Jancsikából kiskirály

Teve ügy update

2012-03-02T12:10:00.003-08:00

Ha megkérdezzük a Jancsit, hogy mit csinált vele a teve, bekapja a kezét, vagy ha lusta, akkor csak csattogtatja a fogát.

Ki?

2012-03-01T13:12:00.007-08:00

Ezt a szót mindkét kisfiam tudja mondani, a Miska egész egyértelműen, mindenre, a gorillára, a kenyérpirítóra és a villamos összes utasára. A Jancsi kicsit kevésbé felismerhetően mondja, de megtanultuk, hogy akkor kell mondani, amikor ajtón kopogtatós játékot játszunk, és azért kell mondani, mert mi van, ha a farkas kopog, és ha nem kérdezi meg és csak úgy beengedi, akkor megrágja a kezét, de ezentúl majd a farkast lecserélem tevére. Ezt a játékot imádja a János, a lényeg, hogy van egy kis kartonajtó, amin kopogtat egy vendég, a Jancsi erre megkérdezi, hogy ki (vagy valami hangot ad, de mindig ad, próbálkozik!) és akkor mondom, hogy a mókus/a kisherceg/a Vackor/a csiga, és ha szívesen látott vendég, akkor kinyúl a kis kezével, és kinyitja a kartonajtót a vendégnek, aki aztán megörvendezteti valami kis ajándékkal vagy showműsorral, persze neki eközben is nyújtogatni kell a kezeit, és elvenni meg megfogni meg odaadni, meg megtapogatni és megmutatni mindenféléket. És közben végig vigyorog, és várva várja, hogy ki a következő vendég és mit hoz, és milyen hangja van, és mit énekel majd. Olyan ügyes! és tök motivált.

Most volt szakértői bizottság előtt a látásvizsgálóban, ahol az volt a feladata például, hogy itt ez a csillogó pamacs, fogja meg. Na persze esze ágában sem volt, jó, ránézett, de rágta a kezét, és nem nyúlt érte. Az ilyen helyeken mindig fogyatékosnak tetteti magát... aztán kimentünk a váróba és a kirakós játékban minden figurát megmutatott, és szépen kipiszkálta mindet a helyéről. Aztán a nagyon aranyos pszichológus, minden jót elmondott róla, hogy milyen okos, és észrevette, hogy villant a szeme. Észrevette! Szokott neki tényleg csillanni a szeme, ha valamiért lelkesedik, és ez az asszony már megint egy perc alatt levette, hogy a Jancsi milyen, hogy okos, hogy akar kommunikálni meg, hogy csillan a szeme. Legutóbb, mikor a Jancsi másfél éves korában jártunk ott és addig jobbára csak szánakozó pillantásokat vagy óvatos türelemre intéseket kaptunk, ő már akkor azt mondta, hogy mennyire figyel, hogy reagál és hogy tökre képben van, és ha levonjuk azt a 15 hónapot, amit kórházban volt, épp a korának megfelelő és egyáltalán nem is halmozottan sérült. Imádok hozzá menni, de sajnos ez csak ritkán adatik meg. Kicsit azt hiszem még nálam is optimistább, de ez jólesik.

És még itt kell elmesélnem azt is, mert a kopogás miatt épp ideillik, hogy a Miska eltanulta a Jancsitól, hogy ha valamit nagyon szeretne akkor kopog, vagyis kalimpál a feje mellett. Így mostmár, amikor megkérdezzük, hogy ki akar pokróchintázni mindketten borzasztó lelkesen kopognak a kis szőke fejük mellett. Nincs még két ilyen aranyos kisfiú a világon!

Jaj jaj Jaj!

2012-02-21T12:26:00.009-08:00

A Miska jajong. Nagyon jól áll neki, amikor üde kis fiatalságával úgy nyög és jajong, mintha fájna neki a dereka meg a térgye, mikor lehajol. Felsepri a kölesgolyókat/lisztet/pelenkákat/ csirkehúst, amit széthintett, és közben nyög meg azt mondja, jaj jaj. Iszonyú vicces... aztán még akkor is jajong, amikor megfogja a forró fűtőtestet, de először engem vonszol oda a kezemnél fogva, és odanyomja, hogy előbb mondjam én, hogy jaj, aztán ő is mondja aranyos kis cérnahangján, jaj. Nyilván tőlem tanulta, hisz mindig mondtam neki, hogy jaj meleg. Meg amikor a Gyerekdalokat akarja nézni, akkor is megfogja az ujjamat, és elvonszolja, (mögötte velem) a DVD-ig, hogy megnyomja a play gombot, ilyenkor nem mondja, hogy jaj, kivéve, ha nem engedelmeskedem, de akkor nagyon hangosan, és le is hanyatlik a földre hozzá. Néha kicsit túlreagálja a dolgokat, és verekszik és pfffújtat, ha csalódás éri, meg fenyegetőzik a mutatóujjával, mint egy pedellus, és úgy táncol, hogy ingatja a fejét vagy topog a lábával, egyszerre még nem megy neki. Jaj! Annyit lehet rajta szórakozni.

Meg aztán az is jaj, hogy a Jancsi kezét megharapta a teve az állatkertben, de szerencsére nem esett baja. Csak nagyon sírt szegényke! de aztán azt nyilatkozta, hogy tetszett neki a teve, és nem haragszik rá, viszont rám igen. De igaza van, mert én vittem a fenevad közelébe. Jaj!!!

Oltás, álomkór, porszívó

2012-01-30T13:54:00.000-08:00

A Miska 15 hónapos lett nemrégiben, és ennek örömére kapott valami kötelező oltást, aminek inkább utána se olvasok, mert kötelező, és jobb nem is tudni, hogy más országokban rég betiltották vagy hogy igazából a magyar népet akarják behelyettesíteni idegenekkel, úgy hogy a magyarokat oltással elteszik láb alól. Mindenesetre amióta megkapta a Miska ezt az oltást, a cumijával és a rongyával mászkál fel alá a lakásban és néha lefekszik kicsit, például a konyhakőre. Remélem nem cserélték ki egy idegenre, és ez csak átmeneti. Mondjuk az oltástól lázas lett, attól meg taknyos, meg amúgy én is úgy érzem magam, mint aki 15 hónapos oltást kapott, szóval lehet, hogy a hidegfronttól vagy mitől is van. Mindenesetre jó lenne már, ha nem lenne ilyen kótyagos, ráadásul ugye taknyos is, ezért naponta többször le kell terrorizálni a porszívóval, amit én nem is tudom, hogy hová tesz egy gyerek magában. Van ugye az anyukája, akit szeret, és aki szereti őt, aki gondoskodik róla, enni ad neki, játszik vele, de naponta párszor átváltozik, leteperi őt, a kezeit hátracsavarja és az orrába dug egy üvegcsövet, és berregve kiszívja a kis taknyocskáját. Aztán hirtelen visszaváltozik, és megint muffint süt a frissenvasalt kötényében. Ez szerintem feldolgozhatatlan. A Miska mostanában verkedős is lett. Lehet, hogy emiatt, vagy mert mivel folyton taknyos, nem mehetünk ide-oda és már halálba unja magát itthon, és még az unokatestvére is Afrikába utazott, pedig vele, mivel takony és bacilusközösségben élnek, betegen is találkozhat. Szóval szegény Miskára rájár a rúd mostanában, pedig olyan cuki!

Az ovi

2012-01-30T12:19:00.000-08:00

Mondtam, hogy az oviról még fogok írni, akkor hát legyen is így.

Előszöris, az ovi szó hallatán a Jancsi minden körülmények között széles vigyorra vált, és testhelyzettől függetlenül táncolni kezd. Szóval az ovi megkérdőjelezhetetlen részévé vált az életünknek, pedig egy évvel ezelőtt azt mondtam volna, mi van? méghogy a Jancsi oviba? még mit nem!... meg ilyesmik. Aztán ez lett belőle. Most heti 3 napot jár, mert a többi napon a tornára próbálom fektetni a hangsúlyt, ha a Miska hagyja, ugye. Eddig az volt, hogy ebéd után hazahoztam, de most próbáljuk azt, hogy ott alszik, és aztán hozom el, mert ott már mindig pont elalélt, mire jöttem én, amitől totál felpörgött, és örömében, hogy velem lehet, már itthon nem is akart aludni. Akkor tehát, gondoltuk, aludjon ott, és majd frissen kipihenten tettre készen jön haza, de jó lesz. Hát persze, hogy egy szemhunyás nem sok, annyit nem alszik. Mondjuk, ki az, aki úgy emlékszik, hogy valaha is aludt az oviban? Én még ilyen emberrel nem találkoztam, noha nekem, aki szintén így emlékszem, úgy tűnt annak idején, hogy a többiek aludtak, most meg senki sem ismeri be. Na mindegy, szóval nem alszik, remélem majd megszokja és fog, mert tényleg praktikusabb lenne, ezer okból. Ha meg nem, akkor mindegy, akkor majd hazahozzuk aludni. De ez csak egy ilyen kis aktuális ügy, az oviról általában akartam szólni.

Tehát. Van tizenegy gyerek, és azt hiszem 7 felnőtt, de ők nem egyszerre, egyszerre, nem is tudom hányan vannak bent, talán négyen-öten. Még ezt se tudom, na...

De ők mind annyira helyesek, vagányak, kreatívak, nagyon nagyon szeretik a kis tanítványaikat, folyton puszilgatnak valakit, amikor látom őket, arcizmuk se rezdül, ha valaki lehányja vagy összenyálazza őket, mármint, ha a gyerekek közül valaki. És nagyon profik. Minden nap van egy közös csoportos foglalkozás, ami vagy egy mese feldolgozása, megtapasztalása, vagy zenélés, vagy mindenféle érzékszerveknek szóló ilyen-olyan ingerek, vagy mozgós, mondókázós. Ilyenkor nem csak az van, hogy árasztják az ingereket, aztán ők meg fogadják be, hanem csomószor nekik maguknak kell jelentkezni, ha akarják, hogy történjenek velük a dolgok, ki ahogy tud, lehet kiabálni, lelkendezni, nyúlkálni, kopogni, mindegy, csak jelezni kell, hogy te akarsz lenni a következő, akit megnyal a kutya, megszúr a tűpárna, betakar a pokróc, vagy megvilágít a játéknapocska... és akkor vannak napok, amikor azt mesélik, hogy a Jancsi lelkes volt, és aktív és részt vett, és kopogott, máskor meg, hogy inkább csak visszahúzódott, és figyelt. Milyen cuki már, ott ül az ovis csoportban, a gyógyszékecskéjében és kopog, hogy ő akar lenni a hóember legfelső gombóca, és akkor ő lesz, és nyakba veszik. Amúgy nem tudom ám pontosan mi zajlik, mert ezek öt hetente változnak, és én még az elején néztem ezeket végig, azóta már sok víz lefolyt a Dunán.

Aztán vannak egyéni foglalkozások, egy gyógypedagógia, egy torna, és egy látásfejlesztés per hét, de mivel nekünk három nap egy hét, ezért pont minden napra jut egy valami.

A gyógypedagógiai foglalkozásról mindig a beszélgető füzet tájékoztat. Ebben rögzítik ők képekben, tárgyakban, és leírásokban, hogy mi történt az oviban, főleg az egyéni játszáson, és mi is mindenfélét odaragasztunk meg írunk, hogy itthon mi történt, így a Jancsit mindenki megfelelően tudja kérdezgetni a máshol történtekről, és így könnyebben meséli el az élményeit. Tök jó ez a füzet, imádom, bár most egy kicsit szamócás eukaliptusz szaga van, mert az oviban beragasztották a szagos vattákat, amivel a szagolgatni tanultak, és be se tudom csukni, mert egy világító labdát is odacelluxoztak. A Jancsi meg lelkesen mesél, hogy ez volt meg az volt, és megmutatja a dolgokat a füzetében, és mindig megbeszéljük, hogy kit rakjunk bele, mit akar elmesélni az oviban. Na szóval ezen a foglalkozáson mindenfélét tapogatnak, gombot nyomnak, gombnyomással dalt választanak, és énekelnek, festenek és ragasztanak, labdákat hajigálnak, kommunikálnak, beszélgetnek az élet dolgairól. Csuda jópofa dolgok, amiket néha utánuk csinálunk itthon is. Egyszer a gombnyomós kommunikátort is hazaküldték a Jánossal, mert meg akarta mutatni, és azzal játszottunk két napig. Olyan volt, hogy háromféle dolgot rá lehetett mondani, vagy énekelni de csak valami rövidet, és akkor minden gombnyomásra más mondat vagy dal eleje hangzik el. Ez azért vicces, mert akár olyan tud lenni, mintha a Jancsi maga mondaná a dolgokat. Mondjuk elég bizarr volt azt játszani, hogy a Jancsi az én hangomon kiabál, hogy Mama gyere be a szobába és énekelj, szerintem neki is bizarr volt, nem csak nekem, de azért tök jó volt, mert abszolút motiválta arra, hogy akárhogy is, de megnyomja a gombot, mert csak akkor hallom meg, hogy hív. (Persze nem, mert amúgy ott álltam az ajtóban és néztem, hogy mit csinál)

Aztán van a látásfejlesztés, ahol sokszor mindenféle számítógépes figyelős és gombnyomós játék van, ami szintén tök jó, mert nagyon kell, hogy azok a kis kezek jól tudjanak tudatosan működni. Az egy teljesértékű kommunikációt tud eredményezni a jövőben, ha ő tud kezelni valami, akár spéci billentyűzetfélét, és látja, hogy azzal mit csinál a képernyőn. Magyarán tud gépelni vagy karaktereket kiválasztani és ráklikkelni vagy bármi ilyesmi. Szem-kéz koordináció egy szóval. Ez persze bonyolult, és összetett, de valahol itt kezdődik, hogy tudatosan nyúlkál gombok után, aztán majd meg kell tanulnia ügyesen is, hogy azt találja el, amit akar. De amúgy egyre jobban használja a kezeit, mostmár a jobbat is, amit eddig általában ökölben előre behúzva tartott. Most csomót nyúlkál vele és tapogat is, amit eddig csak a másikkal csinált.

Meg aztán van a torna, ami leginkább Bobath, és az ő esetében támaszkodás, gurulás (gyűlöli, utálja, de az oviban, még arra is hajlandó), fejemelés, mindenféle erősítő ügyeskedés. Jókat csinálnak, és nagyon szuper a gyógytornász is. Itthon is ilyesmiket csinálunk, de már nagyon várom a Borsóház megnyíltával járó új hullámot is.

Ezeken kívül pedig esznek vele naponta kétszer, szépen kanállal, oktatólag, fejlesztőleg, ami azt jelenti, hogy heti hatszor nem nekem kell, egy nem evő gyereket enni tanítani, ami azért elég nagy teher levevése a vállamról. És eszik velük ügyesen, és ők meg esznek vele ügyesen, szerintem nálam ügyesebben. Ez persze nem azt jelenti, hogy jelentős mennyiség csúszna le a torkán kanállal, de ez nem is fog egyről a kettőre menni, sőt 3000ről 4000re sem, de apránként egyre jobb lesz, remélem.

Ezeken kívül pedig van a szabadfoglalkozás, amitől eleinte aggódtam, de így már, hogy napi egy csoport és egy egyéni is van, plusz a két evés, még jól megérdemeltnek is tartom. Azt nem tudom pontosan, hogy ilyenkor mi szokott történni, de például olyanok, hogy összetesznek gyerekeket, hogy egymás közelében legyenek, figyeljék egymást, próbálják egymást megfogni, vagy úgy pozicionálják, hogy használja a kezeit vagy kelljen emelgetnie a fejét, vagy állítógépben állítják, hogy terhelve legyenek a csontjai, persze nyilván olyan is van, hogy hanyatt fekve táncol valami muzsikára, de hogy itthon mennyit csinálja ezt, azt el se merem mondani, tiszta ciki, de hát ez a kedvenc időtöltéseinek egyike.

Ráadásul a szabadfoglalkozásoknak köszönhetően barátai is vannak már, sőt állítólag két barátnője is, bár az óvónénik eddig csak egyről számoltak be.

Hát ilyen az ovi, nagyon jó kis ovi, reméljük, hogy megmarad a lelkesedés sokáig!

A Miska is

2012-01-24T13:37:00.000-08:00

Igen igen a Miska is jól van, és nagyon aranyos. Nagyon! A két ünnep között járni is megtanult, ami teljesen döbbenetes, márminthogy csak úgy fogja magát, aztán jár, és kész, semmi különösebb rákészülés, hosszas kézenfogva járás, semmi, hanem először kettőt lépett, aztán harmincat, aztán már a küszöböt is át tudta lépni, végül már a rettenetes csizmájában is el tud jutni ide oda. És kifejlesztett egy nagyon hülye járást is, ilyenkor előre görnyed, hátul vannak a kezei, és kábé olyan, mint a tömbbizalmi bácsi, aki körsétája során ellenőrzi, hogy nem fociznak-e a virágágyás környékén a gyerekek. Szerintem ezzel direkt minket szórakoztat vagy lehet, hogy magát. Érdeklődési körébe tartoznak a konnektorok, elektromos zsinórok, mobiltelefonok, lehetőleg Iphone, a szappan, kutyák, macskák, más babák, kulcsok, a dévédé, amikor benyeli a lemezt, meg a fürdőkád dugója és a mandarin. Az autók és a távirányítók már nem annyira vonzzák, mint egykor, de ez egyáltalán nem baj, az viszont annál inkább, hogy meggyőződése, hogy neki szabad dugókat bedugni a konnektroba, és mindig úgy kell ráüvöltenem, hogy meg ne próbálja. Ilyenkor tovább próbálkozik a lábával, hogy hátha annak szabad, és amikor kiderül, hogy annak se, akkor leborul a földre és kesereg. Néha egy-egy játék is érdekli, de nekem az a gyanúm, hogy azt, hogy egy gyereknek műanyagból fröccsöntött játékokra van szüksége, azt egy gonosz pénzéhes gyáros találta ki.

Kicsit amúgy elkényeztettük, mert én afölötti aggodalmamban, hogy majd nem tudok a Jancsival tornázni és rendesen foglalkozni, vagy ha igen, akkor a kisebbik fiunk elhanyagolt lesz, rászoktattam őt, hogy mindig a rendelkezésére áll egy lelkes nagyszülő. Na ő ezt meg is szokta hamar, most próbálom megértetni vele, hogy a gyerekek néha egyedül is játszanak, szépen az anyukájuk és a bátyjuk mellett ülve. Ilyenkor ő, aki egyébként gyakran odabújik a Jancsihoz és és közben a szeretet hangján szól hozzá, ütlegelni kezdi szegény testvérét, aki semmiről sem tehet, csak nem tud még egyedül ülni, ezért kénytelen az én ölemben tartózkodni elég sokat. Ez a kisöcs pedig féltékeny, pedig neki kora gyermekkorától meg kellett volna szoknia, hogy van egy bátyja. Na mindegy, a helyzet nem vészes, csak, amikor leteszem a Jancsi mindkét kezét, nagy nehezen kinyitom a kis tenyérkéit, hogy támaszkodjon azokon, akkor jön a Miska, és felfejti onnan a Jancsi ujjait, mert szerinte az az izé , amint támaszkodik az az övé, és a Jancsi nem tenyerelgethet rajta csak úgy kedvére, az őt nem érdekli, hogy micsoda munkánk van abban a tenyerelésben. Ilyenek vannak, de amúgy minden egyes tettén csak nagyon vigyorgok magamban, mert annyira tetszik, hogy ezt is tudja, meg azt is, meg van neki kis saját egyénisége és saját kis aranyos arca, és jaj de cuki. De ezt nem kötöm az orrára, meg szoktam neki mondani, hogy nem bánthatja a Jancsit, amin mindig kiakad, nem azért mert csúnyán szólok rá, csak azért, mert nem hagyom verekedni, de aztán mindig rajtakapom, hogy odabújik a Jancsihoz, és búg a szeretet hangján. Mert neki van szeretet hangja, meg van egy koncentrálós búgása is, azt olyankor hallatja, ha dolgokat illeszt össze, vagy valamit lehámoz valamiről. Például, amikor mandarint hámoz, naponta úgy 10-12-t, aztán a a héját ki kell dobni a kukába , végül meg meg kell enni. Oli szerint mandarinná fog változni, de én remélem, hogy nem.

És ami a legjobb, hogy mostanában mindkét gyerek, ha teheti fél 9ig alszik reggel, és éjjel fel se kelnek, akkor is ha valaki, akkor a Jancsi. Soha nem reméltem ekkora szerencsét, pláne olyan kezdet után, amit a Miska diktált. Most ott tartunk, hogy ovinapokon, nekem kell mindenkit felkeltenem, hogy ne késsünk el. Borzasztó érzés, kezdve azzal, hogy én magam sem szívesen kelek fel. Mindig elkésünk. Mondjuk akkor is elkéstünk, amikor a Miska 5kor kelt. Na mindegy.

Szóval a Miska egy csudapofa, ezt tudnám még taglalni nagyon sokáig, de ezek leírva nem olyan érdekesek, mint élő egyenesben.

Még arról is be kell számolnom, hogy csinálunk ilyen igazi babamamás programokat is, mint például tornára járás , amire én azt hittem, hogy babamama , és majd a Miskát kell emelgetnem a fejem fölé amitől én erősödöm, ő meg okosodik, de nem, ez mama torna, csak ott lehetnek a babák is, akik nem hagyják tornázni a mamákat, legalábbis engem az enyim egyáltalán nem hagy, rajtam lóg, és ha meg, ne adj isten, még le is fekszem a földre, emelgetni a lábamat vagy valami, akkor azon teljesen kikészül és csak egy mandarinnal lehet megnyugtatni. Voltunk mondókázós babamama klubban is, de azt én nagyon untam, a Miska meg csak azért nem, mert a konnektor mellett ültünk. Ezt amúgy nagyon élvezem, hogy ilyen is van, hogy mi ketten a nagyvilágban, csak olyan átlagosan. De alig várom, közben, hogy a Jancsit is elvigyük ugyanezekre a helyekre, de majd erre is sort kerítünk.

