Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2011. augusztus 30., kedd

Óvoda

Csütörtökön a Jancsi óvodás lesz. Erről majd még lesz szó, elöljáróban csak annyit, hogy be vagyok rezelve.

Hülye barom kullancsok!

Ahogy mondom! Mert belementek a Miskába. Ketten is! És mondhatnám, hogy bolhacsípés, de mélységesen kiakadtam. Már elmúlt amúgy a kiakadás, de a jelenség, miszerint a veszedelemküszöböm igen alacsony, nem megnyugtató. Amikor a megjártuk a Jancsival a pokolszerű mély bugyrokat, annak örvendeztünk, hogy na majd ha lesz egy sima gyerekünk, annak aztán lehet bármi baja, majd kit érdekel, kiröhögjük, és visszaküldjük játszani. Erreföl, jön a két kullancs, és meg végigvízionálom az összes szövődményt 1 másodperc alatt, és hangosan zokogok, hogy jaj nehogy baja legyen a Mihálynak! Ennyit erről. De mi vár még rám, aggódhatok éltem végéig olyanokon , hogy fejre esés a csúszdáról, hanyatt esés az almafáról, kismotorozás a haverokkal az autók közt, ittas vezetés, partidrogok, parkban alvás, ejtőernyőzés, hülye barátnők. Az egész el van cseszve, lőttek a nyugalmamnak, nekem annyi! Amúgy ha nincs semmi, akkor nagyon kiegyensúlyozottak vagyunk, csak ne legyen semmi!

Az idei nyár sztárjai

Az idei nyár sztárjai az állatok, élő egyenesben. Sok éves lemaradást kellett pótolnunk, de miután már egy ideje levetkőztük hygiiéniai (?) paráinkat, nekiveselkedtünk, főleg a patásoknak.
Az összesítés: Fővárosi Állat- és Növénykerti valamint Budakeszi Vadasparki valamint balatoni puszta plázai látogatásaink során megsimogattunk: egy kecskenyájat, egy lámát, 3 tevét, két terhes (várandós) szamarat, és egyéb nem terhes szamarakat, tevéket, egy mufloncsordát, egy őzet, egy császármetszett tehenet és a borját, egy icipici birkanyájat, lovakat, és egy szarvast, valamint talán egy zebrát is egy kicsit , de ebben nem vagyok biztos. Kivétel nélkül szimpatikusak voltak, és jó volt velük találkozni. Ők ezt biztos nem így gondolják, de az most mindegy, majd azt megírják a saját blogjukban.
János igazán lelkes állatsimogató, majd kiugrott a bőréből ahányszor egy állat elé járultunk, hogy megtapogassuk, a Miska félénkebb volt, ő viszont a kutyák nagy barátja, bár a kutyák szerint, szerintem, inkább fárasztó kis rémalak. Pedig tök cuki, mindig sikít, ha meglátja valamelyik családi pulit, és üldözőbe veszi, azok meg flegmán odébbállnak, míg ő kis csattogó tenyereivel igyekszik utánuk.
Amúgy az egész állatosdiban, mint ahogy semmi másban sem a nyáron, meg úgy egyébként általában semmiben, nem volt semmi koncepció. Pedig szerettem volna képeket mutogatni és lexikális tudást átadni, hangokat hallgatni, majd ezt követően nagy háttértudással felvértezve elmenni az állatkertbe, de az egészből csak az lett, hogy odamentünk, és megkerestük a legjobban látható (halak) és a legjobban tapintható (kecskék) állatokat, és már ezzel tök boldogok voltunk. Hiába igyekszem, nem vagyok egy felkészült pedagógus típus, inkább rögtönzök és szórakoztatok. Pedig ezért csináltam a blogot, hogy majd így az leszek, de sokat okultam a nyáron, nem leszek az, viszont ha olykor mégis próbálkozom, abban majd segítsetek.

