Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2013. november 5., kedd

Mint a rosta lika és még eggyel több

Az úgy történt, hogy Bogi barátnőm közölte velem, hogy van egy ideiglenes kutyájuk, meg kell tőle szabadulniuk, ránk gondoltak, akkor ugye jöhet? Meghánytuk-vetettük az ügyet, a Jancsi lelkesen hő-zött, kurjongatott, és táncolt, a Miska közölte, hogy ő narancssárga kutyát szeretne, a Vica nem nyilatkozott, Olinak fenntartásai voltak, mert úgy tudta, hogy yorkshire terrier, és nem akarta blamálni magát Párizs Hilton strasszos nyakörvű kutyájával. Végül aztán meggyőztem, hogy milyen jól mutat majd a Vicuka retiküljében, fogadjuk el, hisz már hónapok óta eldöntöttük, hogy kell egy kutya, de nem vagyunk hajlandóak egy kisujjunkat se mozdítani annak érdekében, hogy legyen, és lám a sors, most idevet nekünk egyet, aki nélkülünk plázakutya létére a sittes kutyák közé kerülne a telepre. Szóval most van egy kutyánk. Nem is plázakutya mert csak nyomokban tartalmaz yorkshire-t. Van benne még biztos egy s más, amitől inkább egy nagyon aranyos játékkutyának néz ki. Mondjuk szobakutya, amit nem így képzeltem, de mostmár mindegy, kizárni nem lehet, mert kopog az ajtón a műkörmeivel. Amúgy fiú, és a neve Csörcsill, én nem ezt a nevet adtam volna neki. A Miska se, mert ő azt, hogy Utánfutó. De arra sajnos nem hallgat.
Eléggé aranyos, jól nevelt kutya, nem kell már szobatisztaságra tanítani (erről a két új nagymamája biztos mást gondol, mert az ő nappalijaikba odakakilt, de nálunk jól viselkedik), akkor sem harapja meg a gyerekeket, ha a fejére lépnek vagy fojtogatják, olyankor én harapom meg őket. Viszont egy büdös kis kéjenc, és van képe odaheverni, hogy vakargassam a hasát, miután épp leraktam az aktuálisan az ölemben ülő gyereket. Tisztáztam vele, hogy nem magamnak vettem (vagy mi) hanem a gyerekeknek, majd ők simogatják, aztán persze megsimogattam, mert kutyaszemekkel nézett.
Aztán lehet őt sétáltatni is, ami eleinte jó móka volt, mostmár persze uncsi (a Mihályról beszélek). Eleinte összevesztek a Kekelivel (aki az ikerunokatestvére), hogy ki fogja a pórázt, ha az egyik fogta, a másik üvöltött, ha a másik, akkor meg az egyik, és ez így ment végig. A Miska ilyeneket szokott ilyenkor üvölteni, hogy akkor most ki lesz a kutyám? Veszek magamnak egy másik kutyát! Ez nem a Kekeli kutyája! stb... De ugyanezt a világ összes dolgával el szokta mondani, ha épp nem nála van, meg, hogy ő elmegy és vesz magának egy gyerek csatornafedőt, gyerek gyógyszert, illetve egy saját gyereket. Nagyon ért hozzá, hogy hogyan sajnáltassa magát. A Jancsi példás gazdája a kutyának, szívesen sétáltatja, és nem üvölt a fülébe, ő amúgy is példás magaviseletű kisfiú, bezzeggyerek, ő a legjobb fej, hiába próbálkozik bunkónak tűnni a vacak vad fas káromkodásaival, akkor is egy tündér.