Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. december 31., hétfő

Boldog újévet!

Azt! Nagyon boldog új évet mindenkinek! Meg hogy legyen mindenkinek betevő falatja, tüzifája, szerettei, szabadsága, egészsége, és még világbéke is lehetne, ha nem túl nagy kérés. Aztán majd jelentkezem jövőre.

2012. december 12., szerda

A dühöngő optimista

Én itt mindig a csupa jót hordom össze, a pozitívat, a jókedvet, mert egyrészt ilyen a jellemem, másrészt fontosnak érzem, hogy azt képviseljem, hogy bármily nehéz pakkot dob nyakunkba a sors, lehet attól még jól lenni. De most itt az ideje, hogy eláruljam, az élet szerintem sem mindig fenékig tejfel. Rámtört a forradalmi hangulat és mint blogszerző, úgy érzem nem maradhatok csendben. Nem vagyok nagy politizőz, nem értek hozzá, nem szeretek politizálni, normális országokban az emberek nem is politizálnak, mert nem az ő dolguk... amihez kicsit értek és érint is az az oktatás, és ami most ott folyik attól legszívesebben a falnak mennék, kitépném a hajam, vagy mondjuk Hoffmann Rózsáét. Igen, inkább az övét. És ha én most lennék egyetemista, és nem két kicsi gyerek lenne a hónom alatt, biztos, hogy a fagyhalálig kint rostokolnék az utcákon s tereken a magam, és azok érdekében, akik most kicsik, közepesek, nagyok és a sorsuk múlik azon, hogy dilettáns, vaskalapos, betoji idióták szanaszét verik az egész oktatási rendszert.
Miért nem affelé megyünk, hogy Jancsi és kis kollégái együtt tanulhassanak a többi gyerekekkel, de legalább affelé, hogy ne kerüljenek a tönk szélére vagy még az alá azok az intézmények, ahol tanítják őket és foglalkoznak velük? Miért nem affelé megyünk, hogy a cigány és a nem cigány gyerekek együtt fonják a virágkoszorút az iskolaudvaron ABC formájúra? Miért a körmös, a szegregáció, a differenciálatlanság,  az iskolaköpeny és a "maradj a seggeden és fogd be a szád, ha velem beszélsz" irányába már megint, amikor annyira de annyira sok okos professzor kimutatta már, hogy ez zsákutca, baromság. Miért decemberben kell megtudnia a gimnazistáknak, hogy jövő szeptemberig össze kell gyűjteniük egymilliót, ha tanulni akarnak? Jó tudom, hogy miért, de miért?! Nem gondolom, hogy az oktatás legyen ingyenes, de kerüljön mondjuk annyiba, amennyit egy diák meg tud keresni tanulás mellett, legyen ösztöndíj, legyen korrekt diákhitel, és legyen állami finanszírozás is, de ne úgy, hogy ha mi fizetünk, akkor te meg maradjál, és dolgozz a Kotexnél 30 évig, aztán menjél Amerikába álmot szőni,  és ne egyik  napról a másikra találják ki, hogy ezentúl hogy lesz... és ne kelljen már a Jancsi ovijáért aggódni, hogy túléli ezt a vérzivatart, hanem kapjon tiszteséges támogatást azért a munkáért, és kiemelkedően közhasznú feladatért, amit ellát. Kevés dologban vagyok biztos általában, de abban például igen, hogy egy normális társadalom létrejötte nagyon nagyban múlik az oktatáson, azon, hogy a gyerekek az oviban és az iskolában megtanulják-e elfogadni, meghallgatni, megismerni egymást, megtanulják-e használni az eszüket és a világ adta lehetőségeket, akárhonnan jöttek, akárhány hétre születtek, akármilyen színűek. Mindig elképzelek egy iskolát, ahová buszon hozzák a gyerekeket innen is onnan is amonnan is, nehogy aránytalanul legyenek elosztva, ahol önkéntesek ülnek a spéci gyerekek mellett, hogy ne veszítsék el a fonalat, ahol a cigánygyerekek nem azzal szembesülnek, hogy mit nem tanultak meg otthon hat éves korukig, hanem hogy mi az amit viszont igen, és érték, és ahol a gyerekek olyan dolgokat tanulnak, amit élveznek, aminek van értelme számukra, amit használni tudnak, és ami a javukra válik. És, ami után mindenki felelősen el tudja dönteni, hogy mit akar tanulni, mi akar lenni, mit tud ezért megtenni, és azt reálisan tehesse is meg. De ez lehet, hogy csak akkor következhet be, ha hazánkat  előbb bekapja, megemészti és kiköpi a macskafogó.
Hajrá hajrá egyetemisták!