Csavargó csacsacsa

A Jancsi legújabb szavajárása, hogy csacsacsa, ez nála a boldogság szinonímája, valami olyasmi, amikor valaki viháncol örömében, azt hiszem a Ruttkai Bori féle Vackadalokból vette, abban van egy nóta, a csacsacsa. A múltkor például itt járt Andris baba vendégségben, kérdem, akar-e valamit mondani neki, akart. Azt, hogy baba csacsacsa, meg Hecsi csacsacsa, aztán meg amikor nem ment oviba, mert épp nyavalyás kedvében volt, és megengedtem, hogy lógjon, aszongya: csavargó csacsacsa. Vagy néha csak simán csacsacsa, és ilyenkor még eljár hozzá egy tényleges táncot, ami inkább valami kállai kettősre hasonlít, de lényeg, hogy kapkodja  a lábait nagyon és tűz ég a tekintetében.
De a csavargókról még beszélnünk kell: Jánokka kiforrott véleménnyel van a vándorokról. De a csavargót nála nem úgy kell elképzelni, hogy boton visz egy batyut, szalmakalap van a fején, csutora lóg a szájából és a mezőn alszik, hanem a csavargó az, aki nem bír nyugton ülni a seggén odahaza, és kalandokba bocsátkozik, mind konkrét, mind átvitt értelemben. Az egész  téma két mese kapcsán került elő, a Világvándora herceg és a Világszép nádszálkisasszony című meséket olvastam neki, de elég nagy időkülönbséggel. Mindkét mesében a főszereplő királyfi a népmesékben fellelhető összes kalandon átkelve teljesíti célját, de tényleg, nem az, hogy rézvár, ezüstvár, aranyvár meg 3-7-12 fejű sárkány, hanem minden, ami egy mesében meg szokott történni, na az ezekben megtörténik, mert ezek az ifjak nem nyughatnak, csak kapkodtam a fejem. Lényeg a lényeg az első alkalommal a Jancsi azt mondta a mese után, hogy a csavargó királyfi menekül a butulás elől. És ekkor éreztem meg először, hogy ez a kisfiúcska nagyon nagyon bölcs, de legalábbis elég sokat tud arról, hogy milyen az, amikor az ember nem az egyszerűbb utat választja, és én, aki eleddig, (úgy 4 és fél évvel ezelőttig) elhatárolódtam mindentől, ami nem tényeken alapszik, kezdem azt gondolni, hogy sok láthatatlan dolog van, amihez kottyintásunk sincs, és a végén még az 5 éves fiacskámtól fogom megtudni, hogy működik a lelkek földre osztása. Aztán a második csavargós mesénél már azt mondta, hogy a csavargó királyfi buta, és szomorítja a mamáját. Aztán a Londonban tanuló bácsikáinak is azt üzente, hogy buták, mert csavarognak, és világgá mennek, csavarogjanak inkább vele, a csavargás butaság, mamákat búsítja. Úgyhogy gondoltam akkor kicsit beszélgetek vele a világlátás előnyeiről (a bácsikái védelmében), meg aztán ki is kérdeztem, hogy akkor most végülis hogy áll ő maga a csavargással. Vagyis azzal, hogy a nehéz utat választja, és nem ül a fenekén a mamája szoknyáján. Ezt nem táblán beszéltük meg, hanem kérdeztem, ő meg választott.
Én: Jancsi, te is voltál csavargó?
J: Igen
Én: és jó volt csavarogni?
J: igen
Én: és miért hagytad abba, mert meguntad, vagy mert szomorúak voltunk
J: mert szomorúak voltatok
Én: és most is szeretnél még csavarogni?
J: nem
Én: mert szomorúak lennénk vagy mert jó itt?
J: Mert jó itt.
Mert jó itt..... olyan jó, hogy ezt mondta. Aki nem hiszi járjon utána...