A Halálfejes póló

A Halálfejes póló nem csak amolyan hülye idétlenkedés, hogy haha kisgyerek pokol angyala jelmezben, meg ilyenek, a Halálfejes pólónak története van, ami legitimizálja a fent említett hülye idétlenkedést.
Az volt, hogy amikor a Jancsi, még a legelső hónapokban, épp elég sokat táncolt pengeélen , egy internetes fórumon gyűjtöttem az erőt a sorstársaktól, akik már túl voltak az ilyen pengeélen táncolós részen, és így a leghitelesebb biztatók voltak, és örök hála nekik. Ezen a fórumon egyszer azt a hülyeséget írtam, hogy nem érdekel, hogy a Jancsi milyen idétlen halálfejespólós villamoson hányós kamasz lesz (vagy valami ilyesmi), csak gyógyuljon már meg és jöjjön már haza.
Aztán mintegy 3 évvel később egy kedves illető, idetalált a blogunkra, aki emlékezett minderre, fogta magát, és Britanniából ideszervezett nekünk egy halálfejes pólót, egy barátnője segítségével, aki viszont ihletet kapott és küldött nekünk mégegy halálfejes pólót, hogy a Miskának is legyen. Ők Zsuzsa és Ildi, akiket nem is imerünk, és ők se minket, és akkor szembejön velük egy halálfejespóló és rögtön ránk gondolnak, és elküldik, mert ennek jelentősége van!
Zsuzsa és Ildi! Annyira aranyosak vagytok, én teljesen meg vagyok hatódva! Köszönjük, és nem csak a pólót, hanem, az egészet!
Remélem, ha felnő a Jancsi már nem vágyik majd halálfejes pólóra, mert volt neki kiskorában, és nem fog huligánkodni a villamoson, hanem inkább átadja a helyét, a Miska meg pláne! De ha mégis metálos kamaszok lesznek együtt, igazából én leszek a legboldogabb. Mondjuk akkor már bizos nem lesz ilyen bűbájos az arcuk.

Madárlátta

Nagyon tróger blogger vagyok, már vagy két hete nem írtam.
Pótolom! Kezdem a madarakkal.
Ebben a két hétben rengeteg madárral találkoztunk, de nem elegendővel. Csak kertünk madarait sikerült megismernünk, a távolabbi madarak terén még van dolgunk.
Elsősorban azt tanultuk meg, hogy hogy működik egy madár.

• Repül : szárnycsapkodás és magasba emelkedés gyakorlása-, a lassú, sasszerű vitorlázást, és a kolibri propellerszárnycsapást is kipróbáltuk a mindennapi karerősítő légtornászmutatványunk közben.

• Fészketrak: Füvet téptünk, fészket béleltünk, beleültünk.

• Tojást tojik: strucctojást tapogattunk (köszönjük titkos strucctojásfelajnánlóknak, és motorosfutárjának!), tyúktojást festettünk, ehhez pont kapóra jött a Húsvét. A Jancsi kis színkártyákon színeket választott, aztán segítettem neki ecsetet fogni, és megfesteni a tojást. Nagyon tetszett neki, négy tojásig, az ötödiket már unta.

• Kikölti a tojást: Madárfióka kikeltősdit játszottunk, melengettük a tojást, kopogott a madár, aztán kibújt a strucctojásból, mi meg örültünk, és megetettettük hernyóval.

• Csipog,énekel, cserreg, károg: ezt hallgattuk élőben és hangfelvételről.

• Versekben és dalokban szerepel: már csak a Kaláka gyűjteményünkben szó esik egy szekérderéknyi madárról (például pelikánról, cinegéről, nanduról, gulipánról, feketerigóról, és még sorolhatnám). Erre táncoltunk a fészkünkben.
  

El akartunk menni az Állatkertbe is flamingót, pelikánt, és naposcsibét nézni, és díszes tollakra szert tenni, de nagy töketlenkedők lévén eleve túl későn értünk oda, és még akkora sor is volt, hogy elrettentünk a látávnyától is (elfelejtettük, hogy tavaszi szünet van) úgyhogy ezt elnapoltuk. Elnapolt csibéket fogunk csak látni.