Na és akkor végül a Miska meg ennyire cuki:

János és a tél

2012-01-24T11:52:00.000-08:00

Volt itt akkor ugye szilveszter meg karácsony meg Mikulás meg ilyen dolgok, melyeket ilyenkor január végén emlegetni egészen bizarr, ezért csak annyit mondok, hogy kaptak sok ajándékot a gyerekek, így cserébe szilveszterkor mulathattunk reggelig. A legjobb ajándék amúgy a világító rajztábla volt, de a családban a legjobban a kora húszas éveiben járó korosztály kattant rá, és majdnen tönkrehasználták, pedig a kisfiúk is imádják. De kapott a Jancsi bablaptopot is, ami azért szuper, mert van egy saját kis billentyűzete nagy színes gombokkal, és bármit nyomunk, valami történik, csak az a baj, hogy ami történik az rettenetesen idegesítő, és hülyének nézi a gyerekeket is kicsit, és a rajzok is béndzsók, de azért arra föltétlen jó, hogy érdemes legyen gombot nyomogatni érte, szóval összességében egy darabig biztos jó lesz vele játszani, csak olyankor majd mindig egész nap azt a lakodalmas alapokra épült slágert énekelgetem, amiben bemutatkoznak a szereplők.

Aztán volt karácsonyi műsor az oviban, ami csodálatos volt, már előre elkészültem, hogy biztos a könnyeimet fogom törölgetni, ahogy a Jancsi egy csengettyűt ráz a Mennyből az angyalra, de ezt az ovit nem ilyen fából faragták, ők nem dolgoznak ilyen olcsó módszerekkel, hogy szegény kis fogyatékos gyerekeket gyertyákkal körberakják és berakják a schtille nachtot (hogy írják?).

Csodálatos műsor volt, egy kiscsillagról, aki fent ugrándozott az égen, de leesett, szerencsére épp egy fenyő ágára, a fenyő megpróbálta visszadobni az égre, de nem sikerült neki, ezért felrakta a saját legtetejére, közben jött a favágó, kivágta, hazavitte, így lett belőle karácsonyfa, csúcsdísszel. Na és ebben a mesében mindig az a gyerek lehetett a Kiscsillag, aki jelentkezett, amikor megkérdezték, hogy ki akar lenni, végül ötször adták elő, ennyiszer volt jelentkező a szerepre. Jancsi volt a harmadik kiscsillag, a szerepe abból állt, hogy hajigálták és dobálták és emelgették, amit a legtöbb gyerek lelkes viháncolással fogadott, kivéve a mi kisfiunkat, aki hangos sírásra kezdett rá, amikor megpróbálták visszadobni az égboltra, azért nagyon megdicsértük, utána meg már örült magának, hogy ő szerepelt, és Kiscsillag volt. Szóval semmi megható nem volt az egészben, és épp ezért volt annyira csodálatos, és épp ezért szeretjük nagyon az ovit, többek között, mert vagány nagyon. Én sokat röhögtem az előadáson, mert vicceseket mondtak, és a gyerekek is tök cukik voltak. Szeretjük az ovit, mondtam már?

A télről még annyit kell mondanom, hogy a Jancsi utálja, gyűlöli az öltözködést, a sapkát a legjobban, meg amúgyis utál elindulni bárhonnan bárhová, úgyhogy várjuk a meleg időt, amikor úgy tudunk elmenni itthonról, hogy fel se tűnik neki. De mostanában bottá feszülős, krahácsolós hisztik tarkítják a mindennapjainkat. Ezektől eltekintve amúgy nagyon jókedvű fiú még mindig. Egyre többet ért, és egyre egyértelműbben reagál a dolgokra és egyre gyorsabban. Tök egyértelműen kommunikál, és próbál hangokat formálni tudatosan, ha például szavaljuk neki a verseket, amiket jól ismer magzatka kora óta, és lehagyjuk a szavak utolsó szótagját, akkor ő folytatja, nem mindig találja el a megfelelő hangot, de nagyon igyekszik. Mivel elsősorban olyanokat mond, hogy "gő" meg "dő" meg "kő" meg "vő" meg "jó" meg "gen" ezért az éjmélyből fölzenGŐ csinglilngling száncsenGŐ a legmegfelelőbb költemény ehhez a játékhoz, de a Bőrönd ÖDÖN is elég jól megy már. És azt is mondja néha hogy "gen" meg "jó" ha igen vagy jó valami. Ilyen ügyes. És egyre erősebb, és pár másodpercig tud egyedül ülni, ami persze nem sok, mert a színházi előadások és a mozifilmek is sokkal hosszabbak, mint 3 másodperc, de úgy vélem , kezdetnek ez nem rossz. Ja és imád busszal hazajönni az oviból, mert akkor rengeteget megtud a városról, ahol lakik, például, hogy rengeteg helyen lehet sört és cipőt venni a hetes busz vonalán, és hogy hol lakott az anyukája, amikor óvodás volt, és a nagymamája, amikor kislány volt, és hogy hova járt az apukája úszni kiskorában, hogy hányunk élete zajlott a hetes busz vonalán... és ezt nagyon szereti hallgatni, mindig helyben fut és vigyorog a fogatlan kis szájával.

Ja fogatlan, mert - és erről sem számoltam be, nahát! - leugrott az ágyról valamikor még novemberben. Sokkal nagyobbat ugrott, mint amennyit kinéztünk belőle, és egy -egy méterre álltunk tőle éppen, amikor azt vettük észre, hogy arccal a földön gubbaszt és persze mindjárt bőg, csak még nem kap levegőt (jaj szegényke!!). Az első gondolatom rögötön az volt, hogy mennyire ügyes, hogy ekkorát ugrott, de amikor rátaláltam a vércseppekre, és még a bal felső egyese is a kezemben maradt, akkor azért kicsit sírtam. Aztán mindannyian megvigasztalódtunk, mert igazából volt már nekünk sokkal rosszabb is, úgyhogy ezzel a gondolattal megálljt parancsoltam a gyászhangulatnak, és onnantól kezdve egész nap ezen pörögtünk, hogy a Jancsi mennyire vagány, hogy kiesett a foga, és az összes plüssállat is elmesélte, hogy neki hogy esett ki a foga, valamint kiderült, hogy előbb utóbb mindenkinek kiesnek a fogai, de megfelelően fiatal korban még visszanőnek. Aztán még szerencsehozó talizmán is lett a fogból, meg vagány balesetes sztori, úgyhogy a Jancsi igazából azóta is marha büszke arra, hogy kiesett a foga. Első nap még elmeséltük a fognak, hogy mi volt az oviban, mert ő már nem megy többet, de aztán nyugdíjba ment, mint fog, és most talizmánként dolgozik, épp Afrikában van kiküldetésben.

Volt még mindenféle, pl második menet suit terápia, de ott a második hétre sztrájkszerűen belázasodott a Jancsi, elszabotálta, nem volt mit tenni. De még így is sokat erősödött. Meg hát van az ovi, amit imád. Majd erről még külön írok, mert több, mint egy mondatot érdemel. Hát ezek vannak mostanában...

És ilyen ügyes, és úgy szeretjük:

Hol is kezdjem?

2012-01-24T11:46:00.000-08:00

Jaj nem tudom... basszus, minden nap kéne írni, akkor most nem főne a fejem. Csak az a bajom, hogy én eredetileg nem akartam családi napló jellegű blogot írni, hanem a Jancsi okosításához szerettem volna segítséget toborozni, de aztán azt valahogy máshogy csináljuk, nem olyan szisztematikusan, mint ahogy én azt elképzeltem. Mondjuk ezen semmi csodálkozni való nincs, nem vagyok az a szisztematikus típus, és attól tartok ez már így marad. És mostanában családi napló szerű dolgokat tudtam volna csak írni, azt meg annyira nem akaródzott, de a korábban említett kifogásaim, hogy nincs gépem és időm attól még igazak. Mindegy, azért egy kis naplósdi nem fog megártani, majd a kínos részleteket elhallgatom.

Jól vagyunk és élünk is

2012-01-03T12:32:00.000-08:00

...és bocsánat, hogy eltűntünk, de egyrészt valahogy sosincs időm, vagy mire van, addigra erőm nincs, és sajnos gépem sincs, amióta ellopták (igen, szerintem is rogyjon rájuk az ég). És éppen ezért most sem fogok írni, mert mindig valaki más gépén írok, aki kéri vissza, úgyhogy, hamarosan kijelölök egy időpontot, amikor egy egész szabad órám és egy egész szabad gépem lesz, és elmesélem , mik vannak. Addigis boldog újévet mindenkinek!

Mostanában

2011-11-01T07:33:00.000-07:00

Mostanában sokminden van, csak ellustulom azt a részt, hogy be is számoljak róla. A Jancsi most két hétig intenzív tornában vesz részt, szörfruhában, lengyelül. Eddig kétszer voltunk, és nagyon ügyes volt, ámde semmire nem hajlandó, ha közben nem adok elő neki minimum egy musicalt, ha viszont összeszedem magam, és hajlandó vagyok énekelni és szavalni, ő is hajlandó emelni a fejét és nyújtózkodni. Ez az alku. Csak nehogy teljesen megbolonduljak a második hét végére. Így is az összes agymunkám az, hogy megjegyezzem az én elmentem a vásárba fél pénzzel-ben, hogy melyik állat következik melyik után aznap, ami egyébként tök nehéz. (ebben a pillanatban találtam ki, hogy a Jancsit ezzel fogom szórakoztatni/nyaggatni, hogy neki kell megmondania, melyik állat jön). Szóval, éppen ezért, hogy ne épüljek le teljesen, azt kértem az egyébként már rég elmúlt szülinapomra, hogy aki azt akarja, hogy másról is tudjak beszélni, mint a két fiamról vagy Dexterről, a kedvenc sorozatgyilkosomról, az vigyen el kulturális eseményekre.
Így esett, hogy az elmúlt hónapban kétszer is voltam színházban, kétszer meg koncerten, ami messze felülmúlja ez elmúlt három és fél év átlagát, így most nemhogy elégedett lennék, de ráéreztem a szabadság ízére, és mehetnékem van úntalan.

Aztán az is van, hogy a Jancsi egyik kis kollegínájának a szorgos és tettrekész anyukája belevágott egy szuper dologba, ami az, hogy egy terápiás központot hoz létre a budapesti belváros kellős közepében. A Borsóházat. Van ennek egy elődje, jártunk is ott párszor, de ez most mivel közelebb lesz, az ovi mellett akár a törzshelyünkké is válhat. Ezen felbuzdulva már voltam is ott port törölni, de a java még hátravan.

Ovi-ügyben a klasszikus forgatókönyv esett meg velünk, az elmúlt 3 hétben takonykór okán, 2 napot volt szerencséje Jánosnak ott tölteni, de amúgy eléggé szereti, és már nem hozza olyan erőteljesen az ovi kezdési trauma tüneteit se, mint eleinte, úgyismint, senki ne merészeljen letenni, mert ijedtemben összerezzenek és üvöltök, illetve ha bárki meg akar etetni, azt elküldöm a pokolba, fürdetni pedig meg se próbáljon senki, ha kedves az élete. Na ezek elmúltak, most János újra vígad és páros lábbal táncol, ezúttal a Kolompos együttes nótáira, melyek kitaszították a nyeregből Gryllus Vilmos Biciklizős lemezét, ami szerintem egy zseniális album egyébként. Szóval most torna van két hétig, de aztán megint ovi. Amivel nem csak a Jancsi elégedett, hanem én is, mert nagyon szeretjük az ott dolgozó mindenkit, és tetszik, ahogy figyelnek a gyerekekre, ahogy kommunikálnak a Jancsival, és komolyan vesznek mindent, amit mond, és kér, és nagyon jópofa gyógypedagógiai foglalkozások vannak, amiből én is tudok sok ötletet meríteni, és olyan türelmesen etetik kanállal, mint én még soha, és nagyon nagyon kedvesek még mindennek a tetejébe, szóval szeretem az ovit én is. És azért is szeretem, mert ilyenkor a Miskával mehetek a játszótérre, és bárhová ahová akarok, persze csak ha nem folyik neki is az orra rettentőn, de ha meg folyik akkor itthon hempergünk a párnákon.
A Miska egyébként megtanult két hangeffektet, ha meglát egy bármilyen állatot, pl. macskát, azt mondja vavavavavava, ha meg egy gépet, azt mondja brrrrrrrrr, és ha egy telefont, akkor a füléhez veszi és azt mondja hálló. És nem ő az egyetlen baba, akitől ezt látom, kb. minden baba tudja, hogy telefon a fülre, és "hálló", az eszem megáll, szegények ezt látják. De az hagyján, tud érintőképernyőn képet görgetni azokkal a kis egyéves ujjaival. Bezzeg bolhát kiszedni a társai bundájából vagy vizet hozni a kútról vagy libát legeltetni, azt nem tud, igazi xxi. századi homo technicus. Ja és jön a távirányítóval, hogy kapcsoljuk be neki a tévét, pedig mi egyáltalán nem akarjuk bekapcsolni, de olyan szépen kéri, hogy azt hiszem ezt már cseszhetjük. Bezzeg engem úgy neveltek, hogy napsütésben tévét nézni isten ellen való vétek, azóta se merem nappal bekapcsolni a tévét, este is csak félve, és hamar ki is kapcsolom. Hogy fogom ezt a szép hagyományt továbbörökíteni így?
Hát ilyen problémáink vannak mostanában. Ha vége a tornának, lehet belevágunk egy Mikulásos-Karácsonyos tematikájú őrültetbe, évtizedek óta szeretnék ádventi koszorút fonni, de lehet, megkérem inkább a Miskát, hogy töltsön le egyet a netről.

1

2011-10-13T14:08:00.000-07:00

Órák kérdése, és egy éves lesz az a kis Mihályka! Az az édes pofa, az a nyolcfogú. Egy egész éves! Épp sütöm a tortáját, és csak remélni tudom, hogy nem fogom megbánni, hogy felülkerekedett bennem az ezobioökoősanya, és zablisztből sütöttem. Kérem szépen, legyen finom, és jöjjön ki egészben a tepsiből és ne rogyjon össze.
A Mihály olyan nagyfiú lett, nem csak úgy papíron, hanem a valóságban is. Már képes egyedül játszani, kivéve, ha be van kerítve, akkor áll és nyavalyog. Olyanokat játszik amúgy például, hogy apró kis gémkapcsokat csömöszöl be kémcsövekbe, gesztenyéket pakol kis cseberből kis vedrecskébe, meredek emelkedőkön megközelíti a csúszdát és 120-szal lecsúszik hason, bekapcsolja a tévét, labdát hajigál és közben néha odabújik a Jancsihoz, illetve más szeretteihez (a Jancsi ezt egyátalán nem szereti, csak akkor hajlandó elmosolyodni, ha már nem nyomja hozzá az arcát a Miska, én meg külön felhívom rá a figyelmét, hogy ez maga a testvéri szeretet volt). Minden érdekli, kivéve a direkt játékok, főleg ha szőrösek, a két lábon járás, a zene a mondókák és a mesekönyvek. Ő inkább felfedező beállítottságú kisfiú, aki maga találja ki hogy mivel akar foglalkozni, és ha talál valami érdekeset hangosan és tudományosan búg miközben kitanulmányozza. Nagyon nagyon cuki. És egy éves. És átalussza az éjszakát, jó, hogy neki az reggel 6ig tart, de volt ez ennél sokkal de sokkal rémesebb is. És végre újra sokat eszik, biztos megijedt, hogy túl kicsinek mérik majd az egyéves kontrollon, és vért vesznek tőle.
Írok majd még János kalandjairól is, de most megyek és tortát sütök. Éljen soká a Mihály!

Kép

2011-09-20T13:41:00.000-07:00

Az egyik ennyire cuki és ügyes (látja mindenki, hogy hogy tartja a fejét, hogy milyen délcegen üli meg a lovát?)

A másik pedig ennyire cuki és ügyes (látja mindenki, hogy megy fel a lépcsőn, lefele pedig tolat, nagyon okos!)

Zeneművészeti kvízkérdéseim

2011-09-18T06:42:00.000-07:00

Létezik a Péter és a farkasnak magyar változata, mármint ahol a mesélő magyarul mesél nem franciául? És ha létezik honnan szerezhetném meg? És van még valami ehhez hasonló klasszikus zenemű, amiben mese is van a zenéhez? Kérem segítsenek! Merci beaucoup!

Azért pár dolog

2011-09-15T13:17:00.000-07:00

A három nap ovibajárás alatt támad néhány gondolatom, amit azért leírok.
Ami miatt sokáig azt gondoltam, hogy sose fogom oviba adni a Jancsit az például az, hogy ott van szabadfoglalkozás, amikor nem történik hivatalosan semmi, a gyerkekek maguk játszanak, ha tudnak. Ha tudnak. És hát eljött az a pillanat, hogy vége lett a szuper csoportos foglakozásnak, és közös reggelizésnek, jöhetett a vidám szabadfoglalkozás... persze ilyenkor azért játszanak velük, meg mindenkit innen oda rakosgatnak, hogy legyen némi kihívás ebben az időben is, de hát nem az az igazi aktív elfoglaltság ez, amit szeretnek a bonyolult gyerekek bonyolult anyukái. Na ekkor ott álltam és néztem, hogy akkor most mi van, a Jancsi vajon mit fog majd csinálni ilyenkor ha nem én leszek vele, blablabla satöbbi, egyik lábamról a másikra álltam, aztán gondoltam tornázom vele kicsit vagy valami, ettől elhányta magát, én meg egyre szarabbul éreztem magam. Aztán ezen elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy itthon is simán van, hogy akár egy-másfél órát nem csinálok vele semmi hasznosat, csak fekszik/ül, és figyeli, hogy mi van vagy táncol a kedvenc lemezére vagy zongorázgat, vagy hallgatja, hogy énekelek neki, de ilyenkor nem érzem magam bénán, mert van más dolgom, mosogatok, vagy a Miskával sertepertélek például. A Jancsi viszont tök jól érzi magát, semmi baja a szabadfoglalkozással, és nekem sincs. Ilyenkor. Tehát az oviban se kell, hogy legyen, csak attól éreztem magam bénán, hogy késztetést éreztem arra, hogy csináljak vele valamit, miközben tudtam, hogy most azt kéne tesztelnem, hogy ő mit fog csinálni, ha én nem leszek ott.
Ott egy csomó gyerek, már az érdekes neki, ha valaki mellette van, és lehet vele barátkozni, vagy ha van zene, akkor gond már nem lehet. Éppen ezért ment oviba, hogy gyerekek között legyen.
Aztán a másik dolog, hogy a csoportos foglalkozások alatt végig az ujját rágcsálja, és nagyon nehezen hajandó bármi mást csinálni. Ezt szerintem azért teszi, mert túl sok az inger, pláne a hang, ígyhát védekezik. Jobb, mint ha sírna-rína, de nyilván nem az a cél, hogy pusztán túléljen. Ezen is aggódhatnék, de éppen ezért ment oviba, hogy kinyíljon például olyan helyzetekben is, ahol nem ő a főszereplő, ahol nem otthon van, és ahol nem valamelyik rajongó rokona a másik fél. És éppen azért is ment oviba, hogy ilyen helyzetekben is merjen figyelni és reagálni, amit amúgy tök jól tud, mégis sokszor iyenkor előadja hogy ő egy nagyon fogyatékos kisfiú, sőt egy zsák krumpli csak, kár neki bármit is mutogatni. És persze van, hogy ezt azért csinálja, mert unja, ami történik, de most tuti, hogy nem, mert, ami történik az tényleg izgalmas. Szóval remélem, hogy idővel abbahagyja az ujjrágcslást, és kiabálni fog a bohócnak, hogy hozzá menjen oda énekelni.
Aztán aggódtam még azon is, hogy nincs elég torna, ez sajnos így is van, de ezt az aggodalmamat meg abszolút elfogadták és megértették, és az lett a megoldás, hogy nem heti négy, hanem három fél napot jár. A maradék időben majd rengeteget tornázunk. Ez is pipa.
És bónuszként egyszercsak nem hasonlítgatok többé, hogy ki mit tud. Már eléggé vártam, hogy ez bekövetkezzen, mert nagyon utáltam magam ezért. Ezek a gyerekek mind egyéniségek, hősök és édes pofák, ki ebben jobb, ki abban, a Jancsi teljesen a helyén van köztük.

Mesélnék én az oviról, csakhogy...

2011-09-15T12:06:00.000-07:00

... összesen három napot voltunk, de már egy hete nem jártunk arra, mert taknyos lett a János, aztán meg a shuntje rémített minket halálra (már megint), és még kivárunk. Addig nincs ovi.
Részletezem:
A shunt az egy szörnyű dolog, mert azzal bármikor baj lehet. Szerencsére, van az a jó tulajdonságunk, hogy nem aggódunk potyára, mert akkor túl nehéz lenne az életünk.
Viszont, ha nem működik, vagy bármi jel arra utal, hogy valami nem stimmel, mindenki lábremegést, gyomorgörcsöt és idegösszeomlást kap a családban. Éppen ezért, így előfrodult olyan is, hogy sokkal később vettük észre hogy baj van a shunttel, mint ahogy kellett volna, mert azt akartuk, hogy ne legyen vele baj.
Most az történt, hogy nem volt jól a Jancsi, én okulva korábbi hibáimból, hajlandó voltam hamar észrevenni, hogy a shunt miatt, és berohantam vele az idegsebészetre, ahol állítottak a szelepen én meg megtanultam shuntöt pumpálni. Pumpáltam is hősisesen, bár többször magam is sirdogálva, mert a Jancsi közben szemmel láthatóan csillagokat látott, annyira fájt neki... aztán ettől jobban lett némileg. Végül Oli is hazajött az üzleti útjáról, megpumpálta ő is (mindig attól rettegtem, hogy egyszer majd nekem kell shunt ügyben eljárnom, mert ő távol lesz, és lám, megtörtént, és én menedzseltem az ügyet, ígyhát ez a félszem is megszűnhet, pipa) , majd megint állítottak rajta az idegsebészeten, azóta sokkal jobban van, de még mindig nem tökéletes teljesen, úgyhogy most várunk, és pumpálunk, mert feltehetőleg valami részleges dugulás van. Ilyenkor nem értem, hogy ebben a mai modern világban, miért nem küldhetünk be egy nanocsőgörényt, aki kitisztítja a a shunt szárat. Szóval emiatt itthon dekkolunk ovi helyett, és kíméljük a Jancsit, ami tök unalmas. Ma már azért egész jól lehetett vele játszani, de tornázni még nem mertünk, remélem hétfőn mehetünk az oviba ismét. Aki tud transzcendens eszközökkel dugulást elhárítani, az kérem szépen, intézkedjék! Egy kis kő még van a szívünkön, amíg ez meg nem oldódik.

Hej Óvoda Óvoda!

2011-09-04T22:29:00.000-07:00

Először is: hogyhogy a Jancsi óvodába jár, amikor én még fél évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy soha az életben ilyen nem fog megtörténni, mert sehol máshol nem fognak eleget foglalkozni vele, eleget tornázni, eleget tanulni, satöbbi? Tulajdonképpen fel sem merült bennem ez az opció, ha szóba is került, hogy óvoda, én fülemet becsukva oda se figyeltem, hogy ez ránk nem vonatkozik, minek figyeljek.
Aztán valahogy becsípődött nekem, amit valaki mondott, hogy a Jancsinak kell egy kis elszakadás és önállóság, mert hátha a minden kívánságot leső, abajgatós hozzáállásunk elkényelmesíti, és olyan jól elvan ő ebben a nagy szeretetbuborékban, hogy nem óhajt kimászni belőle. Aztán közben a Miska is felcseperedett, és vagy a világot járja úgy, hogy a nyomában kell járni , hogy ne essen le a lépcsőn, és ne egye meg a cipőket, vagy lefoglalja mindkét kezem, mert kétségbeesetten csimpaszkodik rajtam a gyötrő szeparációs szorongás miatt. Szóval így már az sem áll, hogy majd nálam senki nem foglalkozik többet a Jancsival, mert nem lehet csak vele foglalkozni, még ha általában akad is juhász a Mihály mellé, én nem akarom őt folyton lepattintani, hisz ő is a kisfiam. Ez már két érv az ovi mellett, de a legdöntőbb érv, hogy a Jancsi, aki régen utálta a gyerekeket, mert hangosak és szertelnek, és kifejezetten vonakodva járt el hazulról, - szerintem a Miskának köszönhetően - hirtelen nagyon nagy érdeklődést kezdett el mutatni mind a gyerekek, mind a nagyvilág iránt. Az elmúlt időben sokkal többet jöttünk -mentünk vele, megismerte a világ dolgait, találkozott sok emberrel, nem volt már annyira burokban, és kiderüt, hogy ez nagyonis kedvére való. Úgyhogy bejelentkeztünk az oviba, de én igazából még mindig nem voltam igazán meggyőzve, aztán nyáron voltunk egy pár napot az oviban napközis táborban, ami iránt a Jancsi akkora lelkesedést és érdeklődést mutatott, hogy ezen a ponton elkezdtem elhinni, hogy ez neki jó lesz.
És most ott tartunk, hogy voltunk már két napot óvodában, magam is teljes állású óvodásként egyelőre, sőt még Oli is elég sokat ott volt. E héttől fogva fognak apránként kiküldeni a folyosóra, majd szépen feltenni a hetes buszra. Hajaj hajahaj.... de amúgy azt látom, hogy menni fog. Jánosnak kifejezetten tetszik az egész, ez tudom, hogy még hullámozhat, de az már valami, ha hullámhegy van rögtön az elején. Érdekli, hogy mi történik, örül a gyerekeknek, szívesen megy oda. Reggel 7-kor már vígan táncol az ágyban, ő, aki nyáron olykor hajlamos volt fél 11-ig is aludni. És akkor én azt mondom neki, hogy helló óvodás, megyünk az óvodába, ő meg majd kiesik a kezemből, úgy örül, és mellé büszkén tekinget körbe, hogy mindenki hallotta-e a szobában, hogy ő már óvodás. Az oviban leginkább a többi gyerek érdekli, és máris azt tapasztaltam, hogy ő, aki - most elárulok egy eddig fel nem fedett részletet - csövön eszik, mert utál és nem hajlandó enni, (így aztán már nem is igen tud, persze tréningezünk ezügyben meg van haladás, de toporgás is) szóval, ő sokkal fegyelmezettebben tűri az etetést, jobban igyekszik, és ügyesebb is, mert a többi gyerek is mind ott ül körben, és KANÁLLAL eszik. És van csoportos foglalkozás, ahol kopog, hogy igen ő még szeretne a gurulós székkel körbeszáguldozni a teremben, és lemászik a párnáról hogy odajusson a Liza nevű kislányhoz. Mi pedig pont az ilyesmik miatt bízunk abban, hogy mégha nem is történik intenzív csak vele foglalkozás a délelőtt összes órájában, nagy fejlődést eredményezhet az, hogy közösségben van, és az is, hogy érvényesítenie kell az akaratát, ha valamit szeretne. amúgy meg foglalkoznak velük egy órát csoportosan és az ott töltött 3-4 napból 3 napon egyéni foglkozása is lesz, két torna, egy gyógypedagógia, plusz tanulnak vele enni napi kétszer. Én ebben várom a legnagyobb segítséget tőlük, hátha nekik menni fog az, ami nekem már nemigen látom, hogy hogy sikerülne.
Az ovi amúgy nagyon hangulatos és színes és ingergazdag, és az óvónénik és az óvóbácsi is épp olyan emberek, akikre szívesen bízzuk a Jancsit, mert jókedvűek, lelkesek, szemmel láthatóan imádják a gyerekeket és szeretik a munkájukat, és tudják is, hogy mit miért és hogyan. Amúgy a Budapesti Korai Fejlesztő ovijáról van szó, ez nem titok, nem is nagyon akad más ilyen ovi, szerencsések vagyunk, hogy jutott nekünk hely. Van is erről egy cikk emitt.
Nem fog a Jancsi minden nap járni, és nem is egész nap, csak ebéd utánig, ami jó lesz arra, hogy addig a Miskával legyek kettesben, és érezhesse kicsit legfontosabbnak magát ő is, továbbá világot is láthasson, jöhessen mehessen érdekes helyeken. A Jancsinak pedig ott lesz az egész délután, hogy tornázzunk és okosodjunk, remélhetőleg sokkal hatékonyabban, mint amikor minden percben azt érzem, hogy ketté kell osztódnom a fiaim közt.
Egy szó mint száz, nagy bizodalmunk van az oviban. Van egy olyan sejtésem, hogy a Jancsi ugyan nem fog kiakadni, de kicsit be fog gubózni, vagy legalábbis várakozó álláspontra helyezkedik majd egy időre, de szerintem sima gyerekek körében is akad olyan, aki egy darabig az egyik sarokban ül és törött dinoszaurusszal játszik, míg az anyukája érte nem megy, aztán egyszercsak már ő az ovi fenegyereke. Szóval egyelőre magam is kíváncsian várom hogy mi lesz, még sose láttam a Jancsit olyankor, amikor nem voltam vele...

Óvoda

2011-08-30T15:00:00.000-07:00

Csütörtökön a Jancsi óvodás lesz. Erről majd még lesz szó, elöljáróban csak annyit, hogy be vagyok rezelve.

Hülye barom kullancsok!

2011-08-30T14:58:00.000-07:00

Ahogy mondom! Mert belementek a Miskába. Ketten is! És mondhatnám, hogy bolhacsípés, de mélységesen kiakadtam. Már elmúlt amúgy a kiakadás, de a jelenség, miszerint a veszedelemküszöböm igen alacsony, nem megnyugtató. Amikor a megjártuk a Jancsival a pokolszerű mély bugyrokat, annak örvendeztünk, hogy na majd ha lesz egy sima gyerekünk, annak aztán lehet bármi baja, majd kit érdekel, kiröhögjük, és visszaküldjük játszani. Erreföl, jön a két kullancs, és meg végigvízionálom az összes szövődményt 1 másodperc alatt, és hangosan zokogok, hogy jaj nehogy baja legyen a Mihálynak! Ennyit erről. De mi vár még rám, aggódhatok éltem végéig olyanokon , hogy fejre esés a csúszdáról, hanyatt esés az almafáról, kismotorozás a haverokkal az autók közt, ittas vezetés, partidrogok, parkban alvás, ejtőernyőzés, hülye barátnők. Az egész el van cseszve, lőttek a nyugalmamnak, nekem annyi! Amúgy ha nincs semmi, akkor nagyon kiegyensúlyozottak vagyunk, csak ne legyen semmi!

Az idei nyár sztárjai

2011-08-30T14:57:00.000-07:00

Az idei nyár sztárjai az állatok, élő egyenesben. Sok éves lemaradást kellett pótolnunk, de miután már egy ideje levetkőztük hygiiéniai (?) paráinkat, nekiveselkedtünk, főleg a patásoknak.
Az összesítés: Fővárosi Állat- és Növénykerti valamint Budakeszi Vadasparki valamint balatoni puszta plázai látogatásaink során megsimogattunk: egy kecskenyájat, egy lámát, 3 tevét, két terhes (várandós) szamarat, és egyéb nem terhes szamarakat, tevéket, egy mufloncsordát, egy őzet, egy császármetszett tehenet és a borját, egy icipici birkanyájat, lovakat, és egy szarvast, valamint talán egy zebrát is egy kicsit , de ebben nem vagyok biztos. Kivétel nélkül szimpatikusak voltak, és jó volt velük találkozni. Ők ezt biztos nem így gondolják, de az most mindegy, majd azt megírják a saját blogjukban.
János igazán lelkes állatsimogató, majd kiugrott a bőréből ahányszor egy állat elé járultunk, hogy megtapogassuk, a Miska félénkebb volt, ő viszont a kutyák nagy barátja, bár a kutyák szerint, szerintem, inkább fárasztó kis rémalak. Pedig tök cuki, mindig sikít, ha meglátja valamelyik családi pulit, és üldözőbe veszi, azok meg flegmán odébbállnak, míg ő kis csattogó tenyereivel igyekszik utánuk.
Amúgy az egész állatosdiban, mint ahogy semmi másban sem a nyáron, meg úgy egyébként általában semmiben, nem volt semmi koncepció. Pedig szerettem volna képeket mutogatni és lexikális tudást átadni, hangokat hallgatni, majd ezt követően nagy háttértudással felvértezve elmenni az állatkertbe, de az egészből csak az lett, hogy odamentünk, és megkerestük a legjobban látható (halak) és a legjobban tapintható (kecskék) állatokat, és már ezzel tök boldogok voltunk. Hiába igyekszem, nem vagyok egy felkészült pedagógus típus, inkább rögtönzök és szórakoztatok. Pedig ezért csináltam a blogot, hogy majd így az leszek, de sokat okultam a nyáron, nem leszek az, viszont ha olykor mégis próbálkozom, abban majd segítsetek.

Na de hogy ez miért nem baj? Azért, mert a gyerekek ezt így élvezték , ahogy volt. Néha felolvastam egy-egy feliratot, hogy az örvösmedve akár 60-80 kilogramm súlyúra is megnő, és kicsinyeit a mellényzsebében hordja, de úgy vettem észre, hogy a Jancsi százszor jobban élvezte, hogyha elmeséltem neki, hogy az orángutáncsalád tagjai mit csinálnak épp, és hogy a medve épp most mászott fel a fára, hogy leveleket dobáljon le, a Miska pedig inkább az emberek iránt érdeklődött amúgyis.
Viszont, ha még egyáltalán bárki is olvas ezután a hosszú, eléggé el nem ítélhető, pauza után, az igazán adhatna tippeket, hogy az állatkertben a fentebb felsoroltakon és a szarv-páncél- és tüsketapogatón kívül, ami az Afrika házban van, milyen tapogatni való van még, illetve melyik állat jól látható még ( vagyis elég közel van, elég élénk a színe, nem túl nagy és nem túl kicsi).
És hogy hova menjünk még állatokat nézni? A Tropikárium az jó hely?

Fejfeljancsi

2011-08-30T14:56:00.000-07:00

Nagyon sokat nyaraltunk az idén, ezért sem írtam, mert a sok üdülés nagyon kifárasztott. Amúgy tényleg, de attól még jó volt. Szóval, sajnálom, hogy nem írtam, mert én is utálom, ha egy blogra, amit olvasok nem ír a gazdája, de nézzük a dolog jó oldalát, most írok.
Most például arról, hogy a fejfeljancsi tényleg fejfel lett, nagyon nagyon sokat erősödött a nyáron a János, egyenesen megtáltosodott. Ennek feltehetőleg köze van ahhoz, hogy leépítettem a szerintem eddig is feleslegesen szedett epilepszia gyógyszerét. Most ennek köszönhetően sokkal virgoncabb és figyelmesebb, és erősebb. Olyanokat csinál, hogy ül az ölemben ül szálfa egyenesen, és biciklizik a lábaival, tiszta spinning, csak pedálozik, pedálozik, ugrál és hozzá üdvözült képpel vigyorog. Aztán még azt is csinálja, hogy nagyon nagyon kevés segítséggel térdel, támaszkodik a karjain, és tartja a fejét miközben büszkén mosolyog, sőt, ma még határozottan ki is nyomta magát saját erejéből, nem csak én raktam bele egy pózba, amit megtartott (ami egyébként szintén nagy dolog, ha sikerül, és amúgy egyre többször egyre tovább sikerül). Aztán még azt is csinálja, hogy a lejtőjén szédületes sebességgel lekúszik, igaz a fejét ilyenkor nem emeli, de a lábai fürgék, mint a gyíké, és sokszor még a jutalom pihenő feladatot sem kéri, hanem megint le akar jönni. Élvezi a száguldást. Persze közben sír, de szerintem azért, hogy legyen elég levegője, mert amint leér, és ölbekapom, abbahagyja, és büszke, üdvözült képpel vigyorog, és várja, hogy feldobjam a levegőbe, amitől viszont én leszek hamarosan gerinc sérült, de nem baj, majd tornáztat a Jancsi.
Okosabb is lett, mindenféle dolgokra emlékszik, tudja a színeket, az állatokat, tudja, hogy hol jártunk, és mit láttunk, tudja a dalszövegeket is, ez abból derül ki, hogy ha egy dalban elhangzik a csók per puszi kifejezés, elkezd cuppogni, épp egy hajszállal a kimondott szó előtt, de ha dúdoljuk csak, akkor is éppen akkor cuppog, amikor kell. Tudja, na, ha ezt tudja, akkor a többit is, csak arra nincs még szava. És állítólag lát egy csomó mindent, például azt állította, hogy látta a medvét és a muflont, és a sast, pedig ezek tök terepszínű, messze elhelyezkedő élőlények voltak, szóval nem tudom, hogy ugyanazt értjük-e a látni kifejezés alatt, vagyishát remélem, hogy ugyanazt értjük, és ő igazat beszél. De ezt most nagyon nehezemre esik még elhinni, de valamit azért biztos lát, hogy ott jön-megy valami, ha nem is egy színtiszta muflon. Azért elég szívesen belebújnék a bőrébe egy napra, hogy tudjam, hogy milyen Neki lenni, és milyen a világot látni, hallani, ha az ember Jancsi. Vannak ilyen filmek, amiben valami megbolydult talizmán kicseréli két ember testét épp annyi időre, ami mindkettejüknek pont nagyon tanulságos, na ilyet szeretnék én. Van valakinek?

A Mihálykáról

2011-07-24T11:38:00.000-07:00

Hogy nehogy háttérbe szoruljon, és hogy megemlékezzünk arról, hogy ő is milyen egy édes ügyes kis pofa.
Ez egy tipikus Miska pozíció, épp elillan.

Kilenc hónapos, amennyit odabenn volt, annyit volt már idekinn is, és szerintem nagyon hasonló maradt a jelleme a magzati jelleméhez, de ezt sajnos nem tudom szavakba foglalni, csak úgy érzem. Meg most épp rajta van a kilenchónapos anyámasszony katonája korszak, és átmenetileg nem olyan vagány, de azért az, csak kicsit nyafkább, mint megszoktuk. Különben jön és megy, minden alá benéz, mindent kitanulmányoz, álldogáll, és különféle jóga ászanákba helyezkedik, barátságos az emberekkel, jóindulatúan mosolyog, közben néha szégyellősen elbújik a hátam mögé, és onnan kukkantgat bájosan. Úgy eszik, mint egy könyvvel a hóna alatt trenírozott ifjú báró, de csak annyira válogatós, mint, aki egész nap aratott de egy vereshagyma volt csak az ebédje. Ha meglát azonnal rámmászik, és beleberreg a hasamba, amit szülők szoktak csinálni a gyerekekkel, csak nálunk ez fordítva is van, és még nyafog egy kicsit, hogy hadd másszon már vissza a biztonságos anyaméhembe, vagy valami ilyesmi, aztán talál valami izgalmasat, és fejest ugrik a föld felé, hogy megszerezze azt a valamit, ami általában egy papucs vagy egy telefon, de sohasem játék. És nem szeret idegenek kezében lenni, de az édesapját, bácsikáit, és a nagyszüleit hasonló rajongással övezi, mint engem. A Jancsira iszonyat féltékeny, ami azért különösen nem előnyös, mert ha a Jancsi kesereg valamin, amit azért szokott párszor, és én megpróbálom megvigasztalni, olyankor megjelenik a Mihály a lábamba kapaszkodik és nyafog, ami azért jó, mert nem tudok megmoccanni, mert akkor felrúgom, ígyhát a Jancsit nem tudom letenni, és ilyenkor állunk hárman, ők sírnak, én meg vagy csatlakozom a kesergéshez vagy nagyon röhögök rajtuk, aztán általában valaki megment. És már nem alszik annyira borzasztóan, és hat és fél hét között kel, ami szar, de messze nem annyira, mint amikor fél ötkor tette ugyanezt. És különben is ilyenkor engesztelésül aranyosan összenyálazza az arcomat, úgy örül nekem, én meg neki. Szereti simogatni a kutyát, de a kutya nem szereti, ha simogatja, inkább elódalog, ha meglátja, Mihály pedig boldogan sikongat utána, de utól ritkán éri. Továbbra is minden vacakot a szájába töm, jobb ha fel sem sorolom miket, mert vannak köztük elég gusztustalanok. Azt nem tudom, hogy erről mikor fog már végre leszokni, mert emiatt kell fokozottan a nyomában járni, ami elég nagy kihívás. Amúgy meg kis nyüzüge, pedig eszik, csak letornázza. Mit mondjak még? Hát hogy iszonyú cuki, tényleg, nem azért mert a mienk, hanem mert hivatalosan az.
Bizonyítom:

"Ő beteg?"

2011-07-23T12:33:00.000-07:00

Voltunk megint a Balatonon, és ezúttal egy olyan balatonfüredi homokozóba is elkeveredtünk, ahol én magam is sokat homokoztam kb 400 évvel ezelőtt. Na itt az elsöprő nosztalgián kívül egyéb érdekes élmények is értek, mert hogy a Jancsinak már napokkal előtte elkezdtem elhinteni, hogy milyen egy nevezetes homokozóba megyünk majd, és különben is homokozni fogunk, amit még sose csináltunk, és hogy így meg úgy, milyen jó lesz. Úgyhogy mire odaértünk, tök türelmetlen volt, és össze-vissza balhézott a teljes strandközönség színe előtt, ami miatt egy kicsit ránkterelődött a figyelem, de csak úgy a szemek sarkából, nem nagyon. Aztán végre bejutottunk a homokozóba, ahol két kislány menten odarobogott hozzánk, megkérdezni hogy akkor a Jancsi beteg-e. Én meg mondtam nagyon kedvesen, hogy nem (múltkor a gégészeten is megkérdezte egy kislány, neki mondtam, hogy igen, náthás, bár tudtam, hogy ezzel csak zavarba hozom). A kislányok meg szaladtak mondani az anyukáiknak, hogy "megkérdeztem, nem beteg!" Aztán visszajöttek játszani. Én meg valamit magyarázam nekik arról, hogy a Jancsi nem tud úgy mozogni, mint ők, meg beszélni, de attól még ő is csak egy kisfiú, de ez már nem is érdekelte őket, hamar hoztak inkább egy veder vizet, csináltak dagonyát, amibe együtt beledugdostuk a Jancsi kezeit meg lábait, ölbe is vették mindkét fiat. Szóval ez volt az első igazi találkozásunk az utca gyermekével, és igazán elégedett vagyok. Tök cukik voltak, a Jancsi egészen odáig volt, hogy gyerekekkel homokozott együtt, ők meg a nap folyamán többször visszatértek hozzánk újabb vödör vizekkel, úgyhogy biztos mi is tetszettünk nekik. A szülők meg kedves mosollyal figyelték a távolból, hogy gyermekeik milyen szépen elfogadják a beteg kisfiút. Már csak azon gondolkodom, hogy ez a kifejezés, hogy beteg, vajon a gyerekek agyából pattant ki, vagy a szüleik adták a szájukba, és hogy mi lenne az a szó, amit inkább használni kéne ehelyett, amit a gyerekek is megértenek, és fedi is a valóságot, mert szerintem a Jancsi egyáltalán nem beteg. Ő spéci. De ezt nem fogja megérteni egy óvodás, így egy szóban. Mindegy, mert azt viszont megérti, hogy nincs semmi más doga, mint ugyanúgy jönni és játszani vele, mint egy akármilyen más gyerekkel, és ez hatszázszor fontosabb. Csak úgy eltűnődtem.
Aztán a Jancsi, aki kizárólag besötétített csendes ágyakban képes elaludni délután, aludt két órát egy fa alatt a strandon, majd több ízben megfürdött a magyar tengerben. A Miska pedig evett homokot, és ivott Balaton vizet, amibe előtte belepisilt. Mindenki sok nyári élménnyel lett gazdagabb.

