Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. június 10., vasárnap

Tié tié tié tié???

A Miska! az annyira egy édes gyerek. A kis cinege hangján folyton csak azt kérdezi tié tié tié tié? és ez a világ összes kérdése egyben, mindent tudni akar, és akkor azt kérdezi tié? Jó a amikor azt kérdezi hol, akkor a kezét is csavargatja közben. Legfőképpen az autókra kíváncsi, ez egy teljesen furcsa genetikai bekódolás lehet a fiúknál, amit én nem érthetek. (Oli szerint a rózsaszín, az a teljesen furcsa, de szerintem téved). Amikor lomtalanítás volt, és három kukás autó jött egy nap, szerintem az volt az élete legérdekesebb napja. De ezt élvezem én is, és ha meglátok egy kukásautót nekem is megdobban a szívem, mert tudom, hogy a kisfiam, majd hogy örül neki, vagy ha csigákat találok, akkor is nagyon örülök, mert majd hogy örülnek a kisfiaim.
 Amúgy jár kel, és intézi a fontos dolgait, például ha kiönti a kakaót, elmegy azonnal a porszívóért, mert szereti a rendet, a napot gyakorlatilag egy partvissal a kezében kezdi. Ha bármi begurul bármi alá, szalad, és hozza a partvist, ha véletlenül letépi az összes virág szirmát, és széthinti a teraszon, fut is a seprűért, és ha meglátja  a kutyát, hozza a felmosófát, hogy kicsit megböködje vele.  Ha pedig a nagyszülők óriáskutyája kerül a színe elé  felkiált "Gyí", és megpróbál ráülni. Amúgy nagyon vicces, hogy hogy kommunikál, mert sokkal szívesebben használ hangeffekteket, és kézmozdulatokat, mint szavakat. Persze vannak szavak, amiket mond, egyre több, de bizonyos dolgokhoz váltig tartja magát, és a meleg, még mindig úgy van, hogy jaj, és hozzá kézelkapkodós pantomim mozdulatok, a csiga meg úgy van hogy psszt, mert egyszer azt találtam mondani neki, hogy hagyjuk a mostmár békén azt a csigát, psszt alszik, mire ő hónapokkal később közölte a csigára, hogy psszt. És ha valamit nagyon akar, akkor rámutogat, bólogat és kopog. És kitalálta, hogy minket úgy szólít, hogy Apa és Anya, miközben ezt az életben nem tanítottuk neki, meg sem említettük, és más sem emlegetett minket ezeken a neveken. Én eddig azt hittem Mama vagyok, Oli meg Oli. De mostmár anya és apa az új nevünk. Reggel ezt kiabálja a kis ágyacskájából, meg azért azt is hogy Mama, de szerencsére, ha nem reagálok, inkább visszaül, és kiolvassa a neki bekészített hat könyvet, és csak utána kezdi újra.
A legviccesebb, amikor a gyakorlatilag ikerunokahúgával együtt hömpölyögnek, táncolnak, és leteperik egymást meg, anyukám szerint, vietnámiul beszélgetnek egymással, miközben az ikerhintójukban sétálnak az iker afroikeás babáikkal, és a saját cipőtalpukat nyalogatják. Verekszenek, kirúgják egymás kezéből a poharat (a Miska), megharapják egymást (a Miskát), húzzák egymás haját (a Miska), lelökik egymást a motrorról ( a Miskát). A Jancsi meg csak röhög rajtuk, néha kap egy kólintást vagy egy puszit, aztán azok ketten továbbhömpölyögnek. Első osztályú komédiások, igazán rengeteget lehet rajtuk nevetni.  És hozzá még tökéletesen faragott cukifejük van, szóval szívmelengetőek ők is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése