Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2013. december 8., vasárnap

Epret, kekszet, kesztyűt, gesztenyét

Úgy kezdődött, hogy a Miskával a piacon megbeszéltük, hogy mit kér a Mikulástól, és a felsoroltakból az alábbi rigmust illesztettük össze: Epret, kekszet, kesztyűt, gesztenyét! Majd én, mivel kicsit már ilyen kattant állapotban vagyok, ezt kántáltam egész nap. Például akkor is, amikor János hazaérkezett az óvodából, ahol amúgy a múlt héten a gesztenyepürét tanulták. Minden héten tanulnak egy ételt, amit meg is kóstolnak. A Jancsiról tudni kell, hogy ő szájon át jelképes mennyiségű ételt fogyaszt, ő elegánsan, csövön étkezik, hogy ne kelljen villát emelgetnie a szájához meg ilyenek. Az ételek amúgy már (hála az ovinak) érdeklik, de a nulláról sőt a mínusz 150-ről megtanulni enni, az elég nagy feladat, szóval most ott tartunk, hogy nagy lelkesedéssel kóstol meg egy csomó mindent, de ebből igen kevés az, amit le is nyel. Úgy értem, nem kevés féle, hanem kevés mennyiség. Mondjuk három centiliter per étkezés. De hajdanán onnan kezdtük, hogy hozzáértem az arcához, és elhányta magát. Na ehhez képest az alábbi beszélgetések zajlottak le köztünk Szent Miklós napja környékén:
1.
Én (kántálom) : epret , kekszet, kesztyűt gesztenyét... Jancsi és te mit kérsz a Mikulástól?
J: éneket
Én: hogy énekeljen neked a Mikulás?
J: nem
Én: ja hogy azt, ami az énekben van, amit most kántáltam? Ugyanaz kéred, mint a Miska? Epret kekszet, gesztenyét...?
J: igen
Én: oké, átadom neki ezt az üzenetet

2.
Idő: Mikulás reggele, ami nálunk szégyen szemre szombaton volt péntek helyett, hogy ne késsünk el még annál is jobban az oviból, mint szoktunk. Mihály már fél 6 kor őrjöngve érkezik az összes csizmával és csomaggal, én ugrom, mert tudom, hogy ez az a nap, amikor nem küldhetem el szokásomhoz híven a jó édesanyjába, hogy mért kelt ilyen korán. Minden epret és gesztenyét szétszór a lakásban/megesz, mire a Jancsi felkel kb egy darab mamusz van az ablakban benne egy csokimikulással, mert azt tilalom alá helyztem. A Jancsinak így ezt a  csokimikulást prezentálom, majd megkérdezem, hogy mit kér reggelire.
J: Habot
Én: Milyen habot, tejszínhabot?
J:Igen
Én: Sajnos az nincs itthon, Jancsi!
J: Habal jó az étel!
Én: Ne haragudj, sajna nincsen hab
J: Jancsi bús!
Én: Jaj megígérem, hogy szerzek majd habot, de most mit kérsz kását vagy banánt vagy avokádót vagy mit?
J: Nagy baszameg nincs hab! Nagy csalódás a Mikulás!
Én: de hát Jancsi nem is kértél habot a Mikulástól?
És akkor rájöttem, hogy de! Ő tejszínhabos gesztenyepürére gondolt, amikor a gesztenyéről beszélt, és ez a habot kéri most számon a Mikuláson. Gesztenyét, amúgy kapott, csak nem ilyen cukrászdás kiszerelésben, de végül minden jóra fordult, mert kapott epres gesztenyét, és nagyon boldog volt. Én pedig azóta is ezen a párbeszéden nevetek naphosszat.