Mesélünk

2011-06-29T13:09:00.000-07:00

Jó ez a mesésdi, nagyon bevált, szemléltetőeszközöstül, mindenestül.
Egyelőre a Sün, akit meg lehet simogatni és az Esztertől és Benedektől kapott Ezüsthegedű című mesekönyv meséit olvassuk. A két kedvencem, így aztán, hogy, hogy nem, a Jancsié is, az, amikor az állatok kezdetben csupaszok, és a mesebeli kis szűcs varr nekik bundát, de a sünnek, csak a tűpárna jut, ami miatt kiröhögik a többiek, de végül minden jóra fordul, mert elrettenti a tüskéivel a rókát. Ezt úgy szoktuk mesélni, hogy különféle szőrös meg bolyhos meg drótszőrös plüssállatokat és prémeket tapogatunk, közben megmutatom az összes állatszereplőt képen, és végül a szúrós hajcsavaróból készült sünt fogdossuk, de mivel szúr jajgatunk, végül pedig János, meghempereg a pokrócon, mint sün a vadkörtékben, és hozzá vigyorog.
A másik legjobb a gombakalapos mese, amiben az engedetlen kalaposinas rosszul osztja szét a gombakalapokat és a legszebb kalapokat a tülkedő, nyomulós, agresszív mérgesgombáknak adja, és a csendes jó gombáknak csak béna barna meg fehér kalap jut. Hát ehhez tegnap végre megfestettük a Jancsival a kalapokat, amit nagyon élvezett, és az mind hagyján, de az összes színt kérésre kiválasztotta a festékek közül, minden színt tudott. Mindet tudta, látta, és megmutatta! Olyan ügyes! Olyan okos!
És még van egy kedvenc meséje, melyben a tigris és az elefánt dalt írnak, és akkor ezt el szoktuk szintetizátorozni, mert szerencsére a mesében le van szolmizálva a dal, miszerint is do-re-mi-do-re-mi-do-re-mi-fá-szó-do-re-mi-do-re-mi-szo-fá-mi-re-dó. Most biztos néhányan a szívükhöz kaptak és felismerték a mesét a Sün, akit meg lehet simogatniból, de biztos másoknak meg fogalma sincs, mit beszélek. Lényeg, hogy ezt a mesét el lehet zenélni és énekelni, és ez meg emiatt menő. Ja és még egy van, amiben csillog a háztető, mert lehet, hogy egy darabka hold esett rá, és ehhez van gyönyörű csillogó tetejű házikónk, hála Csillának. Egyelőre ezek a mesék dívnak nálunk, de szép sorban jön a többi is. Úgyhogy most egy csomó mindent megtanultunk, hogy az állatoknak bundája van, hogy ne fázzanak, hogy vannak mérges és ehető gombák, színes kalapokban, hogy a daloknak van zeneszerzője és szövegírója és meseolvasás közben kézhasználatot is tanulunk és látást is fejlesztünk, úgyhogy ezzel most nagyon elégedettek vagyunk mindahányan. Most csak az a baj, hogy megfázott a Jancsi, és mivel nincs már kanülje, így a bedugult orr probléma életében először komoly gondot okoz neki. Mi meg utáljuk, hogy baja van, mert a Jancsinak csak ne legyen soha semmi baja. De amúgy jó a kedve, de akkor is, hogy képzeli a világegyetem, hogy náthát küld rá?
A Miska viszont teljesen jól van, az a hobbija, hogy áll. Fel tud mászni a domboldalunkon, érti, hogy nem szabad a konnektorba nyúlni, és falevelet enni, de azért mindig újra és újra megpróbálja, hátha azóta már lehet, és, ha kijut az utcára, minden járókelőt az ujja köré csavar a bájos kis küllemével. Az a kis Bohumil!

Ecset, festék, szög, kalapács...

2011-06-21T13:45:00.000-07:00

Akkor most itt az ideje, hogy beszámoljak a barkács eseményről. Az elmúlt másfél hét ritka eseménydús volt, úgyhogy kicsit most olyan, mintha a múlt hétvége három hete lett volna, de azért összeszedem az emlékeimet.
Előszöris, mint rendezvényszervező, elkövettem azt a hibát, hogy egy hosszú hétvégét szemeltem ki időpontnak. (Gőzöm se volt, én nem dolgozom, én a hasamat süttetem egész nap, nem vagyok tisztában azzal se, hogy mikor van szombat.) Emiatt a nyaralni vágyó barátaink és ismerőseink nem tehették tiszteletüket, de szerencsére sokan inkább barkácsolni vágytak, és végül nem volt ilyen ciki helyzet, hogy senki nem jött el a zsúrunkba meg ilyesmi rémálomszerű jelentek. Szép számmal, (de nem túl sokan, hogy aztán senkinek ne jusson olló meg borsóleves) megjelentek az aranyos emberek, és kenték a papírmasét, csavarozták a csavarokat, vágták a papírokat, gyúrták a gyurmát, sütötték a palacsintákat. Nagyon fonóbéli hangulat volt, épp csak nem énekeltünk. Elkészült egy jópár dolog, próbálom felsorolni hiánytalanul: icipici koripálya, icipici korcsolyázóval, kisasztal, gomba kalapok, focikapu, hóember, állatos képek, teknősbéka, bogárka, híd, házikó, kígyó, azt hiszem, ennyi, jaj remélem, nem hagytam ki senki művét! Ezekkel már egy csomó mesét el tudunk mesélni.
Máskor majd kicsit jobban ki kell találni, hogy mit miből lehet megcsinálni, mert az alapanygok végtelen tárháza sem alkamas mindenre, és érdemes sok konkrét feladattal előállni amelett, hogy alkotói szabadkezet biztosítunk, ha valaki magától is tudja hogy csináljon abroszból hóembert.
És ami a legjobb, hogy a Jancsi nagyon élvezte, hogy vendégek érkeztek, és neki készítenek ajándékot, Mihály is imádta, hogy smúzolhat mindenkivel, ezt mi is imádtuk, meg, hogy jöttek a barátaink, és a régenlátott barátaink, és a rokonaink, és újak is jöttek, és sürgés forgás volt és jóidő és együtt krampácsoltunk nagy idillben. Szóval minden szempontból megérte az egész, lesz máskor is, jöjjetek majd megint! Köszönjük szépen!

Alkotómunka:

Klub élet:
Végeredmény:

Igazából többen voltunk, mint négyen, de nem kérdeztem végig, hogy ki nem bánja, ha felteszem az interetre, de ha valaki nagyon szeretne az interneten lenni, szóljon, és közzéteszem, ahogy fest/vág/kapalácsol.

I. Kanülnélküli János

2011-06-16T05:02:00.000-07:00

Az volt a nagy, és babonából titkos esemény, hogy a Jancsinak sikerült megszabadulni a gégekanültől! Hatásvadász módon, mi a különbség a két kép között módra akartam előtárni a hírt, de mivel még hetekig fehér gézzel lesz bekötözve a nyaka, fényképen a szemmel látható különbség igen kicsi. Annál nagyobb a füllel hallható, és a szívből örülhető. Szóval nagyon boldogok vagyunk, mert mégiscsak, hiába is szoktuk meg 2 és fél év alatt, a gégekanül nem egy kényelmes dolog, főleg nem a viselőjének.
A kanüleltávolítás egy nap intenzívosztályon töltött megfigyeléssel telt, azért csak egy , mert a Jancsi nemhogy jól viselte a kanülnélküli légzést, de még szárnyra is kapott, és egyész nap hangosan nevetgélt, viháncolt és bokázott az ágyban, boldogan sóhajtozva (hangosan!).
És mellesleg milyen jó már az is, hogy a kezdetekben hordozható intenzív osztályként funkcionáló utitáskánkból újabb különös orvosi eszközöket vághatunk ki a fenébe. Köszönjük a ránkgondolást!
És most az illusztráció:

Előtte:

Utána:

Éljen! Éljen! Éljen!

A barkácsbeszámoló késik...

2011-06-13T14:37:00.000-07:00

mert most nagyon fontos dolognak nézünk elébe, melyről majd szintén később írok, ha túl vagyunk rajta. Addig csak simán drukkoljon mindenki, hogy minden menjen flottul.
Elöljáróban pedig elárulom, hogy a barkácszsúr nagyon jó volt, készültek szebbnél szebb dolgok és palacsinta. És hogy mindenkinek nagyon köszönjük, aki eljött. Majd jövünk....

Reklama Reklám

2011-06-09T12:32:00.000-07:00

Kedves, gyereküknek nyári táborjellegű programot kereső, olvasók.!Mondok egy tippet: nyáron nagyon jó kis Celluxtáborok lesznek Budapesten és Szentendrén, igazi korabeli rejtélymegoldós és szereplős gyerektáborokon szocializálódott táborvezetőkkel, szóval lesz mesevilág és szakiskodás, alkotás, környezetbarátság. Akit érdekel ide klikkeljen.

Barkácsfesztivál

2011-06-04T02:51:00.000-07:00

Mivel, amikor este 9kor megszabadulunk a gyermekeinktől, (akik közül amúgy az egyik, mint már említettem, újabban ötkor kel) olyankor nem állíthatom, hogy külnösebben fittek vagyunk. Pedig ilyenkor kéne nekiállni barkácsolni, ragasztgatni, fúrni faragni a jobbnál jobb eszközöket, egyebeket. Mondanom se kell, nem haladunk valami jól.
Úgyhogy! : Azt találtuk ki, hogy barkácsfesztivált rendezünk. Itt a kertben. júni 11. szombat délelőttől júni 12. vasárnap estig, ki mikor jön akkor jön. A Barkácsfesztivál célkitűzése az általunk felhalmozot alapanyagokból minél kitűnőbb szemléltető- és egyéb eszközök készítése a Jancsinak/ minél srtapabíróbb játékok készítése a Mihálynak. Illetve a magunk jólérzése, haverkodás, pogácsa rágicsálás. Szóval, aki szeretne, az jöhet sürögni: lesz férfias szög, kalapács, deszka szekció, lesz tű cérna rongy és sólisztgyurma szekció , Cellux féle szemétből aranyat részleg, és lesz kartondoboz-papírfecni-festék-ecset-ragasztó különítmény. Meg ami még addig eszünkbe jut. Lehet jönni gyerektelenül komoly alkotómunkát végezni veszélyes fűrészekkel, de aki gyerekestül érkezik, annak a biztonságos sólisztgyurma és a festék-ecset szakkör nyújt majd alkotási lehetőséget.
Az alábbi dolgokat kell majd például elkészíteni: mindenféle állatok és egyebek képei kártyán, patakok, hegyek-völgyek, hidak makettjei, kis asztal, rezgőlap, világító izék, bizonyos állatfigurák, színes építőkockák, kishajó dióból, sok méretű gomba, fa, vízirózsa, picike kis rokka, talicska, kerekeskút, vizimalom, hóember, meg még addig még kigondoljuk miminden. Illetve, aki úgy érzi, hogy neki magának is nagy szüksége van szemléltető eszközökre, az is jöjjön bátran (kedves bicebóca kollégák). Akit érdekel a dolog, írjon a fejfeljancsikukacgmailpontcomra, és akkor elárulom hol lakunk. Aki tudja a számom, fel is hívhat, aki azt is tudja, hol lakunk, az csak jöjjön, csak jöjjön!
Mondjuk mind szombaton, mind vasárnap legyen a kezdés 11 óra, a befejezés pedig 7. Szóval ebben az időintervallumban tárva lesz a kapunk. Rablók és egyéb gonosztevők ne jöjjenek, mindenki mást szeretettel várunk. A Jancsi 2 és 4 között általában alszik, a Miska meg ugye nem szokott aludni soha, úgyhogy aki találkozni akar Jánossal, az ne ebben a 2 órában érkezzen. Mi van még? ... nem tudom... szerintem jó lesz, kíváncsi leszek!

Hajnalok hajnala

2011-05-30T21:11:00.000-07:00

Jó, hogy azt már megszoktam, hogy a Miska minden áldott reggel fél6-fél7 környékén felébred, és indítványozza egy új nap elkezdését, de ez a mai reggel, bizonyisten mindenen túlesz. Először is, ezt leírni is nehezemre esik, de Mihály ma 5kor kelt, és az még hagyján, de amikor 5 óra 8 perckor, nem várt módon sikerült a Mihőt visszanyomni a párnára, akkor kezdett el a KUTYA IS nyavajogni az ajtóban, mitöbb döngetni azt (ez valami új őrület). Ekkor, összevont szemöldökkel, de a maradék állatok irnti szeretettel a szívemben kimentem megvakarni a fejét, majd 5 perc után gondoltam, ez azért több a soknál és visszamentem, hogy lefekszem. Na ekkor arra a látványra kellett belépnem a hálószobába, hogy egy 68 centiméteres szőke ember áll az ágytámlánkba kapaszkodva, enyhén berogyasztott térdekkel, szörfállásban, cumival a szájában, és tanácstalanul, de elég büszkén néz rám 30 centire az ágy szélétől. Ezen annyira kellett röhögnöm, hogy a szoba többi alvóját is felébresztettem. Szóval a Miska mostmár bárhol és bármikor áll, 68 centiméterével tornyosul a magasba, van két foga is, de azt soha nem értettem, hogy ez miért fontos információ egy gyerekről. Mindenesetre leírom. Viszont a világ legrosszabb alvója, az sajnos biztos. Hogy lehet már ötkor kelni? És előtte még hatszor felébredni. Jó hogy aztán visszaalszunk, de az a játszással töltött egy óra hajnaban, nem múlik ám el nyomtalanul. Én például mindennek nekimegyek és mindent leejtek, és vannak ősz hajszálaim, ami kiborító. De különben meg rém cuki, ahogy a hosszú és unalmas éjszaka után reggel (6kor) a játékai közé helyezve, elönti őt a boldogság, és csilingelő hangocskáján köszönti az összes kis cuccát, végiglátogatja mindet, megnyalogatja őket, rájuk mászik, körbemegy háromszor a gyerekszobában, majd 1 óra múlva elalszik. Elképesztő élmény, hogy ilyen ügyes és így hajtja őt a belső erő, hogy menjen csak menjen, nőjön növekedjen. Még sose láttam ilyet ennyire közelről, nekünk ez most teljesen csodálatos, még reggel 5kor is, csak akkor kicsit káromkodunk mellé meg ájuldozunk.

Mese habbal

2011-05-30T14:21:00.000-07:00

Kiderült - nem is értem, hogy hogyhogy csak most - hogy a Jancsi érdeklődik a prózai művek iránt is. Eddig a Három nyulak és Sün Balázs követték fej fej mellett Vackort, az örök sztárt aki, bármilyen kegyetlen rehabilitációs módszert (Dévény) elviselhetővé tud varázsolni azzal, hogy hóha hóha hóha hó fára mászni vóna jó. Szóval verses mesék kellettek. Volt még Bömbi, meg Öreg néne őzikéje, meg még a János vitéz is, de arról mondjuk lenne egy két keresetlen szavam, akkora baltával faragott morálisan agyament egy költemény.
Eddig, ha egy mese nem rímelt, akkor a Jancsi éreklődése 40 másodperc után lelankadt, ezzel szemben mindenre, ami rímel korátlan ideig képes figyelni. Na de most már figyel a sima mesékre is. És az még hagyján, hogy figyel, de töviről hegyire érti őket. Szövegértési tesztnek vetettem alá, mert kíváncsi voltam. Kérdeztem először, hogy értete-e, mondta igen. A teszt értelemszerűen feleletválasztós volt, és Ján hibátlanul, kiválóan megfelelt. Ráadásul csomószor nehezítésképp két rossz választ adtam meg és a szokásos "vagy valami más" opciót. És nem hagyta magát, mondta, hogy más, majd kiválasztotta a helyes választ, amikor végre azt is megadtam. Becsszó! A Kisvakond a városban-t és a Mosó Masa mosodáját olvastuk neki, és tényleg egy két kivétellel mindenre jól felelt, például, hogy az öreg rövidlátó hangya a kesztyű kisujjában lakott, és, hogy a kisvakond erdejét nem felgyújtották, hanem kivágták, meg még négymillió ehhez hasonó kérdésre válaszolt jól. És élvezi, és kéri, hogy ezt játsszuk. Annyira cuki! Mi meg ámulunk és bámulunk, szerintem ez elég ugrásszerű fejlődés most nála, ez a beszédértésbeli. Mondjuk ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy ő eddig is tudta, csak mi nem vettük észre, mert feltételezni sem mertük, vagy tényleg mostanra okosodott meg ennyire. Valahol a kettő közt lehet az igazság, asszem.

Na, szóval ezen felbuzdulva, arra gondoltunk, hogy ezt a témásdit mesékkel fogjuk ezentúl játszani. Lesz egyszerre több mese is, amit nap, mint nap olvasunk, és mindegyikhez csinálunk szemléltetőeszközöket. Jól látható képeket a szereplőkről és a főbb tárgyakról, hangokat, tapintani valókat, igazi tárgyakat, ha tudunk. A főbb cselekvéseket pedig véghezvisszük... meg, ami még eszünkbe jut. Mert az egy dolog, hogy érti hogy egy hangya nevű izé, egy kesztyű nevű izében lakott, de azért nyilván jobb, ha tudja, hogy hogy képzelje el ezeket. És akkor ez még az egyik legegyszerűbb elképzelni való, mert hangyát bármikor fogunk a kertben/szobában és bemutatjuk neki, hogy mászik a kezén és kesztyűt is kerítünk a sapkák mellől, nem gond. De érzem, hogy lesznek ennél nagyobb kihívást állító szemléltetni valók is.

Bele is vetettük magunkat a mesekönyv választásba, és elsőre a Vidám mesék tűnik a legjobbnak, mert abban aranyos kis állatkák kalandjairól esik szó, elég jól szemléltethető, és sok izgalmas dolog esik meg benne, szóval Vidám mesék. Úgyhogy most szemléltető eszközöket gyártunk.
Rövidesen megtudhatjátok, hogy ebben hogyan segíthettek nekünk, kedves emberek, akik szeretnétek. De amíg ezt titokban tartjuk, addig is álljatok elő, légyszi jobbnál jobb meseötletekkel. Következő jelöltünk amúgy a Sün, akit meg lehetett simogatni. A szovjet irodalom a gyengénk. De például nagy szükségünk lenne még verses mesékre, mert azért a verses mesék mégiscsak sokkal jobbak a Jancsi szerint.
Na, itt a vége fuss el véle, egyelőre...

A Két koszos és napszagú kisfiúról

2011-05-24T14:41:00.000-07:00

Először is, a Miska 7 hónapos és egy csomó mindent tud. Olyanokat, hogy csak ámulunk. Kúszik meg mászik, meg felül, meg mindenre felkapaszkodik és feláll, és egész nap mást se csinál, mint intézkedik, és sportol, és érdeklődik. És mindent megeszik, nem finnyáskodik, és evés közben azt kiabálja, hogy NYAMMM, meg ha enni akar, akkor is azt kiabálja, hogy NYAMMM. És mindenkire mosolyog és olyan szép, mint Terence Hill, Robert Redford vagy akár Paul Newman, szőke a haja, cserzett a bőre és olyan kontaktlencsekék a szeme.

Több olyan kép nem fog szerintem készülni, amin egymás mellett fekszenek a Jancsival, mert a Miska annál sokkal izgágábbá változott, minthogy pózoljon meg egyhelyben feküdjön csak úgy. Mostmár inkább rámászik a Jancsira, leveszi a zokniját, kitépi a haját és a fülébe üvölt. Az első hármat elég jól tolerálja a Jáni, csak hát az üvöltést, azt egyáltalán nem. Elég cuki, ahogy kelletlen arccal próbálja kiszabadítani a kezét az öccse szájából, meg az öccse is elég cuki, ahogy próbálja lerágni a bátyja karját. Két koszostérdű, koszos képű gyerek anyukája lettem! Tök jó! Mostmár a Jancsit is le lehet rakni a fűbe, és lehet fagyit nyomni a szájához, amit hajlandó megnyalni. A Mihály pedig megette élete első marék homokját, és a fagyit is kicsavarta a kezemből, és csúszkál a koszban. Remélem ezt nem olvassa a gyermekvédelem.

A Miska iszonyú ügyes, és csak úgy fejlődik magától, anélkül, hogy egy szalmaszálat is keresztbe kéne tennünk, (ezt pont így képzeltem, köszönöm!), közben viszont egy kis lüke még, nem érti, hogy mit beszélek neki, nem is érdekli, és csak megy, mint egy felhúzós egér. A Jancsi ezzel szemben mozgását illetően többezer szalmaszál keresztbetevését igényli, viszont pontosan érti, hogy mit mondunk neki, és nagyon érdekli is, és meg lehet vele beszélni hogy mit szeretne, és mi a baja. Szóval ő már nagy és okos, csak várjuk, hogy ügyes is legyen, a Miska meg kicsi és ügyes, és várjuk, hogy okos is legyen. És ez így is lesz! Viszont mind a ketten annyira szépek! Kár, hogy égre földre keresem a fényképezőt, és mégsem találom!

