Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2014. április 3., csütörtök

Egy

A Vicuka meg egy éves. Jaj az a kis Vicuka, az egy olyan cukker. Édesapja és én homályos tekintettel bámuljuk minden mozdulatát, de azt nem tudom, hogy ez az életkorának, a nemének, a mi lelkiállapotunknak vagy az ő csodálatosságának köszönhető-e. Először is nagyon cukik a fogai, ettől igazán aranyos nyulacska arca van, jóféle nyulacska, nem akármilyen. Másodszor is egész nap kotkodácsol, a világ legviccesebb hangjait adja ki, ezek persze leírva hülyén veszik ki magukat, így, hogy: táktáktáktáktákták meg dágádágádágádágdágá, hanem a Vicuka hangján mondva nincs, aki ne olvadna el, legalábbis a családban nincs. Ja de, a Miska. Harmadszoris, nagyon vicces kislány, szeret tréfálni, a Miskát szereti heccelni a legjobban, például amikor a Mihály este kidől, akkor nekifutásból bemászik az ágyába, piszkálja a fejét, fetreng a párnái közt, és hozzá vihog. Ha ugyanehhez még ébren van a Miska, akkor egy darabig dögönyözik egymást, aztán a Miska panaszkodni kezd, hogy a Bicuka nem hagyja őt békén, akkor Bicukát kiemelem onnan, mire ő rámnéz szemtelen arckifejezéssel, kicsit megrázza a fejét, és már fut is vissza és folytatja a marháskodást. Én elfelejtettem, hogy az egyévesek már ilyen okosak. 365 nap telt el azóta, hogy kidugta a fejét a világra, és viccelődik. Ez olyan különös és csodálatos dolog. A Jancsit kevésbé hecceli, mert azt már tudja, hogy ő nem szereti ha bizgetik a fejét, ezért mivel a bántalmazás és a játszás között még nem mozog magabiztosan, inkább óvatos, a minap is kérdőn rémnézett, hogy szabad-e a kis vaslábossal ütögetni a Jancsi fejét, és én mondtam, hogy nem, ahogy azt kell. Amúgy eléggé szófogadó a Vicu, ami megintcsak nagyon meglepő, mert pl a Miska világ életében süketnek tettette magát, ha rászóltam valamiért. A Vica, ha rászólok, leül és keserves sírásra fakad, hogy miért, miért élünk egy olyan kegyetlen világban, ahol nem engedi meg az anyám, hogy villanyáramba nyúljak!!!!??? Viszont szótfogad. Kell-e mondanom,  hogy mennyire cuki ilyenkor? Aztán még azzal van elfoglalva, hogy felmászik a dolgokra, emelgeti azokat a kis lábait, hogy feljusson a virágföldes zsákokon keresztül a teraszra, meg a kisszéken át a kisasztalon keresztül, a Jancsin és székén át a mikró tetejére, és 5 méter távolságból már tolatva közelít meg minden lejtőt és peremet, el tudjátok képzelni, hogy ilyenkor is mennyire cuki? Ezen kívül szeret főzni, kis lábosban keverget kis fakanállal, gondolom, elleste tőlem, hát erre is mi mást mondhatnék, minthogy mennyire cuki már, ahogy keverget!!! Közben pedig olyan mocskos, mint Kukalakó Oszkár, mászkál a kertben meg a szutyok konyhakövön, és szívesen mondanám, hogy nem eszi meg a mosogatószivacsot, a koszos krumplit héjastul és a szárnyashangyát, de ez nem volna igaz. Mivel nem hajlandó higgadtan a székében ülni, kénytelen ilyen harmadik világbéli körülmények között csúszni mászni, amíg a Jancsit megetetem. Amúgy, ha elég gyors vagyok, kiköpi nekem, amit a szájába vett, innen tudok például a szárnyashangyáról. Valamint eddig ő tűnik a kutya leglelkesebb hívének, sikítva üdvözli, ha látja, és szokta simogatni is. Egy napon majd a retiküljébe is beteheti. Szóval a Vicuka ilyen, ragyogó, de soha többé nem kap csokitortát este 6-kor se ő se a Miska (még jó, hogy a Jancsi nem kapott), mert mégegy olyan éjszakát nem bírok ki, hogy ketten hánykolódnak-vetődnek fel s alá kettőnk közt, mert bekokainoztak ettől a rohadt kapudrog csokitól.
Isten éltesse a drága Vicukát is, legyen ő is nagyon boldog és a Miska is, attól még, hogy most pont nincs szülinapja!
Amúgypedig ilyen szép: