, minden másnap azt képzeltem, hogy koraszülök vagy elkapom az influenzát vagy mindkettő, de ahogy betöltöttem a 25. hetet, minden kicsit jobb lett, most a fiúk lábadoznak, én meg igyekszem elhinni, hogy minden rendben lesz, azért hetente elmegyek az orvosomhoz, hogy ezt tényekkel is alátámasztassam. Majd a 27. héttől lassítok, és csak kéthetente megyek. Szóval egyrészt jól vagyok, és élem az életet, és messze nem vagyok annyira korlátozva, mint mikor a Miska volt a hasamban, ami miatt nagyon boldog vagyok, de azért ha az emberre egyszer már ráesett egy jókora faág, az nem fog többé teljesen békésen sétálgatni az erdőben.
Úgyhogy várjuk a tavaszt, addig  itthon kuckóskodunk, lusták vagyunk, unatkozunk, de azért szánkózni kimerészkedtünk a taknyosorrúakkal, mert kell az oxigén.