A Jancsinak a Balaton a Riviéra

2011-05-24T14:40:00.000-07:00

Tipikus balatoni élmények is értek minket, nem csak tanyasiak, például mindnyájan beledugtuk a lábunkat a vízbe. Ez főként a két kisfiúnak volt nagy örömére. A Miska nem meglepő módon nagy érdeklődéssel kalimpált, tőle pont ezt vártam, ő lelkes vízibaba, János viszont meglepő módon élvezte a láblógatást. Ő, aki utál mindent, ami vizes és hideg, ő, aki a fürdőkádban is nyavalyog, és elrántja a kezét, ha vizes kézzel nyúlok hozzá, veszettül kopogtatott a parton. Kérdezem erre: Jancsi miért kopogsz, valamit csinálni szeretnél? Igen. Mit, döcögőset játszani vagy mesét hallgatni vagy mást? Mást. Mit? Tornázni vagy a vízbe dugni a lábad? Vízbe dugni a lábam. És beledugta, és kicsit nyavalygott eleinte, de aztán azt felelte, hogy még akarja, és másnap pedig már nem is nyavalygott. Hát ilyen az, ha egy víz nem akármi, hanem a Balaton. Ezt pedig szerintem a szokásos lelkendezős módszer mellett Vackornak köszönhetjük, aki a Jancsi kedvenc mesehőse, és több fejezet szól a balatoni élményeiről.

Úgyhogy nagyon boldogok vagyunk, mert a Jancsi élvezi az életet a gyerekszobán kívül is, és szemmel láthatóan egyre többet ért a világból, egyre több minden érdekli, és figyel nagy kerek szemekkel, okosan válaszol kérdésekre, elmondja, hogy melyik állat érdekli, melyik tetszett neki, hogy hideg volt a víz, de jó volt beledugni a lábát, meg ilyesmik.

Tavaly is voltunk egy kicsit a Balatonon, és akkor még nem érdekelte az egész, de én már tavaly is tudtam, hogy tud egy csomó mindent, most viszont már annyira egyértelmű, hogy tudja hol van, tudja, mi következik, tudja, ki kicsoda, tudja, hogy mit miért csinálunk, tudja, hogy mit akar, hogy mi miért tetszik neki, ezerszer jobban képben van, és ez biztos, hogy csak méginkább így lesz.

Esténként, amikor élményösszefoglaló esti mesét hallgat, majd kiugrik a bőréből, amikor az izgalmasabb részekhez érünk. Kalimpál és hadonászik és vigyorog és csillog a kis szeme. Iszonyú cuki. Megyünk még sokat a Balatonra, kérlek, időjárás, tedd ezt lehetővé!

Különféle állatok

2011-05-24T14:15:00.000-07:00

Egyszer két hete majdnem írtam egyet, de akkor renoválták a blogspotot, aztán írtam egyet, ami eltűnt. Aztán valamiért nem találtam az internetet, aztán hagytam az egészet a fenébe és inkább elutaztunk a Balatonra.
Végre nyaraltunk! De nekem leginkább az volt az élmény, hogy azt látom, hogy a Jancsi számára mekkora élmény volt az egész ottlét. Pedig a Jancsi amúgy egy konzervatív otthonülő, aki szájhúzással fogad mindent, ami házon kívül zajlik. Na de a Balatonon van a szomszédban tizenkét tyúk és egy kakas, bárányok, mélyhangú kutya, gólya, egymillió ilyenolyan fütyürésző madár, tücsök, és egy struccot is mintha láttunk volna. Aztán van a szomszédos faluban üvöltő szamár, sok ló, szürkemarhák, és a távolban kecskék is. Ezeket mind végigbeszéltük, nagyon megfigyeltük a hangjukat, megnéztük őket, és amit elértünk, és akitől én nem féltem, azt megsimogattuk. Ez kb. egy darab ló volt, meg a szamár, amíg el nem kezdett üvölteni. A Miska is kivette a részét az eseményekből, de ő valamiért szívesebben tömködött füvet a szájába, minthogy a lovakkal foglalkozzon. Mindazonáltal jól érezte magát, nem panaszkodott, a szamarat meg is simogatta. A Jancsi pedig iszonyú lelkes volt, vigyorgott, őrülten kopogtatott, hogy ő akar valamit, akkor mindig megkérdeztem, hogy mit. Mindig kiderült, hogy valami állatot akar megtekinteni. Egy lóval kifejezetten összebarátkozott, vakargatta a fejét, és akkor sem ijedt meg, amikor az a zsebét kezdte rágicsálni és a lábára fújtatott. Ezt a sok gumilovon lovaglásnak tudom be, szerintem a Jancsinak pozitív előítélete fejlődött a lovakkal kapcsolatban. Amúgy a többi állat sem volt újdonság, róluk is tanultunk egy állathangos könyvből, ehhez csináltam neki külön képeket minden állatról, ami gyakorlatilag sziluett, így jól látható, és sokat gyakoroltuk, hogy melyik állat hangja milyen, és melyik hanghoz melyik kép tartozik. Ezt különben tök jól tudja már, például meg tudja mutatni, hogy a két állat közül, amiket mutatok, melyiknek a hangját hallgattuk, meg ilyesmi. Szóval rá volt hangolódva az állatokra, különös tekintettel a madarakra és a lovakra, és szemmel láthatóan nagyon tetszett neki, amikor igazából szembejöttek ezek a lények, és igazából nyihogtak, bégettek, és kukorékoltak. Látszott a kis pofáján, hogy ő mostmár ezt érti és nagyon örül neki, és hogy neki élményei vannak, mint egy sima gyereknek. Sőt, még annál is jobban, mert például a Miska sima gyerek, mégis, mivel még csak egy baba, fittyet hány az egészre, mert lovakat és szamarakat nem tud megrágcsálni, azt meg nem engedjük meg neki, hogy a lábukba kapaszkodva felálljon, akkor meg kit érdekelnek.

Ugatólánc-szem (Ugató-láncszem?)

2011-05-04T12:21:00.000-07:00

Van egy kis koraszülött kollégánk, Csabó, akinek az anyukája indított egy blogot, hogy hátha így rájuk talál valaki, aki segíteni tud. Csabó tök cuki, okos ügyes fiúcska, aki rohangál meg minden, de rengeteget van kórházban , mert a bajára itthon nem lelik a megoldást. Hátha valaki tud nekik segíteni így vagy úgy. Ők is akkora hősök, mint a ház! Nagyon megérdemlik, hogy végre már jó legyen minden.

Hollandia - Olaszország : 1:1

2011-05-02T12:49:00.000-07:00

A koraszülött oldalon megjelent egy írás, ami röviden arról szól, hogy sérült gyereket nevelni olyan, mitha Olaszország helyett, ahová nyaralni készültél repeső szívvel, Hollandiában szállt volna le a géped. Eleinte csalódott vagy és elsiratod Olaszországot, aztán felfedezed Hollandia szépségeit a tulipánt meg a szélmalmot, hogy a többiről ne is beszéljünk, és jól érzed magad ott.
Ez egy nagyon szép párhuzam, amúgyis imádom a hasonlatokat és a metaforákat, azokkal mindent olyan frappánsan meg lehet magyarázni. Ez a párhuzam is nagyon tetszik, de azért én finomítanék rajta. Szerintem például, koraszülni és aztán nem egy tök fitt gyereket hazavinni, azért inkább olyan, mintha lezuhanna a géped a brazil esőerdő közepébe, az olasz nyarlásra menet. És miután rájössz hogy Olaszország rohadt messze van, és vagy eljutsz oda vagy nem, észreveszed, hogy az esőerdő nagyon szép és izgalmas hely, és ha kikeveredsz belőle még Rio de Janeiroba is eljuthatsz, ami sokkal vagányabb, mint Firenze, nem beszélve arról, hogy tök jó, hogy nem haltál meg, amikor leesett a géped, és az is milyen vagány.
Meg különbenis, olyan is van,hogy az ember elmegy Olaszországba, aztán ott meg végig esik az eső, és 2 fok van, Hollandiában viszont a globális felmelegedés miatt ragyog a nap és állnak a szélmalmok. A lényeg az , ami a szomszéd utcában parkoló hippibuszra van írva, ami mellett minden nap eltolom a Miskát: if you can not avoid it try to enjoy it.

A Halálfejes póló

2011-04-26T06:16:00.000-07:00

A Halálfejes póló nem csak amolyan hülye idétlenkedés, hogy haha kisgyerek pokol angyala jelmezben, meg ilyenek, a Halálfejes pólónak története van, ami legitimizálja a fent említett hülye idétlenkedést.
Az volt, hogy amikor a Jancsi, még a legelső hónapokban, épp elég sokat táncolt pengeélen , egy internetes fórumon gyűjtöttem az erőt a sorstársaktól, akik már túl voltak az ilyen pengeélen táncolós részen, és így a leghitelesebb biztatók voltak, és örök hála nekik. Ezen a fórumon egyszer azt a hülyeséget írtam, hogy nem érdekel, hogy a Jancsi milyen idétlen halálfejespólós villamoson hányós kamasz lesz (vagy valami ilyesmi), csak gyógyuljon már meg és jöjjön már haza.
Aztán mintegy 3 évvel később egy kedves illető, idetalált a blogunkra, aki emlékezett minderre, fogta magát, és Britanniából ideszervezett nekünk egy halálfejes pólót, egy barátnője segítségével, aki viszont ihletet kapott és küldött nekünk mégegy halálfejes pólót, hogy a Miskának is legyen. Ők Zsuzsa és Ildi, akiket nem is imerünk, és ők se minket, és akkor szembejön velük egy halálfejespóló és rögtön ránk gondolnak, és elküldik, mert ennek jelentősége van!
Zsuzsa és Ildi! Annyira aranyosak vagytok, én teljesen meg vagyok hatódva! Köszönjük, és nem csak a pólót, hanem, az egészet!
Remélem, ha felnő a Jancsi már nem vágyik majd halálfejes pólóra, mert volt neki kiskorában, és nem fog huligánkodni a villamoson, hanem inkább átadja a helyét, a Miska meg pláne! De ha mégis metálos kamaszok lesznek együtt, igazából én leszek a legboldogabb. Mondjuk akkor már bizos nem lesz ilyen bűbájos az arcuk.

Madárlátta

2011-04-25T12:54:00.000-07:00

Nagyon tróger blogger vagyok, már vagy két hete nem írtam.
Pótolom! Kezdem a madarakkal.
Ebben a két hétben rengeteg madárral találkoztunk, de nem elegendővel. Csak kertünk madarait sikerült megismernünk, a távolabbi madarak terén még van dolgunk.
Elsősorban azt tanultuk meg, hogy hogy működik egy madár.

Repül : szárnycsapkodás és magasba emelkedés gyakorlása-, a lassú, sasszerű vitorlázást, és a kolibri propellerszárnycsapást is kipróbáltuk a mindennapi karerősítő légtornászmutatványunk közben.

Fészketrak: Füvet téptünk, fészket béleltünk, beleültünk.

Tojást tojik: strucctojást tapogattunk (köszönjük titkos strucctojásfelajnánlóknak, és motorosfutárjának!), tyúktojást festettünk, ehhez pont kapóra jött a Húsvét. A Jancsi kis színkártyákon színeket választott, aztán segítettem neki ecsetet fogni, és megfesteni a tojást. Nagyon tetszett neki, négy tojásig, az ötödiket már unta.

Kikölti a tojást: Madárfióka kikeltősdit játszottunk, melengettük a tojást, kopogott a madár, aztán kibújt a strucctojásból, mi meg örültünk, és megetettettük hernyóval.

Csipog,énekel, cserreg, károg: ezt hallgattuk élőben és hangfelvételről.

Versekben és dalokban szerepel: már csak a Kaláka gyűjteményünkben szó esik egy szekérderéknyi madárról (például pelikánról, cinegéről, nanduról, gulipánról, feketerigóról, és még sorolhatnám). Erre táncoltunk a fészkünkben.

El akartunk menni az Állatkertbe is flamingót, pelikánt, és naposcsibét nézni, és díszes tollakra szert tenni, de nagy töketlenkedők lévén eleve túl későn értünk oda, és még akkora sor is volt, hogy elrettentünk a látávnyától is (elfelejtettük, hogy tavaszi szünet van) úgyhogy ezt elnapoltuk. Elnapolt csibéket fogunk csak látni.

Szóval nem elsősorban János lexikai tudására helyeztem a hangsúlyt, inkább a madár mibenlétét értettük meg alaposabban. De még folytatjuk, lesz lexikai tudás is.
És hát ez a strucctojás! erről még beszélnem kell, ez nagyon jó, annyira szép és tökéletes szemléltető eszköz, nagyon élethűen kel ki belőle a Gabitól kapott óriás plüssvörösbegy (köszönjük!) A Jancsi imádja tapogatni, az összes madaras dolgot, pedig nagyon kényeskedős amúgy, nem fogdos meg akármit. Úgyhogy megintcsak beigazolódott az elméletem, hogy ami érdekli, azzal foglalkozik. Minden ami madaras, azon vigyorog, és azért odanyúl, és arra odafigyel.
Még további érdekességekkel szolgálok napokban, hamarabb, mint két hét múlva.
Itt pedig egy féltucat tojásos kép:

Meg egy bónusz kép, mert van mégegy kisfiú itthon, csak ő még nem fest tojást, és a plüssmadarat is csak a szájába tömi, ezért róla élete első természetközeli fotóját közlöm:

Sárga csikó , madarak

2011-04-12T05:51:00.000-07:00

Nem csak Barbaráéknál dúl a ló őrület, hanem nálunk is. Igaz, ők valódi lovakra specializálódtak, mi meg gumilóra, de a ló az ló, bármiből is van. A Jancsi nagy rajongója lett a sárga paripájának, akinek új neve: Pacipejkó, nyilván az én közreműködésemmel, de ő választotta az új nevet. Én mindig összekeverem, hogy Pejkópaci vagy Pacipejkó, viszont ő mindig tudja, hogy melyik, szóval ez nem csalás meg ámítás, a ló neve számon van tartva és nagy gonddal ki lett választva.
Pacipejkó most olyasmi a családunkban , mint egy terápiás kutya. Rá lehet ülni a hátára, lehet babszemekkel etetni, zacskózörgetéssel oda lehet hívni, és soha nem harap, csak olykor-olykor prüsszköl kicsit, ami viszont az egyik legjobb vicc a világon. Bármiféle hisztériát követően a gumiló hátán megnyugvást lehet találni, és a sárga pofa nagy piros szájjal és gülü szemekkel, látásfejlesztő eszköznek is elsőosztályú. És a Miska szájába is majdnem belefér a feje... (a Miska, szerencsére, nem apró tárgyakra szakosodott, ő a játékai mellett, bútorokat próbál a szájába tömni, ebédlőasztalt és rácsoságyat, például.)
Szóval most inkább a lóval motíválom a Jánost meg rengeteg tornával szadizom, amit amúgy imád. Ezzel a hülye ember témával tökre elakadtunk és a lelkesedésem emiatt alábbhagyott, de a kezembe veszem az irányítást. Most például, ha akarja a Jancsi, ha se, meg fogom neki tanítani a madarakat, mert annyit fütyülnek a kertben, hogy le kéne már tisztázni, hogy melyik fütty milyen külsőt takar. Amúgy meg miért ne akarná, különben sem kell mindig mindenről megkérdezni, mert az sokszor tettek helyett töketlenkedéshez vezet. Ezt sima gyerekenél is tapasztaltam, ráadásul sokkal nagyobbaknál, szóval, madarak, és kész.
Ami most eszembe jut:
Madárfüttyös weboldalt tudok: itt. És van még egy szuper oldal, az nem specifikusan madaras, hanem ott természet hangjai mixeket lehet készíteni. A Jancsinak nagyon tetszik, különösen a madárcsicsergés és a gyerekvihogás, (köszi Eszter!!!),
Ami jól jönne az egy jó tipp egy nagy madaras könyvről, meg mondjuk madártoll is kéne, hol lehet madártollat szerezni? Párnából? De én szép színeset akarok, meg indián fejdíszt! És majd megcsináljuk a Madarak remake-jét árnyszínházban. Mennyi ötlet. Egyébként ezen a ponton kell bevallanom, hogy enyhe madárfóbiám van. De ez nem fog megakadályozni semmiben, csak abban, hogy megközelítsek egy igazi madarat. Messziről szeretem őket, és ha fütyülnek, azt is nagyon szeretem. És jön a húsvét is! Festünk tojást, és keresünk egy helyet kikelő kiscsibékkel. Tud valaki ilyet? Mi legyen még? Jöhetnek az ötletek!

Születésnapi árnyak

2011-03-31T12:22:00.000-07:00

A Jancsi harmadik születésnapja, azt hiszem tökéletesen sikerült! Egyébként a sok hányattatásunk ellenére, azt elmondhatom, hogy János nem töltött több születésnapot kórházban, mint egy sima, átlagos gyerek (hacsak nem otthonszülöttekről beszélünk). A szülinapjain mindig itthon volt. Legyen is ez így mindig, és kiegészíteném még annyival, hogy az év összes többi napjára is ezt szeretném, (az összes év összes napjára). Köszönöm!
Szóval. A születésnapján minden úgy volt, ahogy a születésnapos óhajtotta. Mi nem volt tehát: torna, meg lejtőzés, meg elmenős programok, és gyerekzsúr. A Jancsi egy olyan öregúr lesz, aki szeret otthonmaradni és pizsamában újságot olvasni, és rázza a botját, ha az utcán gyerekek hangoskodnak.
Na de vissza a szülinapra. A következő dolgokat óhajtotta csinálni, és mindet csináltuk is, hisz lestük minden kívánságát: sétálni a nagymamájával, focizni a Miskával a kertben, Oli-Jancsi, Miska-Mama(Fruzsi) felállásban (7:4 oda). De a Sári (a raszta hajú játékos) is segített egy gólt kivédeni, úgyhogy majdnem 8:4. A Jancsi nagyon tud örülni a góloknak. Erről viszont nincs kép.
Aztán volt ajándékozás, tortaelfújás, tortamegnyalogatás, Halászjutka a szülinapi slágerével és nagy öröm (ezeket nem kérdeztük, hogy akarja-e, voltak és kész, nem volt apelláta). Kapott tornaeszközöket, egy új, nagyobb tornalabdát, és sárga rugós szamarat, kapott egy új házat a régi helyett, mert az igazából csak egy doboz volt, és nem volt kidíszítve, ez a mostani meg egy szép és nett domesztikált doboz, ami nem doboznak néz ki. Kapott ismeretterjesztő könyveket, merthogy múltkor a bolhapiacon pont egy könyves standnál rogytunk le a Jancsival és ezeket szúrtam ki szemközt. Az egyik címe az, hogy Az ember. Mi kell még ennél több? Kapott élethű plüssállatokat, duplót, és kap zenei ajándékot, de az még nem futott be, várjuk nagyon. Arról még lesz szó. Kapott ruhadarabokat és és mit még... egy piros autót, de azt inkább szerintem Oli kapta saját magától.
Ez itt az új ház teteje, nem egy új íróasztal vagy billentyű nélküli piros zongora:
Aztán volt táncikálás az új házban, és este, amikor végre valahára sötét lett (hülye nyári időszámítás), a nap fénypontjaként, egy születésnapi ünnepi árnyszínházi előadás, ahol a Jancsi születését, és első 3 évét feldolgozó hepiendes rémmesét tűztünk műsorra. Ebben a hős János kis házikóját elfújja a tornádó, és üres marokkal kell átkelnie a rengeteg erdőn, ahol farkasok, sárkányok, szörnyetegek, óriáskígyók és egyebek támadnak rá.
Úgyismint a négyes fokozatú agyvérzés
a nekrotizáló enterokolitisz

meg az alattomos BPD
de ő két kismadár pártfogó segítségével, mindent túlél, mindenkit lekaszabol,
és harci sérülésektől megrogyva kissé, de vidáman egyesül a családjával egy zöld réten. Aztán az újjáépített házikóba új lakó költözik, aki sokkal szerencsésebb, mert nála a meteorológus előre szól, hogy vigyázzon a tornádóval, vigyáz is, és az ő házát nem fújja el a szél, így aztán neki nem kell farkasokkal kardoznia kard nélkül, hanem mehet egyenesen a rétre a családjához.

Ez a történet röviden, és most, hogy évforduló van, kicsit gyakrabban jut eszembe a kelleténél. Meg az is eszembe jut minden nap, hogy de kár, hogy nem inkább ma van a Jancsi születésnapja.

De tavasz van és süt a nap és még szerencse, hogy nem decemberben szültem kora, mert akkor még a nap se süt és pártfogó madarak se csivognak. Így most igazából tök jól vagyunk, a Jancsi füligvigyorral éli napjait, és minden reggel kilovagol a sárga csikóján, amit elneveztünk együtt a fantáziadús Paci néven, merthogy a Jancsi kedvenc vicce az, hogy HA-PCI és a Paci majdnem ugyanilyen vicces. De ő választotta ezt a nevet, én felajánlottam több hasonlóan kreatív lehetőséget. Még kockacukrot is adott neki, nagyon szereti.
És csomót lehet vele mostanában beszélgetni, amiből kiderült, hogy jó volt a születésnapja, tudja, hogy 3 éves, a legjobb a foci és az árnyszínház volt, és azt is tudja, hogy ő nyert a fociban, mert ő a jobb. És még számtalan más dolgot mind tud. Azt is, hogy ki fiú és ki lány. Sose téved, úgyhogy ez kipipálva. A sárga ló például lány.

Segítsüti

2011-03-30T13:08:00.000-07:00

Közérdekű közlemény: Megint Segítsüti akció van, az eddigi két alkalommal koraszülöttosztályoknak gyűjtöttek, most a Down-szindrómás gyerekek javára lehet eléggé jól kinéző sütikért licitálni.

Boldog születésnapot

2011-03-30T04:41:00.001-07:00

drága Fánkocska! Isten éltessen sokáig!

