Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2014. június 17., kedd

Gaudeámusz Igitúr

Hajaj, nehéz pillanatokon vagyunk túl, a Jánokka elballagott az oviból. Nem is tudom nektek elmondani, hogy ez mennyire megrendítő.
Nem kell ecsetelnem, ugye, hogy voltak idők, amikor a Jánokka maximum az egyik inkubátorból ballagott a másikba, meg az egyik kórházból a másikba, ilyenkor nem kapott tarisznyát, hanem csak zárójelentést sok negatívummal, és minden alkalommal rettenetesen szorongtam, hogy mi vár ránk egy új helyen, mert minden kórházat megszoktam valamennyire. Sőt olyan fura érzésem is volt néha, hogy amikor mások, akik velünk egy szobában időztek (már otthonról behozott és úgy kórházazó gyerekeikkel), arról beszéltek, hogy haza akarnak menni, nem tudtam elképzelni, hogy hogy kell hazamenni akarni, mert már a kórházban éreztem magam otthon. El is olvastam a Varázshegyet, gondoltam, soha jobban nem fogok tudni együttérezni Hans Castorppal.
Na ezt csak azért elevenítem fel, mert most megint ez van, hogy el kell hagyni egy helyet, és menni az ismeretlenbe. A hasonlóság ennyiben ki is merül, mert az ovi jó volt, kórházban lenni pedig rossz volt, bár abban is volt kicsi jó, de ezt most nem tudom elmagyarázni, vagyishát az volt benne a jó, hogy ott volt a Jancsi, ezért még mindig ottlenni volt a legjobb.
Na, de vissza a ballagáshoz, szörnyű vagyok ezekkel a kórházas flessekkel.
Én lényegében véve a tavalyi ballagás óta összeszorult szívvel gondolok az idei ballagásra, és az utóbbi hetekben, vagy tán inkább hónapokban, többször kaptam magam párás tekinteten, ha arra gondoltam, hogy vége lesz az ovinak. Azért, mert az oviban a Jancsi nagyon nagyon boldog volt. Őt ott nagyon nagyon szerették (és még ma is nagyon szeretik, bár már tegnap elballagott), és szórakoztató mókás dolgokkal töltötték ki a napjait, okosították, ügyesítették, nevelték az életre, neki ott barátai voltak, és szerelme, igaz, hogy a szerelme az óvónénik közül való, de akkor is. Megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy nem mehet többet oda, ahol ő megszokta a mindennapjait, ahol ott vannak egy csomóan, akiket szeret. És persze a ballagás egy olyan mese volt, amit ők adtak elő, és a mesében elment a Jancsi és el kellett búcsúztatni, és akkor arra gondoltam, hogy milyen szuper, hogy én nem a Jancsit búcsúztatom, én maradhatok az anyukája, én csak az ovit búcsúztatom, de annyira együtt tudok vele érezni. Amikor az áltisiből elballagtam, úgy éreztem, az életemnek gyakorlatilag vége, és ezentúl már semmi jó nem fog velem történni. Amikor a gimiből ballagtam, szintén nagyon szomorú voltam, pedig egyáltalán nem szerettem odajárni. Mindezek tükrében, szerintem, teljesen érthető, hogy most mennyire odavagyok. A Jancsi is azt állítja, hogy szomorú, de ez amúgy nem látszik rajta, meg szerencsére lesz még egy hét ovis tábor. DE AZTÁN MÁR TÉNYLEG VÉGE LESZ. És azt hogy fogjuk kibírni? Pedig van jóféle jövőkép arról, hogy hová fog menni a Jancsi, de erről majd később nyilatkozom, ha minden biztos már. Áh, utálom a változásokat, és nem szeretem, ha véget ér valami, ami jó. Az ovi pedig az volt. Legyen a nevük aranyba foglalva azért, mert ilyen szívvel, lélekkel, ilyen sok energiával és jókedvvel és sok viccel és csóközönnel nevelgetik ott azokat a gyerekeket, akiket az átlag világ vagy sajnál, vagy figyelmen kívül hagy, vagy mittudomén ki csinál mit és hogy, nem is érdekel, inkább csak az a lényeg, hogy az oviban annyira úgy gondolkodtak egy csomó mindenben, mint mi, és olyan nagyon szeretik ott a gyerekeket, és ettől olyan nyugodt szívvel adtuk át nekik reggel a Jánosunkat. Tudom, hogy eztán is jó dolga lesz, és tudom, hogy ez az élet rendje, de nekem most még pityeregnem kell ezen. És tessék itt egy kép, a Jánosról ballagási tarisznyában. Ballagási tarisznyában! A Jánokka! Jaj már! Jaj de tényleg! Hogy lehet ezt kibírni?




9 megjegyzés:

  1. Nagyon cuki a ballagó Jánokka!!! Egyébként én sem szeretek búcsúzkodni... Utána olyan üresség fog el...

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok Jancsikának,sok puszi a buksijára! ♥

    VálaszTörlés
  3. Nekem ez az első kép, amelyen János vertikálisba' nyomja, és az van, hogy oltári nagyon meghatódtam. Ki bőgjön kin?:))

    VálaszTörlés
  4. Igen, olyan cuki, és olyan megható,köszönjük az együttérzést, még minidg szipogok. a vertikális maximális segítséggel megy csak neki, de a ballagáshoz ennyi kijár

    VálaszTörlés
  5. Boldog Névnapot a Jancsinak! :)

    VálaszTörlés
  6. köszi Julcsi ! amúgy szegény gyerekek névnapjairól fogalmunk sincs, de most a te jóvoltodból meghúzzuk a fülét a Jánosnak. :)

    VálaszTörlés
  7. Hogy telt az első nap az iskolában Jancsinak?? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jól, nagyon igyekszik jó tanuló lenni. tetszik is neki. egyelőre minden flottul megy. Majd írok, írok, ígérem.

      Törlés
  8. Állítólag volt itt egy nyár. Próza? Ábrák? Can't wait:)

    VálaszTörlés