Szóval nem elsősorban János lexikai tudására helyeztem a hangsúlyt, inkább a madár mibenlétét értettük meg alaposabban. De még folytatjuk, lesz lexikai tudás is.
És hát ez a strucctojás! erről még beszélnem kell, ez nagyon jó, annyira szép és tökéletes szemléltető eszköz, nagyon élethűen kel ki belőle a Gabitól kapott óriás plüssvörösbegy (köszönjük!) A Jancsi imádja tapogatni, az összes madaras dolgot, pedig nagyon kényeskedős amúgy, nem fogdos meg akármit. Úgyhogy megintcsak beigazolódott az elméletem, hogy ami érdekli, azzal foglalkozik. Minden ami madaras, azon vigyorog, és azért odanyúl, és arra odafigyel.
Még további érdekességekkel szolgálok napokban, hamarabb, mint két hét múlva.
Itt pedig egy féltucat tojásos kép:











Meg egy bónusz kép, mert van mégegy kisfiú itthon, csak ő még nem fest tojást, és a plüssmadarat is csak a szájába tömi, ezért róla élete első természetközeli fotóját közlöm:

Sárga csikó , madarak

Nem csak Barbaráéknál dúl a ló őrület, hanem nálunk is. Igaz, ők valódi lovakra specializálódtak, mi meg gumilóra, de a ló az ló, bármiből is van. A Jancsi nagy rajongója lett a sárga paripájának, akinek új neve: Pacipejkó, nyilván az én közreműködésemmel, de ő választotta az új nevet. Én mindig összekeverem, hogy Pejkópaci vagy Pacipejkó, viszont ő mindig tudja, hogy melyik, szóval ez nem csalás meg ámítás, a ló neve számon van tartva és nagy gonddal ki lett választva.
Pacipejkó most olyasmi a családunkban , mint egy terápiás kutya. Rá lehet ülni a hátára, lehet babszemekkel etetni, zacskózörgetéssel oda lehet hívni, és soha nem harap, csak olykor-olykor prüsszköl kicsit, ami viszont az egyik legjobb vicc a világon. Bármiféle hisztériát követően a gumiló hátán megnyugvást lehet találni, és a sárga pofa nagy piros szájjal és gülü szemekkel, látásfejlesztő eszköznek is elsőosztályú. És a Miska szájába is majdnem belefér a feje... (a Miska, szerencsére, nem apró tárgyakra szakosodott, ő a játékai mellett, bútorokat próbál a szájába tömni, ebédlőasztalt és rácsoságyat, például.)
Szóval most inkább a lóval motíválom a Jánost meg rengeteg tornával szadizom, amit amúgy imád. Ezzel a hülye ember témával tökre elakadtunk és a lelkesedésem emiatt alábbhagyott, de a kezembe veszem az irányítást. Most például, ha akarja a Jancsi, ha se, meg fogom neki tanítani a madarakat, mert annyit fütyülnek a kertben, hogy le kéne már tisztázni, hogy melyik fütty milyen külsőt takar. Amúgy meg miért ne akarná, különben sem kell mindig mindenről megkérdezni, mert az sokszor tettek helyett töketlenkedéshez vezet. Ezt sima gyerekenél is tapasztaltam, ráadásul sokkal nagyobbaknál, szóval, madarak, és kész.
Ami most eszembe jut:
Madárfüttyös weboldalt tudok: itt. És van még egy szuper oldal, az nem specifikusan madaras, hanem ott természet hangjai mixeket lehet készíteni. A Jancsinak nagyon tetszik, különösen a madárcsicsergés és a gyerekvihogás, (köszi Eszter!!!),
Ami jól jönne az egy jó tipp egy nagy madaras könyvről, meg mondjuk madártoll is kéne, hol lehet madártollat szerezni? Párnából? De én szép színeset akarok, meg indián fejdíszt! És majd megcsináljuk a Madarak remake-jét árnyszínházban. Mennyi ötlet. Egyébként ezen a ponton kell bevallanom, hogy enyhe madárfóbiám van. De ez nem fog megakadályozni semmiben, csak abban, hogy megközelítsek egy igazi madarat. Messziről szeretem őket, és ha fütyülnek, azt is nagyon szeretem. És jön a húsvét is! Festünk tojást, és keresünk egy helyet kikelő kiscsibékkel. Tud valaki ilyet? Mi legyen még? Jöhetnek az ötletek!