Terepgyakorlat

2011-03-26T14:59:00.000-07:00

Na, ma itt volt a 40 tagú család, mert halmozódtak a születésnapok. Úgyhogy a Jancsi majdnem mindenkiről megtanulta, hogy fiú-e vagy lány. Szigorúan arcot és fejet tapogattunk, nem erkölcstelenkedtünk. Akik a fütyi és punci keresőszavakkal találtak ide, csalódottan távozhatnak. Mindössze annyi történt, hogy megnéztük, kinek sima az arca és kinek borostás/szakállas/bajuszos, (mondjuk kellett volna előre szólnom a férfiaknak, hogy ne borotválkozzanak meg olyan szépen). Hajakat és csattokat taperoltunk, na és volt egy kicsike kis fodros szoknya is. Továbbá meghallgattuk, hogy kinek vékony és kinek mély a hangja. Aztán volt teszt is, hogy tudja-e a János, hogy ki fiú ki lány, és tudta. A szagolgatás nem ment olyan jól, mert senki se pacsulizta eléggé tele magát. Majd ezt legközelebb. Most születésnapi ajándék gyártással töltöm még az időt, hogy az árnyszínház műsorára születésnapi mesét tűzhessünk. Szerdán lesz a Jancsi három éves! Na erről még lesz szó.

Még mindig emberek

2011-03-18T07:33:00.001-07:00

Mitagadás, elakadtam ezzel a nagy falat témával, kicsit a télvégi energia alultengés okán is. És most újra feltettem e kérdést a Jancsinak, hogy miről tanuljunk reménykedve abban, hogy mostmár végre az autókat vagy az erdő állatait választja, mert az olyan könnyű volna, de ő továbbra is kitartott az emberek mellett. Emiatt, mondjuk, nagyon büszke vagyok rá, észrevette, hogy az anyukája hót lusta, és megpróbálta elbliccelni az emberek témakört, de nem hagyta.
Szóval, gondoltam, szűkítsük a kört:
-Jancsi, mit akarsz tudni az emberekről? A testrészekről tanuljunk? vagy érzésekről, hogy szomorú, vidám? vagy hogy fiúk, lányok, gyerekek, felnőttek?
-Fiúk, lányok, gyerekek, felnőttek.
Teljesen jogos, ez a legérdekesebb! Csak én egyáltalán nem számítottam rá, hogy nehezített pályán kell majd egyszer elmagyaráznom , hogy mi a fiúk meg a lányok közti különbség. Most komolyan, mit csináljunk? Mutogassak neki képet fütyiről és punciról? Vagy tapogassunk? Az még jobb!
Mondjuk hangokat biztos fogok mutatni, női-férfi, baba-gyerek-felnőtt-öreg hangokat. De például ezt nem fogom tudni normálisan képekkel illusztrálni, mert annyira nem lát részletesen, mint amennyire kicsi a különbség valójában ezek között a csoportok között.
Vagy tanítsak neki nemi sztereotípiákat? Hát ezért vettem fel gender tanulmányok kurzust az egyetemen? De mindentől föggetlenül, a nemi sztereotípiák simán nem fedik a valóságot, és ezért sem fogom őket megtanítani.
Aztán itt még nincs vége, azt is el kell magyaráznom, hogy hogy lesz kisbabából kisgyerek és abból meg felnőtt. (Van valami Kispál szám, aminek ilyesmi a szövege, az melyik?) És ha szerencsém van még azt is elmondhatom, hogy hogy lesz a kisbaba.
Ez utóbbiakhoz két dolgot már kigondoltam, és ez a közelgő szülinapja miatt éppen aktuális is. Egy, hogy el akarom vele játszani a születést, és a hasban levést, valahogy szépen békésen, ahogy lennie kellett volna.
A másik meg egy mese arról, ahogy ő született, árnyszínház módra. De nem inkubátorok meg lélegeztetőgép lesznek a szereplők, hanem János a rettenthetetlen, aki átvág a rémek lakta rengeteg erdőn, kard, páncélzat és ló nélkül, majd némileg miszlikbe aprítva megérkezik az erdőn túli mezőre, ahol a két kismadár, akik kivezették az erdőből, ezerjófűvel összetapasztja (ezt elég sokat meséltem neki, főleg, amíg terhes voltam a Miskával). Ezzel párhuzamosan viszont csinálok neki egy könyvet a születésről és a felnövésről jó kontrasztosan és érthetően, olyat kicsit, mint a Sehány éves kislány csak nem lágy pasztelszínekkel.

Ezek a terveim, de kérlek titeket emberek, akiknek például van olyan gyereke, aki már feltette ezeket az arcpirító fiú lány, gyerek felnőtt kérdéseket, mondjátok, hány évesen kezdik el a gyerekek ezeket kérdezgetni, és miről jut az eszükbe, és ti például hogy magyarázátok el? És a ti gyerekeitek mondandójából például, mi derül ki, hogy nekik ez hogy van a fejükben? Nem arról van szó, hogy ötletem sincs és zavarban vagyok, csak szeretnék kicsit tájékozódni és összeszedni tippeket, mielőtt összehordok hetet havat. Vagy iszonyúan túlbonyolítom?

Hogyan csináljunk árnyszínházat, ha akarunk

2011-03-17T12:58:00.000-07:00

Kértétek, vagy nem kértétek, akinek nem inge, ne vegye magára. Leírom, hogy aki szeretne ilyet csinálni, megtehesse. Igazából az előző bejegyzést úgy terveztem, hogy beleszövöm a színházkészítés lépéseit is, de elragadott a szentimentális hév, és véletlenül elfelejtettem.
Szóval, Jutak biztos jobban el tudná mondani, de azért én is meg merem kockáztatni.
Kell egy pausz papír vagy valami hasonló homályosan fényáteresztő lap, lehet tejüveg is vagy plexi, az tartósabb. Ha papír, akkor ki kell jól feszíteni egy valamilyen keretre, ez lehet kartondobozból például. Hogy mekkora, az ízlés dolga.
Innentől kezdve pedig mindent, ami szerepelni fog a darabban fekete kartonból kell kivágni, (ahol világos részt akarunk, ott legyen lyuk, pl szemek vagy egy almafán az almák, ilyesmi).
Ha csak egy hátteret szeretnénk, akkor azt celluxszal vagy valami később leszedhetővel kell ráfixálni a vászonra, ha cserélhető díszletet akarunk, akkor minden különböző hátteret egy külön pauszpapírra vagy sütőpapírra kell ragasztani és ezt cakkumpakk kell ráragsztani a vászonra könnyen leszedhetően, és cserélgetni. Mi most úgy csináltuk, hogy egy hosszú sütőpapíron jöttek egymás után a helyszínek, és húzni lehetett, és mindig az aktuális színt odacelluxoztuk gyorsan.
A kivágdosott szereplőket és kellékeket pedig hátulról hurkapálcával vagy gallyakkal érdemes felszerelni, úgy hogy az merőleges legyen a szereplő síkjára (errőlvan kép az előző bejegyzésben), így aztán azt ennél fogva jól oda tudjuk nyomni a vászonhoz és mozgatni is könnyen tudjuk. (Ezt ragasztópisztollyal lehet a legstabilabban odaerősíteni, de kedves Celluxék ha van alternatív ötletetek azt kommentáljátok már ide, kérlek!) Extra tipp: Jutka csinált egy mozgatható kezű sünt is, úgy, hogy a karját jancsiszöggel szerelte rá külön, külön kis hurkapálcával a karon, hogy annál fogva mozogjon.

Aztán kell egy sötét szoba, kell egy lámpa, amivel az egész miskulanciát hátulról megvilágítjuk. Mi elég tákolmány módon oldottuk meg a színpad felinstallálását, két székkel megtámasztottuk a képkeretet, de majd szerelünk rá támasztékot. A bábmesterek pedig a színfalak mögött nyomkodják a vászonhoz a dolgokat és játsszák a mesét. (Minél jobban oda kell nyomódnia cuccoknak a vászonhoz, mert akkor látszanak jól.) Ezen kívül minden a határtalan fantáziátokra van bízva. Ez így érthető, vagy csak nekem, mert én a saját szememmel láttam, hogy készül?

De amúgy meg tök jó lenne egy jó nagy árnyszínházat készíteni, egy szép, jól kigondoltan megrendezett mesével, zenével meg minden, és előadást csinálni a bicebóca társaknak illetve minden kedves érdeklődőnek. Én nagyon benne lennék! Jutakka? Cellux? Bicebócák? Többiek?

Árnyszínház

2011-03-14T14:01:00.001-07:00

Hát az árnyszínházról csak a legnagyobb elragadtatás hangján tudok szólni. Az árnyszínház csodálatos volt!
Jó szokásomhoz híven, a Jancsit már egy napja hergeltem, hogy huhúú jön az árnyszínház, hű meg hűha, meg hű, de jó lesz, jaj de várjuk. Úgyhogy jaj de vártuk is. És akkor eljött a péntek délután, és betoppantak végre a csodakezű barátnőim, Jutka, Panni, Zita, és a nagybáttyak Maxi és Ricsi (nem az én nagybátyáim, a fiaimé) és nekiveselkedtünk az árnyszínház készítésnek. Először lementünk a pincébe kartondobozért, hogy majd az lesz a színház, de helyette egy cirádás képkerettel tértünk vissza, az lett a filmvászon kerete. Nem holmi doboz! Aranyozott képkeret! A pincénk olyan, mint egy tök jó padlás. Aztán ebbe a keretbe kellett befeszíteni a pauszpapírt, de már kitaláltuk, hogy a maradandóság és a minőség jegyében, vagy tejüveget vagy valami hományos plexit fogunk beletétetni legközelebbre.

Mindeközben kikérdeztem a Jancsit, hogy mit szeretne megtekinteni az árnyszínházban.
- Jancsi! Mit csináljunk meg neked a vetítésre, egy régi mesét vagy egy újat?
- Régit.
- Melyik mesét a Háromnyulakat, a Sün Balázst, az Gyémántfélkrajcárt vagy valami mást?
- A Sün Balázst.
Tényleg ez a kedvence, nem vitás. Bár a Vackort kifelejtettem, de azt majd a szülinapjára kap meglepetésből.
Úgyhogy gyorsan sorra vettük a helyszíneket, kellékeket, szereplőket.
(Erdőszéli tölgy töve, poros út, szomszéd tölgy, vándorbatyu, ásó, ház és kalyiba, éjre éj és napra nap, Sün Balázs, többi sünök.)
Valamiért eszembe jutott megkérdezni a Jancsit, hogy hogy menjen a Sün Balázs világgá gyalog vagy autóval, de kb. hülyének nézett, és mondta hogy gyalog, viszont a sün testvéreknél már arra szavazott, hogy babakocsin menjenek, úgyhogy az úgy is lett.
Aztán Jutkacsutka nekiállt pauszpapírt feszíteni és rajzolni, mi meg vágtunk.

Közben persze szórakoztatni kellett a fiúkat, de a Jancsi annyira várta, hogy mi fog történni, hogy teljesen felajzva kalimpált és vigyorgott, a Miska pedig szemlélődött, példás karkitámasztással.
Közben megmutattuk a Jancsinak számítógépen, hogy hogy néz ki egy ilyen árnyjáték, na erre teljesen kiakadt, mert azt hitte, hogy ennyi az egész, és ő ennél valami sokkal extrábbra számított (ezt empatikus feleletválasztós módszerrel derítettem ki, először azt hittem, hogy a zenétől ijedt meg, de nem, hanem csalódott volt, és emiatt én nagyon büszke vagyok rá, hogy ő ilyet is tud). Meg kellett nyugtatnom, hogy ez nem az, amire annyira vár, csak várjon tovább türelemmel.
Aztán a fiúkat aranyos tisztára sikáltuk, klakkot-frakkot vettek, kaptak kicsike kis csokornyakkendőt

(ezalatt a szorgos nézőtéri dolgozók a szobát színházteremmé alakították), majd átvettük a tiszteletjegyeket és elfoglaltuk helyeinket. A Miska rögtön közölte, hogy ő fütyül az egészre, adjak neki inkább enni, és háttal az előadásnak tejeszacskót zörgetett a nézőtéren, végig. János viszont ámult-bámult, vigyorgott, különösen a szereplők meghajlása és taps résznél, ez mondjuk már a Miskát is érdekelte. Az előadás varázslatos-csodálatos volt.

A Miska mikor már jóllakott meredten bámulta a színpadot, a Jancsi pedig, az est hátralevő részében, önkívületi állapotban lelkendezett, annyira boldog volt, hogy azt hiszem, zizegett körülötte a levegő. Boldog volt, hogy jöttek emberek és neki csináltak valamit, ami ráadásul ennyire szép volt, és ő is látta, mert megfelel minden szuperlátásfejlesztő kritériumnak, és ráadásul a kedvenc meséje... hát annyira örült, hogy a teljes elragadtatás hangján sóhajtozott álló este. Rengeteg mesét meg kell még így csinálni és időről időre előállni egy előadással. De semmiképp sem akarjuk elcsépelni, maradjon ez ilyen kis csoda, aminek ennyire lehet örülni. Köszönjük szépen nagyon, drága Jutakocska és drága többiek!

Idáig süllyedtem

2011-03-13T22:38:00.000-07:00

Ha a Miska tinédzser lesz, és majd reggel 5-kor jön haza valami sötét mulatóból, az biztos, hogy hétkor keltem, és megy ki füvet nyírni. Most reggel háromnegyed hétkor, amikor már másfél órája ébren vagyok MIATTA, máson sem jár az eszem csak a bosszún.

Pikk pakk

2011-03-09T11:51:00.000-08:00

Meg is volt a sérvműtét. Még ha nem lennénk harcedzettek, akkor is igazán semmiség lett volna, ráadásul, tekintettel arra, hogy régi kórházi törzsvendégek és tiszteletbeli rezidensek vagyunk, még ma haza is jöhettünk. A Miska hősiesen tűrte az étlen szomjan várakozást, csak addig volt kiakadva, amíg a műtősök el nem vitték, a műtőasztalon, a beszámolók alapján, már hangosan nevetgélt. Ezzel persze kivívta a helyiek szimpátiáját, mert nyilván,a többi gyerek, aki tudja, hogy miért van ott , az mind keserves arcot vág, csak az ilyen kis oktalan csecsemők viháncolnak egy műtőben. De amúgyis, a Miska iszonyú bájos kis pofa, és ezt nem csak én, a szülőanyja, gondolom így, tehát igaz. És hősies és bátor, amit a Jancsitól örökölt.

Ezalatt a Jancsi dupla nagyanyai felügyelet alatt állt, Dévény tornára ment, majd idehaza megtanult segítséggel jobbra fordulni, ami azért nagy szám, mert eddig csak balra volt hajlandó, a másik iránytól sírnia kellett mindig.
Továbbá eljött meglátogatni minket kórház kapujáig, aztán víg cuppogások közepette haza babakocsikázott a szikrázó napfényben, és semmi köze nem volt az egész kórház ügyhöz, azon kívül, hogy meglátogatta a rokonait, hozott nekik narancslevet és egy csokor virágot, aztán jól hazament a dolgára. És ez csodálatos.
Most, hogy mindjárt három éves , átbillent a mérleg, és életében már többet volt itthon, mint kórházban!

Most pedig, hogy itt a tavasz ígérete, felélesztem lelanyhadt lelkesedésemet és újra belecsapunk a tematikus okosodásba, mert mostanában inkább csak tornáztunk az egyszerűség kedvéért. Mindenesetre pénteken árnyszínház érkezik az otthonunkba, amit nem tudom, hogy kell lefényképezni, de meg fogom próbálni.

Valóra válik egy álmom

2011-03-04T13:00:00.000-08:00

Amikor a Jancsival már a koraszülött intenzíves és egyéb intenzívosztályos idők után, még jó három hónapot a sima csecsemő osztály kivételezett magánszobájában tölthettünk, nagyon sok sima anyukát láttam ott a sima kis hörghurutos vagy hasmenéses kisbabájával.

Na akkor a vágyaim és álmaim odáig terjedtek, hogy bárcsak én is egy, a sima gyerekével fel-alá sétálgató anyuka lehetnék, ott kint a kórházfolyosón, nem pedig egy bonyolult anyuka a magánlakosztályban az oxigénre és egyéb csövekre kötött kisfiával, aki (nem a kisfiú, én) lehetőleg próbál inkább senkivel sem beszélgetni, mert túl bonyoult. És, láss csodát, a jövő héten valóra válhat ez az álmom! Kórházba megyünk a Miskával sérvműtétre (ugyanoda). Ott mehetek majd vele fel-alá a folyosón, és beszélgethetek a többi anyukával arról, hogy hány kiló, és jaj bekakilt, és hogy hasról hátra fordul-e már meg minden ilyesmi hülye kismamás téma. Persze mostmár egyáltalán nem ez az álmom, de azért nagyon köszönöm, hogy teljesülhet. Biztos jól érezzük majd magunkat, szem előtt tartva, hogy volt nekünk már ott mennyivel rosszabb is. Mondjuk, a Miskát ez nem fogja vigasztalni, de őt majd én fogom.

Ufóka és Jetike

2011-02-28T13:11:00.001-08:00

Ufó és Jeti mintás tapétánk lett. Nagyon szép! Remélem, a Jancsi nem kap frászt, ha éjjel felriad és meglátja őket az ágya felett, remélem, rájön hogy az csak ő meg az öccse. Nagyon büszke vagyok a szép formájú kisfiaimra, fel is teszem őket a netre.

amúgy meg ...

2011-02-23T13:31:00.000-08:00

... kicsit most nem témák köré szerveződve éltük a napjainkat, tornázunk sokat, képeket nézünk, olvasó programot csinálunk a Jancsival (lásd Doman módszer), végignéztünk egy költözködést -ezeket még a házas téma jegyében, orrot szívunk a porszívóval, esténként meg vetítünk és fényket nézünk a fiúcskákkal, ha kegyetlen akarok lenni, akkor a hasonfekvős kislejtőn, ha nem, akkor hanyattfekve a házikóban. Meg hát zenét hallgatunk. A Jancsi zenerajongása tetőfokára hágott! Mostanában mindegy is neki, hogy Szakcsi Lakatos Béla zongorázik, a 60-as évek gyerekdalai szólnak (köszi Vera!) vagy én gitározom egy négyhúros fröccsöntött műanyag gitáron, égig kapkodja lábait és hangosakat sóhajt örömében, úgy táncol. Bezzeg a Miskának nem mindegy, ő csak akkor táncol, ha én gitározom a fent említett hangszeremen, nyilván mert az sokkal jobb. Én pedig két hete nem tudom kiverni a fejemből, hogy "úgy szeretnék egy bozontos kiskutyát".
Az emberekről csak annyira volt szó, amennyire szokott. Még nem csaptunk bele a közepébe, de azért teszek utalásokat.
A körberajzolásnál akadtam el, túl nagy a Jancsi körberajzolva, nem is látja egészben a saját körvonalait. De már érkezik a fekete öntapadós papír, amiből árnyképet fogunk ragasztani a falra, az majd jó kontrasztos lesz. Aztán itt van Gryllus Vilmos Maszkabál című albuma, melyet a drága Zsófitól kaptunk, itt köszönöm meg neki, mert nagyon tetszik nekem is meg a Jancsinak is, (a Miska továbbra is csak értem és a gitáromért rajong). Na, szóval ezen a Maszkabálon mindenféle figurákról szó esik, kalózról, hóemberről, ősemberről, tündérről, boszorkányról, satöbbi. Úgyhogy zenei keretnek tökéletes a projektünkhöz. Különben meg ajánlom minden gyerekeknek! Tök jó! Amúgy Gryllus Vilmos nem a nagybátyám...
Hát így vagyunk, meg továbbra is igen kialvatlanul, ahányan csak vagyunk, de majd biztos elmúlik, kivéve, hogy amikor meg intézményesítve lesznek a gyermekeink, akkor meg azért kell majd korán kelni. kb 18 év múlva alhatok majd egy jót, ha jól számolom...

+szerelem - megszerelem

2011-02-23T13:30:00.000-08:00

Lusta blogger, ámde végre, háromnegyed órára, alkotó és Celluxlány lettem újra, íme, hogy miről beszélek:

Cellux csoport: ...+szerelem – kiállítás megnyitó
ROHAM Kávézó 20:00
A csoport tagjai a számukra fontosnak vélt értékek bemutatására tesznek kísérletet, egy közös vezérfonalat követve. A kiállított anyag minden darabja a szerelem kérdéseire reflektál – ki-ki a maga sajátos módján értelmezve e fogalmat. Apropót kívánnak adni egy-egy gondolat megvitatására, annak reményében, hogy a közönség sorai között emberükre találnak és lehetőség adódik majd egy építő jellegű továbbgondolkodásra.
Kiállítók: Dani Boglárka, Dani Gitta, Élő Fruzsina, Kismarty-Lechner Zita, Lőrincz Réka, Pais Panni, Virágh Nelli, Vörös Judit
www.celluxcsoport.hu

Itt alább látható az én művem, melynek középpontjában egy kis toldozott foldozott, fabábú kisfiú látható, akit ha megszerelünk, akkor majd igazi kisfiú lesz, aki fut, szalad és zongorál (nem mintha most nem lenne igazi, csak a Pinocchioval vontam párhuzamot, kalandok, nehézségek, ilyesmi)... + hát szerelem az egész úgy ahogy van - magyarázza a szobrásznő legújabb alkotását

Készül egy könyv

2011-02-17T13:27:00.000-08:00

Orsi és Lili kollégáink szeretnének segítséget kérni fotók formájában itt.

Orsi egy könyvet készít, ehhez kellenének neki olyan fotók állatokról, melyeket maga a készítő ajánl fel, és nem jogvédettek meg ilyesmi. Szerintem ez egy tök jó ötlet, én például még nem találtam olyan állatos könyvet, amiben jól kivehető képek vannak, és egy gyengénlátó kisgyerek is el tudja különíteni a sünt az avartól. Aki tud segíteni, velük vegye fel a kapcsolatot: liliputto@hotmail.hu

Antropológus,...