Na de hogy ez miért nem baj? Azért, mert a gyerekek ezt így élvezték , ahogy volt. Néha felolvastam egy-egy feliratot, hogy az örvösmedve akár 60-80 kilogramm súlyúra is megnő, és kicsinyeit a mellényzsebében hordja, de úgy vettem észre, hogy a Jancsi százszor jobban élvezte, hogyha elmeséltem neki, hogy az orángutáncsalád tagjai mit csinálnak épp, és hogy a medve épp most mászott fel a fára, hogy leveleket dobáljon le, a Miska pedig inkább az emberek iránt érdeklődött amúgyis.
Viszont, ha még egyáltalán bárki is olvas ezután a hosszú, eléggé el nem ítélhető, pauza után, az igazán adhatna tippeket, hogy az állatkertben a fentebb felsoroltakon és a szarv-páncél- és tüsketapogatón kívül, ami az Afrika házban van, milyen tapogatni való van még, illetve melyik állat jól látható még ( vagyis elég közel van, elég élénk a színe, nem túl nagy és nem túl kicsi).
És hogy hova menjünk még állatokat nézni? A Tropikárium az jó hely?


Fejfeljancsi

Nagyon sokat nyaraltunk az idén, ezért sem írtam, mert a sok üdülés nagyon kifárasztott. Amúgy tényleg, de attól még jó volt. Szóval, sajnálom, hogy nem írtam, mert én is utálom, ha egy blogra, amit olvasok nem ír a gazdája, de nézzük a dolog jó oldalát, most írok.
Most például arról, hogy a fejfeljancsi tényleg fejfel lett, nagyon nagyon sokat erősödött a nyáron a János, egyenesen megtáltosodott. Ennek feltehetőleg köze van ahhoz, hogy leépítettem a szerintem eddig is feleslegesen szedett epilepszia gyógyszerét. Most ennek köszönhetően sokkal virgoncabb és figyelmesebb, és erősebb. Olyanokat csinál, hogy ül az ölemben ül szálfa egyenesen, és biciklizik a lábaival, tiszta spinning, csak pedálozik, pedálozik, ugrál és hozzá üdvözült képpel vigyorog. Aztán még azt is csinálja, hogy nagyon nagyon kevés segítséggel térdel, támaszkodik a karjain, és tartja a fejét miközben büszkén mosolyog, sőt, ma még határozottan ki is nyomta magát saját erejéből, nem csak én raktam bele egy pózba, amit megtartott (ami egyébként szintén nagy dolog, ha sikerül, és amúgy egyre többször egyre tovább sikerül). Aztán még azt is csinálja, hogy a lejtőjén szédületes sebességgel lekúszik, igaz a fejét ilyenkor nem emeli, de a lábai fürgék, mint a gyíké, és sokszor még a jutalom pihenő feladatot sem kéri, hanem megint le akar jönni. Élvezi a száguldást. Persze közben sír, de szerintem azért, hogy legyen elég levegője, mert amint leér, és ölbekapom, abbahagyja, és büszke, üdvözült képpel vigyorog, és várja, hogy feldobjam a levegőbe, amitől viszont én leszek hamarosan gerinc sérült, de nem baj, majd tornáztat a Jancsi.
Okosabb is lett, mindenféle dolgokra emlékszik, tudja a színeket, az állatokat, tudja, hogy hol jártunk, és mit láttunk, tudja a dalszövegeket is, ez abból derül ki, hogy ha egy dalban elhangzik a csók per puszi kifejezés, elkezd cuppogni, épp egy hajszállal a kimondott szó előtt, de ha dúdoljuk csak, akkor is éppen akkor cuppog, amikor kell. Tudja, na, ha ezt tudja, akkor a többit is, csak arra nincs még szava. És állítólag lát egy csomó mindent, például azt állította, hogy látta a medvét és a muflont, és a sast, pedig ezek tök terepszínű, messze elhelyezkedő élőlények voltak, szóval nem tudom, hogy ugyanazt értjük-e a látni kifejezés alatt, vagyishát remélem, hogy ugyanazt értjük, és ő igazat beszél. De ezt most nagyon nehezemre esik még elhinni, de valamit azért biztos lát, hogy ott jön-megy valami, ha nem is egy színtiszta muflon. Azért elég szívesen belebújnék a bőrébe egy napra, hogy tudjam, hogy milyen Neki lenni, és milyen a világot látni, hallani, ha az ember Jancsi. Vannak ilyen filmek, amiben valami megbolydult talizmán kicseréli két ember testét épp annyi időre, ami mindkettejüknek pont nagyon tanulságos, na ilyet szeretnék én. Van valakinek?