Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2015. március 30., hétfő

Hatról hétre

Hét éves lett a Jancsi, mesebeli szám a mesebeli kisfiúhoz. Elvittem a születésnapja alkalmából az állatkertbe, csak őt, csak én, mert ilyen kb sosincs, amióta így elszaporodtunk. Megetettük a kengurukat, mert mostmár ilyet is lehet. A kecskék hült helyén találtuk őket, tulajdonképpen ők Ausztrália kecskéi, hosszabb a farkuk, és a kecskékkel ellentétben nekik zsebükben van a gyerekük, de amúgy hasonlítanak. Láttunk is egy zsebibabát, amiről eszembe jutott, hogy épp hét éve született a Jancsi, és én már másnap megkérdeztem, hogy mikor alkalmazhatom már vele a kenguru módszert, de megtudtam, hogy csak ha már sokkal jobban lesz, és közben azt gondoltam, hogy hogy lehetne már jobban, ha nem alkalmazhatjuk a kenguru módszet. Azóta szerencsére ott, ahol a Jancsi született, már alkalmazzák a nagyon piciknél is. A kenguru módszer az az, hogy a meztelen kisbaba, az anyukája   vagy apukája meztelen mellkasán hever jól betakargatva, és akkor az neki majdnem olyan, mintha bent lenne még az anyaméhben. Azt hiszem Kolumbiában találták fel, mert nem volt elég inkubátoruk, és akkor kiderült, hogy a jobb híján (nohiszen) az anyukájukra kötött babák sokkal jobb értékeket produkáltak, mint a modern dobozokba zártak. Ez számomra egyáltalán nem meglepő, mégis rengeteg olyan koraszülött osztály van, ahol ezt a tudományos tényt valahogy inkább figyelmen kívül hagyják, mert rövid távon sokkal kényelmesebb a szülőket száműzni a koraszülött osztályról, mint bevonni őket. Úgyhogy a Jancsi születésnapja alkalmából szeretném megragadni az alkalmat, hogy idereklámozzak egy jó ügyet.  A KORE - Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület azon dolgozik, hogy minél több koraszülött osztályon eterjedjen az a szemlélet, hogy a szülőket a baba legfőbb tartozékainak, és a gyógyulása legfőbb elősegítőjének tekintsék, és például engedjék őket kenguruzni, sőt buzdítsák őket rá. Nincs olyan, aki ebből ne profitálna, minden mutató sokkal jobb, ha a mamája ott van  egy babával. (A kórház költségvetése is.)
A Jancsi 6 hetes volt, mire először a kezembe adták, és az még azért elég messze volt a kengurutól, mert a fél inkubátor jött vele együtt. Matrac meg minden. És ő addigra a világ minden szarságán túl volt már, élet és halál között lebegett, agyba főbe gyógyították,  és én mit tudtam csinálni, néztem a plasztikfalon át, és kétségbe voltam esve. Azt kívánom, hogy ezt ne kelljen senkinek se átélnie, és ha át kell, akkor legalább bújhasson össze a kisbabájával. Annyira de annyira sokat számít.  Az a minden! A kis koraszülöttnek és a szüleinek mindenképp. Hát ezt szerettem volna elmondani e jeles nap alkalmából. Mi már jól vagyunk, a Jancsi boldog iskolás. A mindennapokban nincs mi lett volna, ha, nincs, bárcsak másképp lett vona, mert ezek nem vezetnek sehová, ezt már rég tudom, és szívből így is érzem, de ha szülinapja van, olyankor mindig kicsit rozogább a lelkem.
Édes drága Jancsi éljél soká, boldogságban és egészségben!