2011-02-15T21:38:00.000-08:00

...az akar lenni a Jancsi. Az emberek témát választotta. A Facebookon (barátocskáim, a facebook helyett majd írjatok inkább itt, hogy egyben lássuk az egészet, szép csokorban), és az ehelyt felsorolt ötletek közül ez lesz a következő, de a többi ötlet sem fog kárba veszni, mert előbb utóbb minden sorra kerül. Állatok, hó, sport, labdák, ételek, növények, közlekedés minden lesz. Autók és hangszerek is, csak ezekről már korábban tanultunk, úgyhogy ezeket majd valamivel bővítve fogom megint tálalni neki. És köszönjük az ötletelést!!! Príma jó kis tematika állt össze a következő trimeszterre. És szuperek a praktikus ötletek is, nagyon rámférnek, mert nem vág az eszem eléggé. Még jöhetnek témák, mert az mindig fog kelleni!

Amúgy meg kicsit tanácstalan vagyok, mert ez így túl sokrétű, hogy emberek. Még nem tudom honnan közelítsük a témát... fiúk, lányok, emberi test, öregek, ifjak, gyerekek, babák, öltözködés, fívérek, nővérek, ükanya, indiánok, franciák, (de ez már föld-meg néprajzi ismereteket is kíván) szóval ágas bogas a téma, segítsetek, kérlek rendszerezni. Eleve, hogy magyarázzam el azt, hogy ember? Addig sikerült eljutnom, hogy felsoroltam neki, hogy ki mindenki ember akit ismer, és aztán felsoroltam három kutyát ellenpontként, hogy látod, ők például kutyák, nem pedig emberek, érted már. De ez így egy kicsit gyenge lábakon áll.

Nekem most például az jutott az eszembe hogy körbe fogom rajzolni őt is meg a Miskát is. Aztán nézgetjük, meg orrot rajzolunk és kisnadrágot rá. Írjatok sokmindent, nagyon álmos vagyok még mindig, álmos és tompa gondolkodású.

Kőműveske pályát módosítana

2011-02-13T12:43:00.000-08:00

Építettünk a sóliszt téglákból, csak hát lassan megy a munka, elfáradunk, megunjuk, sörözünk, elfogy a tégla, amit rakunk estig, leomlik reggelre... nem tudom, kész leszünk-e valaha, de a malter, a tégla, a kőmíves és a falat felhúzni szavak és kifejezések bővítik ezentúl a kőműves uraság szókincsét. És elég ügyesen fog már meg téglákat, csak nem szereti ha malteros lesz a keze. Én meg, ha a haja. A maltert amúgy gipszből és lisztből kevertem, bizonyos helyeken köt, mint a beton, máshol meg olyan, mintha pelikán ragasztóval próbáltam volna köveket összeragasztani. Szóval nem tudom bátran ajánlani ezt a kötőanyagot egy kismalacnak sem.

Látjátok, milyen gyorsan építi? Suhan a keze, le se lehetett fényképezni normálisan. Élvezte különben, tetszett neki, hogy falat épít, láttam az arcán, és mondta is.

De mostmár eluntuk a házasdit, jöjjön valami új, csak még nem tudom, hogy mi. Mi legyen, szerintetek? A Jancsi fog választani, de a válaszlehetőségeket mi manipuláljuk. Olyat szeretnék, ami mindennapi téma, lehet róla valami fogalma már, de még nem elég alapos, és amit még most, télen jól fel tudunk dolgozni, a virágok (kivéve hóvirág) mókusok, napernyők témaköröket a meleg évszakra tartogatom.
Hó és hegyek majd eggyel később lesz, mert lehet, hogy akkor megyünk valóban hó és hegyek közé. Március végén pedig születésnapja is lesz, a harmadik, már most el kell kezdeni terveket szőni, hogy a sztárvendégek időben iktatni tudjanak minket a határidőnaplójukba.
Ezeken gondolkozzunk! A blog ezennel visszanyeri interaktív mivoltát.

Álmos vagyok, csak ennyi

2011-02-13T00:29:00.000-08:00

Eltűnésünk oka az a kis négyhónapos, aki miatt szinte minden nap fél hatkor kelek , és ez olyan hatással van a szellemi teljesítményemre, melyet nem merek megosztani a világhálón. Még a Jancsival is üveges tekinetttel játszom. Ma viszont, negyed nyolcig hagyott aludni, mert vasárnap van, és azt azért ő is tudja, hogy ilyenkor mindenki sokáig ágyban marad. Lehet hogy fogok is írni később, most, hogy így kialudtam magam.

Tanulságok, nyelvtanulás, űrlények

2011-02-07T12:21:00.000-08:00

Ezt a csudálatos tavaszi napot a nagyszülői ház kívülről való körbetapogatásának szenteltük. Volt kutyaház is, de azt nem találtam Jancsi-konformnak tisztaságügyileg, így arra csak mosolyogtunk.

Tök érdekes látni, hogy tényleg mennyire motíválja, hogy valamiről még többet megtudhat, ami érdekli, és amiről kapizsgálja, hogy micsoda. Ezt úgy értem, hogy ha valamiről sok szó esik, arról nyilván kialakul valamiféle képe, és látszik rajta, hogy ha ezt a képet még tovább árnyaljuk neki, akkor borzasztóan hálás, és sokkal lelkesebben figyel, és fedez fel. Például hajlandó az örökmozgó, folyton fejet vakargató kezével megtapogatni az adott érdekes dolgot aránylag alaposan. Ha csak úgy a kezébe nyomok valamit, hogy fogd meg, de érdekes, az sokkal kevésbé érdekli, mint ha keretbe van ágyazva. Úgyhogy e téren visszaigazolódni látom ezt a témásdit. A tornáknál nem annyira izgatta, hogy házakról dumálunk-e közben, azt inkább azért csinálja, mert élvezi, hogy hősies és sportos, és a "na még három fekvőtámaszt, ezaz hű de ügyes vagy!" is épp eléggé motiválja. Szeret tornázni, élvezi, hogy mozog és olyanokat csinálunk, amiket egyedül nem tud, ez pont elég öröm neki, sokat vigyorog torna közben, elég büszkén, ez engem meggyőzött.

Tehát a lényeg, hogy szemléltetni kell, tárgyakkal, képekkel és élményekkel, ahol lehetséges, a tornát csak ott fogom bevenni, ahol a mozgás által érthetőbb lesz valami. Nem akarok erőltetett lenni, azt ő rögtön tudja, ha az vagyok, és sürgős fejvakarhatnékja támad.

Kíváncsi vagyok, hogy most mi lehet a fejében a házakról. Látott képeket, van kis kuckóháza, keresztül-kasul körbetapogattuk a házat, és tanultunk benne, és körülötte tájékozódni.
Az építés kis téglákból, a gépek és szerszámok, az állatok házai, még hátra vannak. Úgyhogy ez a hét még házas lesz, bárhogy is unjátok már.

Amiben amúgy a leginkább hiszek, hogy folyamatosan beszélni kell hozzá. Emlékeim szerint mindig is magyaráztam neki, hogy mi történik, és miért, mi micsoda, mi hogy néz ki, meg mindent. És közben érték az élmények... vagy nem...
Logikusan a nyelvtanulás valahogy úgy zajlik, hogy halljuk a szavakat, közben tapasztaljuk minden érzékszervünkkel a világot, aztán összeáll a kép. De ha az embernek sérülnek bizonyos érzékelői, ez az egész mechanizmus is sérül. Például tegyük fel, űrlények ejtenek fogjul, letakarják az egyik szemem, a másikra meg 12 dioptriás szemüveget adnak, nem tudok járkálni, így ők cipelnek mindenhová a bolygójukon, és közben a saját krikszkraksz nyelvükön beszélnének hozzám és egymáshoz. Vajon 2 és fél, így eltöltött év után mennyire érteném meg, hogy mit beszélnek, és hogy hol a fenében vagyok egyáltalán.
Erre elég kíváncsi lennék, mindazonáltal egyáltalán nem akarom kipróbálni, ráadásul nem is hiszem, hogy a nyelvtanulás és a világ megtanulása pusztán ennyi lenne.
Volt egy pont, amikor rájöttem, hogy a Jancsi érti, amit mondok neki, és sokkal bonyolultabb dolgokat ért és tud, mint azt feltételezném ez alapján, az "elraboltak az ufók" elv alapján. Aztán itt van Helen Keller, a süket-néma-vak lány, aki egyetemet végzett, és olyan szavakat használt, hogy például női egyenjogúság. Pedig az ufós elv alapján, én maximum azt tudom megérteni, hogy azt hogy, mondjuk alma, meg lehet tanítani, de bizonyos elvont és túl nagy dolgokat nem. De ez hülyeség, mert meg lehet. Azt mondjuk egyáltalán nem értem, hogy hogyan, de meg lehet.
Hát emiatt hiszek abban, hogy ha beszélek hozzá, az célravezető, mert sokkal többet ért, mint azt hinné a kockafejű ember. Nem beszélve arról, hogy ő nem olyan földhöz ragadt, mint én, és van egy csomó olyan antennája és radarja, amit mi még csak elképzelni se tudunk. Lehet, hogy én meg ezen a nyelven tanulok most úgy, hogy észre se veszem. Ez elég izgalmas. Alig várom, hogy a világ ilyen jellegű rejtélyeiről fellibenjen előttem a fátyol.

Ezzel együtt fontosnak tartom a dolgok földhözragadt módon történő elmagyarázását is, úgyhogy nem szüntetem meg a blogot.

Kutyák és vendégek

2011-02-05T13:44:00.000-08:00

Ma délelőtt, tekintettel a tavasz fuvallatára, a Jancsival újra felfedeztük a kertet, házfalat, kerítést, és kertkaput tapogattunk, és megismerkedtünk a sufnival.

A nap fenmaradó részében pedig ember és kutyavendégeket fogadtunk.

Már napok óta harangoztam a Jancsinak, hogy jön hozzá egy kutya vendégségbe, amit mindig kerekre nyílt szemekkel, és ezt követő széles vigyorral fogadott. Van egy ilyen stratégiám, hogyha azt akarom, hogy valami érdekelje, akkor szinte már túlzó lelkesedéssel beszélek elég sokat az adott dologról. Ez általában beválik. És mivel van egy olyan képzetem, és halvány emlékem, hogy a gyerekek imádják az összes állatot, bármilyen állatot látok, nagy örömmel értesítem róla a Jancsit, és próbálom megmutatni neki az illető élőlényt. Ezzel együtt, reménykedem benne, hogy ha már képes lesz rá, nem hoz haza mindenféle rágcsálókat és csúszómászókat és pláne nem madarakat. Én az állatokat inkább csak nézni szeretem, tisztes távolságból, elmúltak azok az idők, amikor boldogan eljátszottam egy marék gilisztával. De nézni tényleg szeretem őket.

Na de a kutyavendég az más, annak örültünk. Egy nagyon nagy, barna, édes pofájú, ámde gladiátorkutya tette nálunk tiszteletét. Gladiátor, de valójában jámbor. A Jancsi még sose simogatott meg semmilyen állatot ezelőtt, mert a kanülje és a hányattatott múltja miatt voltak ilyen tisztaságügyi paráink. A saját kutyánk túl loncsos és rámorranós, így vele se nagyon érintkezett, aztán ez így maradt. Na de ma! Megsimogatott egy igazi kutyát, megfogta a fülét, megfogta a lábát, megfogta a nedves orrát - ez utóbbi testrészt nem szerette. (A képek vagy bénák lettek vagy homályosak, vagy személyiségi jogokat sérthetnek, maradt ez a kettő, ami szintén homályos, de hát sötét volt, kutya és gyerek szemébe pedig nem vakuzhatunk jó lelkiismerettel.)

A Jancsi egy darabig kifejezetten lelkes volt, aztán szerintem elege lett belőlem, ahogy indokolatanul nagy feneket kerítve az ügynek, lelkendezem, és visszavonult a fejvakargatásba. Először még azt válaszolta a kérdésemre, hogy szeretné, ha máskor is jönne hozzá vendégségbe a kutya, és játszani is szeretne vele, de amikor később megint megkérdeztem, azt mondta, hogy ne jöjjön, nem érdekli. Szerintem az agyára mentem a nyaggatózásommal. Ebből igyekszem okulni. De legalább azt nem mondtam, hogy vau vau. Mindegy, láttam , amit láttam, igenis nagyon érdekelte a kutya, fog még jönni, majd ha nem tetszik neki, az akkor már visszafogott magatartásom ellenére se, akkor újragondoljuk az ügyet.

Volt babavendégünk is, az igen kedves és barátságos Lujzi, aki mindkét fiút szépen megsimogatta, akárhányszor elnégykézlábalt mellettük. Aztán játszottak is, a Jancsival telefont adtak-vettek egymás kezéből, a Miskával meg vigyorogtak egymásra.

És ebédrejövős vendégeink is voltak, úgyhogy végre nem csak egy kartondoboz tövében gimnasztikáztam egész nap, kartonlapokon képeket és szavakat mutogatva, hanem kuszkuszt főztem, mint a sima asszonyok.

Egyik vendégünket pedig távoztakor megharapta a mi, egyáltalán nem gladiátor, ámde rendkívül neveletlen kutyánk. Ezúton is jobbulást kívánunk, és nagyon sajnáljuk! Nem véletlenül nem őt simogattatjuk a gyerekeinkkel, hanem a vendég kutyákat.

Mondayhouse, Tuesdayhouse

2011-02-01T06:59:00.000-08:00

A tegnapi és a mai nap házzal kapcsolatos fő feladata a téglapakolás és szállítás volt. János a következőt gyakorolta: elveszem kőművestársamtól a téglát, egyik kezemből a másik kezembe teszem majd továbbadom (icike picike téglát képzeljetek el). A végére egészen fellelkesült, majd a korábban már dokumentált módon átszállította folyóparti telkére a rakományt.

Játszottunk továbbá Sün Balázsost, tudjátok, amikor a hat testvér (Aladár, Piroska, Adorján, Dorottya, Demeter és Tihamér) kitúrják frissen épült házából a legkisebb Sün Balázst. Ez a mese a legnagyobb kedvence, de most azt hiszem, igazán értelmet nyert számára, hogy miről szól. Eljátszottuk, hét darab sün híján, hat darab plüssállattal és egy fő Jancsival ezt a kitúrósdit. Közben alattomosan beépítettem a játékba a forgás gyakorlását, amit Sün János tekintettel arra, hogy viccesnek találta, hogy őt most Elmó, Plüsskutya a többiek kilökik a küszöbre, kivételesen jól tűrt. Aztán "Ejnye! - mondta fejvakarva", s mit tehetett megnőtt.

Akkor most ugyanez képregényben:

Közben nézegetünk képeket házakról, tapogatunk valódi téglát, csempét és homokot, valamint szakirodalmat olvasunk. Meg még lesznek dolgok, de majd mindent a maga idejében.

És még valami fontos:

Wikkendház

2011-01-31T13:38:00.000-08:00

Na, elkezdődött az építkezés, semmi időm nincs írni, csak kerülgetem a malteros vödröket álló nap.

Kérdeztem a Jancsit, hogy hol szeretne házat. Víz mellett a hegyekben óhajtott egy palotát. Szombaton itt is járt egy nőkből álló kőművesbrigád, és felhúztak egy házat a Jancsinak meg a Miskának dobozokból. Kemény munkájukért cserébe a saját maguk által hozott süteményt szolgáltam fel nekik uzsonnára.

Köszönjük! Köszönjük, Imola, Panni, Rebeka, Zsófinak!!! A fiúk imádnak a kunyhójukban tartózkodni azóta is, minden hétvégét ott töltenek.

A Jancsi feladata az volt, hogy a gördeszkáján elszállítsa az építőanyagot az építési területre.

Ezt körülbelül nulla lelkesedéssel meg is tette, aztán míg a munkások építkeztek, végképp kiakadt, mert a Zsófi fuvolaszóval próbálta még szebbé tenni az eseményt, aminek én nagyon örültem,de a Jancsi két taktus után sírvafakadt. A végén még nem lesz zenész, hiába is igyekszem.

Meg nem bírta elviselni az építkezéssel járó felfordulást. Ez tulajdonképpen igen megnyugtató, normális reakció. Beázik a tető, kopognak a kalapácsok, üt az ütvefúró, káromkodnak a culágerek, kinek kell ez?

Azért közben megtanulta, hogy mi az ablak és mi a tető papírháznyi méretekben.

Na de mikor felépült a ház, nagy lett ám a boldogság, János vidáman beköltözött és élvezte a háza falára rendezett vetítést, majd befogadta a tücsköt télire, aki végigaludta az egész építkezési szezont.

Fogták egymás kezét a sötétben. (Erről nem sikerült képet csinálni).

És ezzel koránt sincs vége a házas kalandoknak, csak mivel most először próbáltam szöveget és képet is feltenni ide, rengeteget bénáztam, csúnyábbnál csúnyábbra tördeltem, ahelyett amit akartam, ezzel ment el egy csomó időm. Így a többi kép és kaland majd jön holnap.

A Miska

2011-01-27T14:00:00.000-08:00

A Miska, hát neki még a hasamban megmondtam, hogy elő ne merjen jönni hamarabb, ha jót akar (nála már gondoltam az ilyesmire), úgyhogy bentmaradt. Az ő élettörténete hála a jó égnek egyelőre tök unalmas és hétköznapi. Megszületett, hazajött, éldegél köztünk boldogan. Nagyon jó, hogy ő van. Először is mert jó, hogy van, és pont, mert ő a Miska! Másodszor mert sok jó dolgot hozott magával: ő egy kapocs a sima emberek világához, ő egy csodálatos terhesség és születés, aminek köszönhetően már nem megyek át az utca túlodalára, ha terhes nőt vagy kisbabát látok, és hát végül, de nagyon nem utolsó sorban, ő a Jancsi testvére, akivel vállt vállnak vetnek majd az életben.

A Jancsi már most nagyon megszerette a Miskát, odafordul hozzá, tapogatja, mostmár olyan óvatosan, amit simogatásnak lehet nevezni, valamint rengeteget nevetgél a Miska vicces beszólásain. A Miska pedig sok jó viccet mond, aranyoskodik, és maximális figyelmet követel. Egyáltalán nem könnyíti meg a Jancsi órarendjének betartását, de nem is ez a feladata, majd hülye lenne. Szerintem jól csinálja, nem hagyhatja, hogy a háttérbe szoruljon, és ez rendjén is van így. Édes kis pofa!

Helyzetjelentés meg a szokásos sok köszönöm

2011-01-27T13:18:00.000-08:00

Gyűlnek már a házas dolgok. Megjött az első szállítmány sóliszt tégla, Imola vályogvetette őket. Az egyik legnagyobb köszönet illeti őt! Van kivágható látásfejlesztő házunk Vikitől, sok munkagépes képünk Judittól, és rengeteg házas és bútoros Katitól, plusz háztartási hangok, plusz versek és mondókák. Hálásan köszönjük a fájl feltöltéssel töltött órákat! Kaptunk Verától zenéket, ezeknek nincs köze a házakhoz, de az nem baj, tegnap elég nagyot táncoltak rá a fiúk, köszönjük! És köszönjük a linkeket és az ötleteket is mindenkinek, akiket nem is tudok felsorolni név szerint. Ja és köszönjük a hó és hegyek témakörben készített videót Uliczki S.-nek, melyet mindenképp fel fogunk használni még e télen.

Cellux múltamra és jövőmre való tekintettel az 'inkább készítsük el ebből-abból, mint vegyük meg' megoldásokat választottam, így a fényűző kínai játékok helyett kartondobozból, sólisztből és sima extrudált kukorica kukacokból lesznek a kismalacok házának falai. Farkas el nem fújja! A rengeteg kép kinyomtatása felett remélem szemet húny a Földbolygó. Majd tavasszal rendezünk kertész zsúrt, faültető pikniket vagy valami ilyesmit, hogy jóvátegyük. Szóval hellyel-közel egyben a pakk, szombaton már építkezni fogunk.

A Jancsi sztori

2011-01-24T12:53:00.000-08:00

Írok azért valamit a Jancsi múltjáról is, így kicsit teljesebb lesz a kép. Egyáltalán nem szívesen elevenítem fel a kezdeteket, azért írom csak le, mert amikor én voltam abban a helyzetben, hogy kősziklával a gyomromban kapartam az inkubátor falát, és emésztgettem az orvosoktól hallottakat, esténként folyton csodatörténeteket kerestem a neten koraszülöttekről, melyek azt bizonyították, hogy van remény. (Egyesszámban beszélek, mert Olinak tök más volt a túlélési stratégiája.)

Mondjuk a miénk részben csodatörténet, részben olyan, amivel az orvosok ijesztgetni szokták a frissen koraszülteket, hogy rossz esetben még ez is lehet. De már rég rájöttünk, hogy nem a zárójelentésekbe írt borzalmas orvosi szöveg szerint kell értékelni, hogy micsoda kisfiunk van, hanem rá kell nézni arra a vigyorgó fejére és kész. Ígytehát remélem, hogy csodálatos rémtörténetünkből erőt tud meríteni, akinek épp szüksége van rá.

A Jancsi egy borzalmas rémes tavaszi vasárnap hajnalban született, bátran állíthatom, hogy életem legborzalmasabb napja volt. 24 hetes és 5 napos terhes voltam, ő pedig 730 gramm. Mint utóbb megtudtam, (akkor nem figyeltem oda) azzal hogy ő ennyi idős volt, és tüdőérlelő injekcióra sem volt idő, mintegy 5% esélye volt az egyáltalán túlélésre. Jött is csőstül kb. az összes koraszülött szövődmény. Ezeket semmi kedvem részletezni, csak sorolom: a legnagyobb fokú agyvérzés, ami a skálán létezik, ennek folyományaként agyvíz elvezetési zavarok, ennek következtében shunt (de csak jóval később, eddig 3 shuntműtétje volt, reméljük, több nem is lesz), NEC, azaz bélperforáció, hashártyagyulladással, ez 2 műtéttel végződött, de közben több rettegést okozott, mint amennyi gond végül lett belőle, ezt elég jól megúszta. A Botallo vezeték nem zárult, ezért szintén megműtötték (az valami szív ügy, a magzati és a kinti keringés eltérései miatti gebasz). Mindeközben folyamatos lélegeztetés lélegeztetőgéppel, ami borzasztó rosszat tesz a tüdőnek ( 7 hónapig volt lélgeztetőépen, az nagyon nagyon sok), alig volt aki el tudta képzelni, hogy valaha lekerül a gépről, de lekerült, utána még jó másfél évig oxigént kapott, itthon is, de nyár óta már az se kell neki, már csak a tracheostomája van meg, ami remélhetőleg, előbb utóbb szintén csak rossz emlék lesz. És akkor a légzés témakört is kipipálhatjuk. A szemei sem úszták meg, az egyikről részben levált a retina, a másikat lézerezték. Kapott mindenféle fertőzéseket, nem számoltuk, rengeteget és sokszor súlyosakat. Tényleg egy lyukas petákot nem adtak volna sokszor az életéért. Egy héttel az első szülinapja előtt jött haza először a kórházból. Aztán rá 3 hónapra még 3 és fél hónapot kórházban voltunk, akkor már én is vele mentem. 2009 októberben jött haza, ekkor kapta meg végre a végleges shunjét, ami az agyvíz elvezetést biztosítja azoknak, akiknek ez pl egy agyvérzés következtében magától nem működik. Amíg ez nincs rendezve addig különféle átmeneti megoldások vannak, amik tök fertőzésveszélyesek és egyáltalán nem jelentnek stabil állapotot.

Nem akarok bulvársokkolni, de hát ez volt, ez a Jancsi kis rovott múltja. Eleinte nem is értettük, hogy miért pont a Jancsi az, az összes koragyerek közül, aki a legtöbb slamasztikába keveredik, és hogy miért vagyunk ilyen szerencsétlenek. Aztán rájöttünk, hogy azért mert ő olyan helyzeteket élt túl, amit papírformaszerint nem kellett volna neki, aztán ezektől nyilván legyengült, és a következő fa is pont rá tudott esni, és így tovább. Úgyhogy inkább büszkék vagyunk rá, tök nagy csoda hogy él, hát még hogy ennyit vigyorog. És tudom, hogy vannak 430 grammosan született gyerekek, akiknek kutya baja, de ők rohadt nagy mázlisták. Ebben semmi logika, és igazságosság nincs. Valaki megússza valaki nem. Ezen az ember agyal egy darabig, aztán rájön, hogy felesleges. Alapszabályok, hogy tilos hasonlítgatni, illetve attól rettegni, hogy mi lesz. A mindennapokat kell csinálni. Először túlélni napról napra, aztán tenni a tőlünk telhető legjobbat, legtöbbet napról napra, és örülni minden megtett milliméternek. Iszonyú nagy boldogság tud lenni még 5 perc lélegeztetőgép nékül, ami elég bizarrul hangzik, de így van. Amikor életben először lekerült a gépről, épp valami huszáros menetelős őrület volt a Felvonulási téren, a kórház mellett, akkor nekünk teljesen úgy tűnt, hogy mindenki őt ünnepli, annyira boldogok voltunk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy még úgy sem egymerő keserv az élet, hogy a kisfiad egy dobozban fekszik sípoló gépek közt. Ez roppant tanulságos dolog egyébként.

A kórházban töltött idő alatt a Jancsi csövek között feküdt, rengeteget aludt, ha az ember nem nézte őt egész nap árgus szemekkel, túl sok rakciót nem láthatott tőle. Az első pillanattól kezdve beszéltünk, meséltünk, szavaltunk és énekeltünk neki, később vastag kötetekkel járultunk az inkubátorához, és volt kis mp3 lejátszója, melyen én daloltam neki, Oli meg mesélte a sárkányölő Jánosos meséket, és Mozart is rajta volt a kis playlistjén. Közben minduntalan az orvosok és nővérek fülét rágtam, hogy adják már a kezembe, ez 7 hetesen történt meg először, de aztán rendszert csináltunk belőle. Hát én abban biztos vagyok, hogy pl. ezek miatt élte túl azt a sok szarságot. Meg mert szuperhős. És persze nyílván az orvosok és nővérek erőfeszítéseinek és felénk való jószándékának köszönhetően is. Sok csodálatos ember kezei között volt a Jancsi, még ha olykor annyi rosszat is voltak kénytelenek mondani rá. Ilyenkor nem annyira figyeltünk. De a többit köszönjük itt is ezúton is, mindig is!

7 hónapos korától Dévény terapeutát fogadtunk mellé a kórházba, és ilyen olyan lámpákkal próbáltuk a vizuális érdeklődését felkelteni. Ez volt a korai fejlesztése. Kicsit türelmetlenül vártam már, hogy mikor lehet normálisan nekiugrani, mert azt azért tudni lehetett, hogy minden téren fejlesztésre lesz szüksége, a hülye idő meg csak telt, mi meg a kórházban senyvedtünk haszonos időtöltés helyett. Nem mintha gyógyulni nem volna hasznos, de hát én türelmetlen típus vagyok. Biztos ezzel akarta nekem a türelem leckéjét megtanítani a magasságos jóég.

Egy éves elmúlt a János, mikor először mosolygott, és reagált egyértelműen arra, hogy beszélünk hozzá, addig is láttuk, hogy figyel, de ezt már más is láthatta, nem csak a szerető szülői szemek. Azóta szerencsére egyfolytában vigyorog, és szakadatlanul elvárja, hogy beszéljünk hozzá, de legalábbis adjunk ki valami hangot, amin nevetgélhet. Ez volt az első kapcsa felénk és a külvilág felé, és szerintem ez is marad a legfontosabb, a hangok. Lehetne mondjuk zongorista, én annak örülnék a legjobban, de majd eldönti.

Az elmúlt egy év pedig a fejlesztések útvesztőjében való bolyongás, illetve a boldogságos összeszokás és ismerkedés jegyében telt. A fejlesztésekről majd írok, de ez most épp elég hosszú lett.

Az elfoglalt anya kollektív köszönetet mond

2011-01-22T13:18:00.000-08:00

Na hát ez szuper! Éppen így képzeltem! Szeretlek titeket ismert és ismeretlen emberek!

Most egy pár sor szabadkozás következik:

Annyi mindent írtatok kommentek és e-mailek formájában, hogy titkárnőt kéne fogadnom, hogy mindenre olyan illőn reagáljak, mint, ahogy a kommentek és levelek írói megérdemelnék. De ez sajnos nem fog menni, mert napjaim Jancsi húzás-vonás-okosítással, és Miska szoptatás-pelenkázás-dögönyözéssel telnek, néha eszem, tök ritkán alszom is, meg ilyenek, szóval nem tudok, annyi e-mailt és kommentet írni, mint amennyit szeretnék, viszont senki kedvét nem szeretném azzal szegni, hogy válasz nélkül hagyom, amit írt. Ezért egy csomó mindenre egy füst alatt mondok nagyon nagyon nagy köszönetet! Remélem mindenki hallja! Mindent elolvastam, minden linket megnéztem, forrnak a fejemben az ötleteitek, mappákban sorakoznak a linkek, képek s mondókák. Ahogy a csillag megy az égen. Konkrét tárgyak megkaparintása és programok egyeztetése ügyében azért jelentkezni fogok pillanatokon belül.

Aztán úgyis dokumentálni fogom, hogy hogy fogadta a Jancsi a házas témát és, hogy miket csináltunk. Naná! Minden itt lesz ilusztrációkkal. A Jancsi édes kis pofája, ahogy örül az új tudományának és a tornabéli sikereinek, és a Miska aranyos bámuló kis fejecskéje, ahogy asszisztál. Meg a sok felépített ház.

Van még valami:

Az elmúlt két és fél évben, jártunkban keltünkben a kórházak, gyerekfejlesztő egységek és a kibertér háromszögében, találkoztunk egy csomó családdal akik, így vagy úgy, hasonló cipőben járnak, mint mi a Jancsival. Csodálatosan erős, folyton küzdő, kreatív emberek, akik nem keseregnek a sorsuk felett, hanem mennek, mint a tankok előre a gyerekeikért, és hozzáteszem, nem ám lógó orral, hanem órisi szeretettel a szívükben, mert a nem sima gyerekek tündérek mind (nem tündériek, hanem tündérek!). Mi elég sokat kommunikálunk egymással és adjuk-vesszük a sok információt. Én ezt a blogot nekik is felajánlom, kincsesbányának, hogy segítőkész embereket és kutyákat ismerjenek meg , másoknak már feleslegessé vált játékokat stoppoljanak le, és szuper ötleteket merítsenek. Megpróbálok valamiféle elosztó szerepet vállalni ezügyben. Remélem, ettől csak még lelkesebb lesz minden segíteni vágyó!

Néhányuk blogját ki is tettem oda oldalra. A tőlük érkezett ötleteket és képeket pedig ezúton is köszönöm!

Megvan az első téma!

2011-01-21T02:39:00.001-08:00

Megkérdeztem a Jancsit (választhatott az általam megadott opciók közül), hogy mi érdekelné.

Azt felelte, hogy a HÁZAK.

Szóval, akkor szükségünk lenne pár kőművesre, téglára, egy üres telekre és egy építési engedélyre. Köszi!

Na de félre a hülye tréfával:

Ezen már sokat gondolkodtam, hogy ennyire nagy dolgokat, mint egy ház, hogy lehet megmutatni a Jancsinak, aki se nem látja egészében, se bejárni nem tudja saját erejéből. Szerintem ezért érdekli, mert hallja, hogy ház, meg itthon, meg hazamegyünk, és fogta már meg a ház falát, és százszor bejártuk már a házunkat ölünkben a Jancsival. Tudja, mikor érünk haza, amit vízszintes szteptánccal és füligmosollyal szokott ünnepelni, és fogott már játékházikót is a kezében, de lehet, hogy még mindig nem érti pontosan, mi ez az egész ház dolog.

Egyrészt kéne azzal foglalkozni, hogy hogy épül egy ház (tégla, dömper, habarcs, markolóautó, alapkiásás, stb) másrészt számba kéne venni, hogy miféle épületek és milyen különböző házak vannak, és hogy milyen a ház belülről (szobák, bútorok ilyesmi).

Van egy csomó ötletem:

Az alap, hogy minden témában kellenek jó kontrasztos képek A4-es méretben, továbbá dalok, mondókák, és mesék. Egy amerikai farm típusú babaházunk már van, de szerintem több féle épület is kéne kicsben. Kéne olyan kis minitéglás minihabarcsos házépítős játék. Azoknak a tégláknak a pakolászása pont jó készhasználat fejlesztés lenne. Olyat hol lehet kapni? És az egyszerhasználatos vagy szétszedhető? Legónk van, de az nem tetszett neki. Kellene kis markolóautó meg daru meg dömper is! Kölcsönbe is elég. Cserébe plüssállatokat tudok felajánlani vagy matchboxot, mert ezekből túl sok van.

Kéne együtt kuckójellegű házat építeni mosógépes dobozból, és belakni. (Celluxék!!) Kéne egy házibulit rendezni, kéne pár doboz sör (jaj, csak hülye tréfa megint). Valamint elég jó lenne elmenni egy igazi nagy építkezésre, témazáró kirándulás gyanánt.

És még biztos el tudnám ragadtatni magam, de szívesebben dobom most fel inkább nektek a labdát:

Még még ötletek, dalok-versek, A4-esre formázott kastély és kalyibafotók, betonkeverős nagybácsik jöhetnek!

Szeretném a házas témát jövő hétfőn el is kezdeni, de legkésőbb rá egy hétre. Ez az első házifeladat kedves mindenki.

Utóirat: tök jó, már van kb. 101 terápiás kutyánk. Erre mindenképp foglalkozást alapozunk! Engedjetek ezen még gondolkozni kicsit!

2011-01-20T15:21:00.000-08:00

Arcokat is társítok, édes kis pofákat

Mint a 101 kiskutyában

2011-01-20T14:05:00.000-08:00

olyan most ez. Én csak, gondoltam bátran (mert én nem is vagyok exhibicionista), de szerényen, kiteszem a facebookos ismerőseimnek a linket, elég egyelőre ennyi, erre az ugatólánc széjjelkürtöte, hogy Jancsika és családja segítségért folyamodott a neten. Félreértés ne essék, ez tök jó, csak zavarbajöttem! Még sose írtam blogot, egyszer fogok neki, és így híre megy, mitagadás, elpirultam.

És akkor most ezúton reagálok a kommentekre is:

Köszönjük nagyon a kedves reakciókat itt, egyéb virtuális felületeken és a valóságban, nagyon nagyon jólesnek!

Az összes azonnali ajánlatot pedig jól megjegyezzük!

Én úgy képzeltem, hogy pár napon belül előrukkolok egy konkrét témafelvetéssel, és ehhez kapcsolódón kérdésekkel s kérésekkel, és akkor jöhet minden. És senki ne vegye zokon, ha még nem élek a felajánlásával, csak most épp az a lényeg, hogy életemben először próbálok összeszedett lenni, és tematikus, és rendszerezett. Így például a gitárt akkor fogjuk nagy szeretettel elfogadni, amikor a rock és egyéb együttesekről tanulunk, a nemezelést meg, mondjuk, a kézműves mesterségek hetén fogjuk kipróbálni. A terápiás kutya szuper, az már bennem is felmerült, jó hogy rögtön olvas minket egy! Remélem a mi kutyánk, aki maga szorulna inkább terápiára, beengedi majd.

Fú! már most alig várjuk hogy mindezekre sorkerüljön!

A Felhívás

2011-01-19T14:57:00.000-08:00

Azt már most látom, hogy ehhez kevesek vagyunk így: én egyedül, mint állandó, és Oli meg a többi rokon, mint részidős munkatárs. És különbenis, én hülye csak most jövök rá, hogy nem kell izolálódnunk csak mert a Jancsit fejleszteni kell, és emiatt senkire és semmire nem érünk rá, mert ez mindennél fontosabb. Mindennél fontosabb, az biztos, de valahogy úgy kéne csinálni, hogy közben minket is érjenek impulzusok a világból és megmaradjanak az emberi viszonyaink.

Ezért lettem most blogger, hogy együttgondolkodhassak újra, mert én abban vagyok jó, hogy együttdolgozzak és együttgondolkozzak, úgy leszek lelkes és kreatív és úgy lesz energiám véghezvinni a terveket.

Pártoljatok, segítsetek, motíváljatok!

Szőjünk terveket! Találjuk ki együtt, hogy miket tanítsunk meg a Jancsinak, és hogyan, és honnan szerezzünk kitömött egeret vagy igazit. Építsünk együtt reciklált kartonból palotát, és vágjunk ki három nyulat cipősdobozból (ez utóbbit, Cellux barátnőim különösen vegyétek magatokra)!

A Jancsi nem sima gyerek, és a nem sima gyerekek szülei olykor segítségért folyamodnak.

Mi szellemi és baráti és támogatást szeretnénk kérni abban, hogy a Jancsi megismerje a világot, mi pedig a világ részei maradjunk.

Eddig nem nagyon kértünk tőletek segítséget ezügyben, mert azt gondoltuk, hogy mindenkinek megvan a maga rengeteg dolga, és pergő élete, de én most arra is rájöttem, hogy ezzel mindenki jól jár. Így megmaradnak, és nem tűnnek el a szülőség süllyesztőjében, olyan pótolhatatlanul csodálatos barátaitok, mint mi. Ha még nem vagy a barátunk ezúton azzá lehetsz (páratlan lehetőség). És ami a lényegek lényege, ezúton segíthettek egy tök aranyos kisfiúnak abban, hogy szuper jófej önálló felnőtt legyen. Sőt, nem is egynek, hanem kettőnek, mert itt van a Miska is, aki mindebből egyáltalán nem fog kimaradni, hanem hasznot fog húzni belőle. De még milyet!

Még gyorsan leszögezem, hogy senkitől nem várunk el semmilyen ígértet és elköteződést. Ha épp van ötleted, írd meg, ha van időd és kedved gyere el, és segíts barkácsolni, ha van egy felesleges kitömött majmod, törött csellód, fél kiló agyagod, add kölcsön, ha óriási zenegyűjteményed van tárd elénk. Csak amennyihez kedved s erőd van. És mi nagyon hálásak leszünk. És köszönjük!

Nemsokára jövök az első témakörrel és kiírom az ötletbörzét! Addig meg mondjátok, hogy milyen a terv!

A Terv

2011-01-19T14:00:00.000-08:00

Meg akarom mutatni a Jancsinak a világot, szeretném, ha attól még, hogy nem látja jól, és nem tudja magától bejárni, valahogy mégiscsak megismerné. És azt is szeretném, ha szívesebben csinálná a mindenapi feladatait.

Azt gondoltam ki, hogy tematikusan fogom fejleszteni. Mondjuk egy hétig vagy kettő - ezt még ki kell tapasztalni - minden, teszem azt, a bogarakról és rovarokról szólna. És akkor ezen a héten mutatok neki bogaras képeket, mesélek bogaras meséket, énekelek rovaros dalokat, szerzek egy őrült gyűjtőtől gombostűre szúrt lepkéket megtapogatni, ha kúszunk hangyák leszünk, ha labdán gurulunk ganalytúrók, ha ide-oda gördeszkázunk mézet gyűjtünk, és még sok minden ilyesmi.

A Jancsi:

2011-01-19T13:26:00.000-08:00

Miket tud a Jancsi?

Édes pofa, és rendkívül életignelő, a nap 75 százalékában fülig ér a szája.
Hallás: a hallása nagyon jó. Mitöbb kiváló.
Látás: a látása ezzel szemben nem túl jó - nem tudom pontosan mit láthat, ha képeket mutatok neki örül, és nyúl is dolgok után, úgyhogy látni lát az biztos, de nem lát túl messzire, és hogy milyen részletesen lát, azt sem tudjuk igazán.
Finommotorika: nyúl a dolgokért, és tapogatja őket, de a két kezével nem fog meg egyszerre tárgyakat (igazából egy kézzel is nagyon nehézkesen), nem manipulál ily módon a kezeivel.
Nagymozgás: noha egyre ügyesebb és erősebb a János, a fejtartása még hagy kívánni valókat maga után, és mivel ez minden további nagymozgás alapja, helyetváltoztatni meg ilyesmiket még nem tud, és ülni se. De lejtőn le tud kúszni és gördeszkán hasalva is halad.
Beszéd és kommunikáció: mivel gégekanülje van, ezért maga fejlesztette hangkészlete van a hagyományos hangszálas változat helyett: cuppog, kattog, krekeg, de kezd már kis hangszálas eredetű hangokkal is próbálkozni. Kommunikálni választásos alapon tud - én mondom a lehetőségeket minden empátiámat latbavetve, ő választ úgy, hogy a kezét a táblán vagy a karomon odateszi, ahol az adott válaszlehetőséget megjelöltem.
Beszédértés: ért egy csomó mindent teljesen biztosan, és nem teljesen biztosan (én azt hiszem) hogy minden ért, ha hozzá intézzük a mondandónkat, szép tiszta beszéddel.

Egyebek:

imádja, ha foglalkoznak vele, utálja, ha nem
nagyon büszke magára, ha véghezvisz valami ügyességet, és imádja, ha dicsérik, dicsérettel elég jól le lehet venni a lábáról
borzasztóan hálás minden új információért a világról
a tornában kitartó és hősies
a tudományok és a kezei használata terén kevésbé kitartó, mindig valami újjal kell előrukkolni neki, hogy felkeltsük az érdeklődését vagy rávegyük egy-egy mozdulatra

...és itt jöttök ti a képbe tádámm dádámm dádámm

Ehhez kellett az, hogy...

2011-01-19T13:23:00.000-08:00

... a Jancsi stabilan és működő shunttel itthon legyen (ez már több mint egy éve pipa), kellett az, hogy elvigyük különféle fejlesztő szakemberekhez: gyógypedagógusokhoz, gyógytornászokhoz, sámánokhoz és egyéb orákulumokhoz, és meglássuk, hogy a Jancsi mit szól mindezekhez, fejlődik-e tőlük, szereti-e őket, ilyenek. Aztán kellett az, hogy ezeken túllépve, a sorstárs szülőktől új útmutatásokat kapjunk filozófiai és praktikus értelemben is. Majd kellett az, hogy a tőlük származó információ óceánból kiszűrjük azt, amivel tudunk és akarunk kezdeni valamit. Kellett az, hogy a Jancsit sokkal jobban megismerjük, és kellett az is, hogy a mindennapokban felmérjük, hogy mi az, amit tényleg meg tudunk csinálni, és mi az amit csak szeretnénk, de sose sikerül. És azán már csak az kellett, hogy leessen nekem a tantusz. (Mindjárt mondom a lényeget, csak le akarom vezetni szép nettül.)

Hahó! Hé! Heló! ...

2011-01-17T13:57:00.000-08:00

- Kiáltott fel Fr. - Kéne egy kis összefogás, egy kis fejösszedugás, felpörgés! Kéne egy kis segítség a házunk táján! Elfáradtam, kiapadtam, elszigetelődtem, plusz elősanyásodtam. Pedig rengeteg a dolog, és nem tűr halasztást. Akkor most részletezem is:

Nagyon régóta azon töröm a fejem, hogy hogy-mint kéne a Jancsit fejleszteni úgy, hogy az a leghatékonyabb legyen, de neki is élvezet legyen és nekünk is. Erre egyáltalán, de egyáltalán nem könnyű rájönni ugyanis. Nekünk legalábbis nem volt az. De most azt hiszem, megvilágosodtam.