Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2011. október 13., csütörtök

1

Órák kérdése, és egy éves lesz az a kis Mihályka! Az az édes pofa, az a nyolcfogú. Egy egész éves! Épp sütöm a tortáját, és csak remélni tudom, hogy nem fogom megbánni, hogy felülkerekedett bennem az ezobioökoősanya, és zablisztből sütöttem. Kérem szépen, legyen finom, és jöjjön ki egészben a tepsiből és ne rogyjon össze.
A Mihály olyan nagyfiú lett, nem csak úgy papíron, hanem a valóságban is. Már képes egyedül játszani, kivéve, ha be van kerítve, akkor áll és nyavalyog. Olyanokat játszik amúgy például, hogy apró kis gémkapcsokat csömöszöl be kémcsövekbe, gesztenyéket pakol kis cseberből kis vedrecskébe, meredek emelkedőkön megközelíti a csúszdát és 120-szal lecsúszik hason, bekapcsolja a tévét, labdát hajigál és közben néha odabújik a Jancsihoz, illetve más szeretteihez (a Jancsi ezt egyátalán nem szereti, csak akkor hajlandó elmosolyodni, ha már nem nyomja hozzá az arcát a Miska, én meg külön felhívom rá a figyelmét, hogy ez maga a testvéri szeretet volt). Minden érdekli, kivéve a direkt játékok, főleg ha szőrösek, a két lábon járás, a zene a mondókák és a mesekönyvek. Ő inkább felfedező beállítottságú kisfiú, aki maga találja ki hogy mivel akar foglalkozni, és ha talál valami érdekeset hangosan és tudományosan búg miközben kitanulmányozza. Nagyon nagyon cuki. És egy éves. És átalussza az éjszakát, jó, hogy neki az reggel 6ig tart, de volt ez ennél sokkal de sokkal rémesebb is. És végre újra sokat eszik, biztos megijedt, hogy túl kicsinek mérik majd az egyéves kontrollon, és vért vesznek tőle.
Írok majd még János kalandjairól is, de most megyek és tortát sütök. Éljen soká a Mihály!